1 És lõn ezután, hogy õ jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettõ,
2 És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektõl és betegségekbõl gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kibõl hét ördög ment ki,
3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselõjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az õ vagyonukból szolgálának néki.
4 Mikor pedig nagy sokaság gyûlt egybe, és minden városból mentek vala õ hozzá, monda példázat által:
5 Kiméne a magvetõ, hogy elvesse az õ magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
6 És némely esék a kõsziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.
7 Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.
8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.
9 És megkérdék õt az õ tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?
10 Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
12 Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljõ az ördög, és kikapja az ígét az õ szívökbõl, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.
13 És a kõsziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
14 És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörûségeitõl megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
15 A melyik pedig a jó földbe [esett,] ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketûréssel.
16 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.
17 Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett [dolog,] mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jõne.
18 Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tõle.
19 Jövének pedig hozzá az õ anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
20 És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.
21 Õ pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.
22 Lõn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba õ és az õ tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó [part]jára. És elindulának.
23 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.
24 És hozzá menvén, felkölték õt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Õ pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszûnének, és lõn csendesség.
25 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?
26 És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.
27 És mikor õ kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok idõtõl fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
28 És mikor meglátta Jézust, felkiálta és [lábai] elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.
29 Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl. Mert gyakran elragadá õt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve õrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtõl a pusztákba hajtaték.
30 Megkérdé pedig õt Jézus, mondván: Mi a neved? És õ monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.
31 És kérék õt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.
32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék õt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.
33 És minekutána kimentek az ördögök az emberbõl, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekrõl a tóba rohana, és megfullada.
34 A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.
35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kibõl az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.
36 Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngõs.
37 És kéré õt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy õ közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: õ pedig beülvén a hajóba, visszatére.
38 Kéré pedig õt az az ember, a kibõl az ördögök kimentek, hogy õ vele lehessen; de Jézus elbocsátá õt, mondván:
39 Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus õ vele.
40 És lõn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá õt; mert mindnyájan várják vala õt.
41 És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai elõtt leesvén, kéré õt, hogy menjen be az õ házába;
42 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendõs, és az halálán volt. Mikor pedig õ méne, a sokaság szorongatá õt.
43 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendõtõl fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,
44 Hátulról hozzá járulván, illeté az õ ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.
45 És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik õ vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és [azt] mondod: Ki az, a ki engem illete?
46 Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erõ származék ki tõlem.
47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve elõjöve és elõtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság elõtt, miért illette õt, és hogy azonnal meggyógyult.
48 És õ monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!
49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének [házától,] mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!
50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.
51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
52 Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; õ pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
53 És kineveték õt, tudván, hogy meghalt.
54 Õ pedig mindenkit kiküldvén, és a [leányzó] kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!
55 És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és [õ] parancsolá, hogy adjanak néki enni.
56 És elálmélkodának annak szülei; õ pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.
1 不久， 耶稣周游各城各村讲道， 宣扬 神的国的福音， 和他在一起的有十二个门徒，
2 还有几个蒙了医治、脱离污鬼与疾病的妇女， 其中有称为抹大拉的马利亚， 曾有七个鬼从她身上赶出来；
3 有希律的管家古撒的妻子约亚拿， 又有苏珊娜， 和许多别的妇女， 她们都用自己的财物供给耶稣和门徒。
4 当时有许多人聚在一起， 还有人从各城来到耶稣那里， 他就用比喻说：
5 "有一个撒种的出去撒种， 撒的时候， 有的落在路旁， 被人践踏， 或给空中的小鸟吃掉。
6 有的落在石头地上， 一长出来就枯萎了， 因为得不着滋润。
7 有的落在荆棘丛中， 荆棘也一齐生长， 把它挤住了。
8 有的落在好土里， 就生长起来， 结出百倍的果实。"他说了这些话， 就大声说： "有耳可听的， 就应当听！ "
9 门徒问他这比喻是什么意思。
10 他说： " 神的国的奥秘， 只给你们知道， 对别人就用比喻， 叫他们看却看不见， 听却听不明白。
11 "这比喻是说， 种子是 神的道，
12 那落在路旁的， 就是人听了， 魔鬼随即来到， 从他们心里把道夺去， 恐怕他们相信就得救了。
13 那落在石头地上的， 就是人听了， 欢欢喜喜地接受， 但是没有根， 不过是暂时相信， 一旦遭遇试炼， 就倒退了。
14 那落在荆棘里的， 就是人听了， 走开以后， 被今世的忧虑、财富和宴乐挤住了， 结不出成熟的子粒来。
15 但那落在好土里的， 就是人用诚实良善的心来听， 把道持守住， 忍耐着结出果实。
16 "没有人点灯用器皿盖上， 或放在床底下， 而是放在灯台上， 叫进来的人都看得见光。
17 因为没有什么隐藏的事不被显明， 也没有什么掩盖的事不被人知道而暴露出来。
18 所以你们应当留心怎样听， 因为凡是有的， 还要给他； 凡是没有的， 连他自以为有的， 也要拿去。"
19 耶稣的母亲和弟弟来到他那里， 因为人多， 不能到他跟前。
20 有人转告耶稣： "你母亲和弟弟站在外面要见你。"
21 他回答他们： "听了 神的道而遵行的人， 才是我的母亲， 我的弟兄。"
22 有一天， 耶稣和门徒上了船， 他对他们说： "我们渡到海那边去吧。"他们就开了船。
23 船行的时候， 他睡着了。海上忽然起了狂风， 他们全身湿透， 非常危险。
24 门徒来叫醒耶稣， 说： "主啊！ 主啊！ 我们没命了！ "他醒过来， 斥责风浪， 风浪就止息、平静了。
25 耶稣对他们说： "你们的信心在哪里？"他们又惧怕、又希奇， 彼此说： "这到底是谁？他吩咐风浪， 连风浪也听从他。"
26 船到了格拉森人的地区， 正在加利利对面，
27 耶稣一上岸， 就有城里一个被鬼附着的人， 迎面而来。这人已经很久不穿衣服， 不住在家里， 只住在坟墓里。
28 他一见耶稣， 就俯伏喊叫， 大声说： "至高 神的儿子耶稣， 我跟你有什么关系呢？求你不要使我受苦。"
29 因为耶稣已经吩咐这污灵从那人身上出来。原来这污灵屡次抓住那人； 那人被铁链和脚链捆锁， 而且有人看管， 他竟挣断锁链， 被鬼赶入旷野。
30 耶稣问他： "你叫什么名字？"他说： "群。"因为进到那人里面的鬼很多。
31 他们求耶稣， 不要赶他们进入无底坑。
32 那里有一大群猪正在山上吃东西。他们求耶稣准他们进入猪群。耶稣准许了，
33 鬼就从那人身上出来， 进入猪群， 猪群闯下山崖， 掉在海里淹死了。
34 放猪的看见所发生的事就逃跑， 到城里和各乡村把这事传开。
35 众人就出来看发生了什么事。来到耶稣那里， 看见鬼已经离开的那人， 穿着衣服， 神志清醒， 坐在耶稣脚前， 他们就害怕。
36 当时看见的人， 把被鬼附过的人怎样得到医治， 说给他们听。
37 格拉森一带的人， 都要求耶稣离开他们， 因为他们大大惧怕。他就上船回去了。
38 鬼已经离开的那人求耶稣， 要跟他在一起； 但耶稣打发他回去， 说：
39 "你回家去， 述说 神为你作了怎样的事。"他就走遍全城， 传讲耶稣为他作了怎样的事。
40 耶稣回来的时候， 众人欢迎他， 因为大家都在等着他。
41 那时， 有一个人来了， 名叫叶鲁， 他是一位会堂主管。他俯伏在耶稣脚前， 求他往他家里去，
42 因为他的独生女， 约十二岁， 快要死了。耶稣去的时候， 群众拥挤着他。
43 有一个女人， 患了十二年的血漏病， 在医生手里花尽了全部养生的（有些抄本无"在医生手里花尽了全部养生的"一句）， 没有一个能医好她。
44 她从后面挤来， 一摸耶稣的衣裳繸子， 血就立刻止住。
45 耶稣说： "摸我的是谁？"众人都不承认。彼得说： "主啊， 众人都拥挤着你。"
46 耶稣说： "必定有人摸我， 因为我觉得有能力从我身上出去。"
47 那女人见不能隐瞒， 就战战兢兢地过来， 向他俯伏， 把摸他的缘故， 和怎样立刻得到医治， 在众人面前说出来。
48 耶稣对她说： "女儿， 你的信使你痊愈了， 平安地去吧！ "
49 耶稣还在说话的时候， 有人从会堂主管家里来， 说： "你的女儿死了， 不必再劳动老师了。"
50 耶稣听见就对他说： "不要怕， 只要信， 她必得痊愈。"
51 到了那家， 除了彼得、约翰、雅各和女孩的父母以外， 他不准任何人同他进屋里去。
52 众人都在痛哭哀号， 他说： "不要哭！ 她不是死了， 而是睡着了。"
53 他们明知女孩已经死了， 就嘲笑他。
54 他进去拉着女孩的手， 叫她说： "孩子， 起来！ "
55 她的灵魂回来了， 她就立刻起来。耶稣吩咐给她东西吃。
56 她父母非常惊奇。耶稣嘱咐他们不要把他所作的事告诉人。