1 Minekutána pedig összehívta [Jézus ]az õ tizenkét tanítványát, ada nékik erõt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
2 És elküldé õket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul õ ellenök.
6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik õ általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felõl én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala õt látni.
10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevû városnak puszta helyére.
11 A sokaság pedig [ezt] megtudván, követé õt: és õ örömmel fogadván õket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettõ õ hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13 Õ pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
14 Mert valának [ott] mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az õ tanítványainak: Ültessétek le õket csoportokba ötvenével.
15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét kosárral.
18 És lõn, mikor õ magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé õket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
19 Õk pedig felelvén, mondának: Keresztelõ Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
21 Õ pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektõl, a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem.
24 Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.
25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], õ magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ dicsõségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
28 És lõn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
29 És imádkozása közben az õ orczájának ábrázata elváltozék, és az õ ruhája fehér [és] fénylõ lõn.
30 És ímé két férfiú beszél vala õ vele, kik valának Mózes és Illés;
31 Kik dicsõségben megjelenvén, beszélik vala az õ halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
32 Pétert pedig és a vele lévõket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az õ dicsõségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
33 És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
34 És mikor õ ezeket mondá, felhõ támada és azokat beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhõbe.
35 És szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt hallgassátok.
36 És mikor a szózat lõn, találtaték Jézus csak maga. Õk pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
37 És lõn másnap, mikor õk a hegyrõl leszállottak, sok nép méne elébe.
38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
39 És ímé a lélek megragadja õt, és hirtelen kiált; és szaggatja õt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tõle, szaggatván õt.
40 És kérem a te tanítványaidat, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.
41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és [meddig] tûrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az õ atyjának.
43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az õ tanítványainak:
44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
45 De õk nem érték e mondást, és el vala rejtve elõlük, hogy ne értsék azt; és féltek õt megkérdezni e mondás felõl.
46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
47 Jézus pedig látván az õ szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket ûz; és eltiltók õt, mivelhogy [téged] nem követ mi velünk.
50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
51 Lõn pedig, mikor az idõ elközelgete, hogy õ felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
52 És követeket külde az õ orczája elõtt; és [azok] elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki [szállást] készítsenek.
53 De nem fogadák be õt, mivelhogy õ Jeruzsálembe megy vala.
54 Mikor pedig ezt látták az õ tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tûz szálljon alá az égbõl, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
55 De [Jézus] megfordulván, megdorgálá õket, mondván: Nem tudjátok minémû lélek van ti bennetek:
56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
57 Lõn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az õ halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de elõbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
1 耶稣召齐十二门徒， 给他们能力、权柄， 制伏一切鬼魔， 医治各样的疾病，
2 差遣他们去宣讲 神的国和医治病人，
3 对他们说： "不要带着什么上路， 不要带手杖， 不要带口袋， 不要带食物， 不要带银钱， 也不要带两件衣服。
4 无论进哪一家， 就住在那里， 直到离开。
5 凡不接待你们的， 你们离开那城的时候， 当把脚上的灰尘跺下去， 作为反对他们的表示。"
6 于是他们就出去， 走遍各乡， 传讲福音， 到处医治病人。
7 分封王希律听见所发生的一切事， 犹豫不定， 因为有人说： "约翰从死人中复活了。"
8 又有人说： "以利亚显现了。"还有人说： "古时的一位先知复活了。"
9 希律说： "约翰已经斩头了， 但这是谁， 我怎么会听到他这些事呢？"就设法要见他。
10 使徒们回来， 把所作的事报告耶稣。他带着他们， 悄悄地退往伯赛大城去。
11 群众知道了， 也跟了去。他接待他们， 向他们讲论 神的国， 医好需要医治的人。
12 天将晚的时候， 十二门徒来到他跟前， 说： "请解散众人， 好让他们往周围的田舍村庄， 去找地方住， 找东西吃， 因为我们这里是旷野。"
13 他说： "你们给他们吃吧！ "他们说： "我们所有的， 不过是五个饼两条鱼， 除非去为这些人另买食物。"
14 原来男人就约有五千。他对门徒说： "叫他们一组一组地坐下， 每组约五十人。"
15 门徒就照他的话， 叫众人坐下。
16 耶稣拿起这五个饼， 两条鱼， 望着天， 祝谢了， 擘开递给门徒， 摆在众人面前。
17 他们都吃饱了， 把剩下的零碎拾起来， 装满了十二个篮子。
18 有一次耶稣独自祈祷的时候， 只有门徒和他在一起。他问他们： "人说我是谁？"
19 他们回答： "有人说是施洗的约翰， 有人说是以利亚， 还有人说是古时的一位先知复活了。"
20 他又问他们： "你们说我是谁？"彼得回答： "是 神的基督！ "
21 耶稣郑重地嘱咐他们， 不要把这事告诉人。
22 又说： "人子必须受许多苦， 被长老、祭司长， 和经学家弃绝、杀害， 第三日复活。"
23 耶稣又对众人说： "如果有人愿意跟从我， 就当舍己， 天天背起他的十字架来跟从我。
24 凡是想救自己生命的， 必丧掉生命； 但为我牺牲自己生命的， 必救了生命。
25 人若赚得全世界， 却丧失自己， 或赔上自己， 有什么好处呢？
26 凡是把我和我的道当作可耻的， 人子在他与父并圣天使的荣耀里降临的时候， 也必把他当作可耻的。
27 我实在告诉你们， 站在这里的， 有人在没有尝过死味以前必定要看见 神的国。"
28 说了这些话以后约有八天， 耶稣带着彼得、约翰和雅各， 上山去祷告。
29 正祷告的时候， 他的面貌就改变了， 衣服洁白发光。
30 忽然有两个人和他谈话， 就是摩西和以利亚。
31 他们在荣光里显现， 谈论他去世的事， 就是他在耶路撒冷将要完成的。
32 彼得和同伴都在打盹。醒过来之后， 就看见他的荣光， 并与他站在一起的那两个人。
33 二人正要离开他的时候， 彼得对耶稣说： "主啊， 我们在这里真好！ 我们可以搭三个帐棚， 一个为你， 一个为摩西， 一个为以利亚。"他根本不知道自己在说什么。
34 他说这话的时候， 有一片云彩笼罩他们， 他们入了云彩， 门徒就害怕起来。
35 有声音从云彩里出来， 说： "这是我的儿子， 我所拣选的（"这是我的儿子， 我所拣选的"有些抄本作"这是我的爱子"）， 你们要听从他！ "
36 声音过了， 只见耶稣独自在那里。在那些日子， 门徒保持缄默， 不把所看见的告诉任何人。
37 第二天， 他们下了山， 有一大群人迎面而来。
38 在人群中有一个人喊叫说： "老师， 求你怜悯我的儿子， 因为他是我的独生子。
39 你看， 污灵一抓住他， 他就忽然喊叫， 并且抽疯， 口吐白沫； 污灵又折磨糟践他， 不肯放过他。
40 我求过你的门徒， 把他赶出去， 他们却办不到。"
41 耶稣说： "唉！ 这不信又乖谬的世代啊！ 我跟你们在一起， 忍受你们， 要到几时呢？把你儿子带到这里来吧！ "
42 那孩子正走过来的时候， 污鬼把他摔倒， 使他重重地抽疯。耶稣斥责那污灵， 把孩子医好， 交给他父亲。
43 众人都惊奇 神的大能。众人还在希奇耶稣所作的这一切时， 他对门徒说：
44 "你们要把这些话存在心里： 人子将要被交在人的手里。"
45 门徒不明白这话， 因为这话的意思是隐藏的， 不让他们明白， 他们也不敢问。
46 后来， 门徒起了意见， 争论谁是最大的。
47 耶稣看出他们的心意， 就领了一个小孩子来， 叫他站在自己旁边，
48 对他们说： "凡因我的名接待这小孩子的， 就是接待我； 凡接待我的， 就是接待那差我来的。谁是你们中间最小的， 那人就是最大的。"
49 约翰说： "主， 我们看见有一个人奉你的名赶鬼， 就禁止他， 因为他不和我们一起跟从你。"
50 耶稣说： "不要禁止他， 因为不反对你们的， 就是赞成你们的。"
51 耶稣被接上升的日子快到了， 他就决意向耶路撒冷去，
52 并且差遣使者走在前头； 他们去了， 进入撒玛利亚的一个村庄， 要为他预备。
53 那里的人不接待他， 因为他面向着耶路撒冷走。
54 他的门徒雅各、约翰看见了， 就说： "主啊， 你要我们吩咐火从天降下来， 烧灭他们吗？"
55 耶稣就转过身来， 责备他们，
56 然后他们就往别的村庄去了。
57 他们走路的时候， 有一个人对他说： "你无论往哪里去， 我都要跟从你！ "
58 耶稣说： "狐狸有洞， 天空的飞鸟有窝， 人子却没有栖身的地方。"
59 他对另一个人说： "你跟从我吧！ "那人说： "主啊， 请准我先回去安葬我的父亲吧。"
60 耶稣说： "让死人去埋葬他们的死人， 你应该去传扬 神的国。"
61 又有一个人说： "主， 我要跟从你， 但容我先回去， 向家人道别。"
62 耶稣说： "手扶着犁向后看的， 不适合进 神的国。"