1 Közelgetnek vala pedig õ hozzá a vámszedõk és a bûnösök mind, hogy hallgassák õt.
2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bûnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
3 Õ pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
4 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
5 És ha megtalálta, felveti az õ vállára, örülvén.
6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
7 Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérõ bûnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz [ember]en, a kinek nincs szüksége megtérésre.
8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
9 És ha megtalálta, egybehívja az õ asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
10 Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe elõtt egy bûnös [ember] megtérésén.
11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12 És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és õ kezde szükséget látni.
15 Akkor elmenvén, hozzá szegõdék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé õt az õ mezeire disznókat legeltetni.
16 És kívánja vala megtölteni az õ gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bõvölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20 És felkelvén, elméne az õ atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá õt az õ atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá õt.
21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22 Az atyja pedig monda az õ szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira!
23 És elõhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25 Az õ nagyobbik fia pedig a mezõn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26 És elõszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte õt vissza.
28 Erre õ megharaguvék, és nem akara bemenni. Az õ atyja annakokáért kimenvén, kérlelé õt.
29 Õ pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendõtõl fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
1 众税吏和罪人， 都接近耶稣， 要听他讲道。
2 法利赛人和经学家， 纷纷议论说： "这个人接待罪人， 又和他们一起吃饭。"
3 耶稣就对他们讲了这个比喻， 说：
4 "你们中间谁有一百只羊， 失去一只， 不把九十九只留下在旷野， 去寻找那失落的， 直到找着呢？
5 既找着了， 就欢欢喜喜地放在肩上，
6 回到家里， 请朋友邻舍来， 对他们说： ‘请大家和我一同欢乐， 因为我失去的羊已经找到了！ ’
7 我告诉你们， 因为一个罪人悔改， 天上也要这样为他欢乐， 比为九十九个不用悔改的义人欢乐更大。
8 "或是一个女人， 有十个银币， 失去一个， 哪能不点上灯， 打扫屋子， 细细地找， 直到找着呢？
9 既找着了， 就请朋友邻舍来， 说： ‘请大家和我一同欢乐， 因为我失去的那个银币， 已经找到了。’
10 我告诉你们， 因为一个罪人悔改， 神的使者也必这样为他欢乐。"
11 耶稣又说： "某人有两个儿子。
12 小儿子对父亲说： ‘爸爸， 请把我应得的家业给我。’父亲就把财产分给他们两兄弟。
13 过了不多几天， 小儿子收拾一切， 到远方去了， 在那里生活放荡， 浪费钱财。
14 他花尽了一切所有的， 那地方又遇上了严重的饥荒， 就穷困起来；
15 于是他去投靠当地的一个居民。那人打发他到田里去放猪，
16 他恨不得吃猪所吃的豆荚， 可是没有人给他。
17 他醒悟过来， 说： ‘我父亲有那么多雇工， 又有丰富的食物， 我却要在这里饿死吗？
18 我要起来， 到我父亲那里去， 对他说： 爸爸， 我得罪了天， 也得罪了你，
19 不配再称为你的儿子， 把我当作一个雇工吧！ ’
20 于是他起来往父亲那里去。他还在远处时， 他父亲看见了他， 就动了慈心， 跑过去抱着他， 连连与他亲嘴。
21 儿子说： ‘爸爸， 我得罪了天， 也得罪了你， 不配再称为你的儿子。’
22 父亲却吩咐仆人说： ‘快把那最好的袍子拿来给他穿， 把戒指戴在他手上， 把鞋穿在他脚上，
23 把肥牛犊牵来宰了， 我们要吃喝快乐，
24 因为我这儿子是死而复活、失而又得的。’他们就欢乐起来。
25 "那时， 大儿子正在田里。他回来离家不远的时候， 听见音乐跳舞的声音，
26 就叫了一个仆人来， 问他这是怎么一回事。
27 仆人说： ‘你弟弟回来了， 你父亲因为他平安无恙地回来， 就宰了肥牛犊。’
28 大儿子就生气， 不肯进去； 父亲出来劝他。
29 他对父亲说： ‘你看， 我服事你这么多年， 从来没有违背过你的命令， 可是你没有给我一只山羊羔， 叫我和朋友一同欢乐。
30 但你这个儿子， 常常跟娼妓在一起， 花尽了你的财产， 他一回来， 你倒为他宰杀肥牛犊！ ’
31 父亲对他说： ‘孩子， 你常跟我在一起， 我的一切都是你的。
32 只是因为你这个弟弟是死而复活、失而又得的， 我们应该欢喜快乐。’"