1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:

2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

3 És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.

4 Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

5 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.

10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

11 És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.

12 Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

13 És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

15 És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?

18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.

20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

23 Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?

24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

27 És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

28 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

29 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.

31 És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.

33 És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

34 A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

35 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

37 Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?

38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.

1 那些日子， 又有一大群人聚集， 他们没有什么东西吃。耶稣叫门徒来， 对他们说：

2 "我怜悯这一群人， 因为他们和我在一起已经有三天， 没有什么吃的了。

3 如果我叫他们散开， 饿着肚子回家去， 他们会在路上晕倒， 因为有人是从很远的地方来的。"

4 门徒回答： "在这旷野地方， 从哪里能找食物叫这些人吃饱呢？"

5 他问他们： "你们有多少饼？"他们说： "七个。"

6 耶稣吩咐群众坐在地上； 拿起那七个饼， 祝谢了， 擘开递给门徒， 叫他们摆开； 门徒就摆在众人面前，

7 他们还有几条小鱼， 耶稣祝了福， 就吩咐把这些也摆开。

8 众人都吃了， 并吃饱了。他们把剩下的零碎收拾起来， 装满了七个大篮子。

9 当时人数约有四千。耶稣解散了群众，

10 就立刻和门徒上了船， 来到大玛努他地区。

11 法利赛人出来， 跟耶稣辩论； 他们想试探他， 求他显个从天上来的神迹。

12 耶稣灵里深深地叹息， 说： "这世代为什么总是寻求神迹？我实在告诉你们， 决不会有神迹显给这个世代的！ "

13 于是他离开他们， 又上船往对岸去了。

14 门徒忘了带饼， 船上除了一个饼， 身边没有别的了。

15 耶稣嘱咐他们说： "你们要小心， 提防法利赛人的酵和希律的酵！ "

16 门徒彼此议论说： "这是因为我们没有饼吧？"

17 耶稣知道了， 就说： "为什么议论没有饼这件事呢？你们还不知道， 还不明白吗？你们的心还是这么迟钝吗？

18 你们有眼不能看， 有耳不能听吗？你们不记得吗？

19 我擘开那五个饼给五千人吃， 你们收拾的零碎装满了几个篮子呢？"他们说： "十二个。"

20 "那七个饼分给四千人吃， 你们收拾的零碎装满了几个大篮子呢？"他们说： "七个。"

21 耶稣说： "你们还不明白吗？"

22 后来他们到了伯赛大， 有人带了一个瞎眼的人到他跟前， 求耶稣摸他。

23 耶稣拉着他的手， 领他到村外， 吐唾沫在他的眼睛上， 又用双手按在他的身上， 问他： "你看见什么没有？"

24 他往上一看， 说： "我看见人了！ 看见他们好像树走来走去。"

25 于是耶稣再按手在他的眼睛上， 他定睛一看， 就复原了， 样样都看得清楚了。

26 耶稣叫他回家去， 说： "连这村子你也不要进去。"

27 耶稣和门徒出去， 要到该撒利亚．腓立比附近的村庄。在路上他问门徒说： "人说我是谁？"

28 他们回答： "有人说是施洗的约翰； 有人说是以利亚； 还有人说是先知里的一位。"

29 他又问他们说： "那么你们呢？你们说我是谁？"彼得回答： "你就是基督。"

30 耶稣郑重地嘱咐他们， 不要把他的事告诉人。

31 于是他教导他们， 人子必须受许多苦， 被长老、祭司长和经学家弃绝、杀害， 三天后复活。

32 耶稣坦白地说了这话， 彼得就把他拉到一边， 责怪他。

33 耶稣转过身来， 望着门徒， 斥责彼得说： "撒但， 退到我后面去！ 因为你不思念 神的事， 只思念人的事。"

34 于是把众人和门徒都叫过来， 对他们说： "如果有人愿意跟从我， 就应当舍己， 背起他的十字架来跟从我。

35 凡是想救自己生命的， 必丧掉生命； 但为我和福音牺牲生命的， 必救了生命。

36 人就是赚得全世界， 却赔上自己的生命， 有什么好处呢？

37 人还能用什么换回自己的生命呢？

38 在淫乱罪恶的世代， 凡把我和我的道当作可耻的， 人子在他父的荣耀里， 和圣天使一起降临的时候， 也必把他当作可耻的。"