1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;3 És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.4 Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?5 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.11 És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.12 Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.13 És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.15 És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.23 Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.27 És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?28 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.29 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.31 És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.33 És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.34 A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.35 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?37 Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.

1 那些日子， 又有一大群人聚集， 他们没有什么东西吃。耶稣叫门徒来， 对他们说： 2 "我怜悯这一群人， 因为他们和我在一起已经有三天， 没有什么吃的了。 3 如果我叫他们散开， 饿着肚子回家去， 他们会在路上晕倒， 因为有人是从很远的地方来的。" 4 门徒回答： "在这旷野地方， 从哪里能找食物叫这些人吃饱呢？" 5 他问他们： "你们有多少饼？"他们说： "七个。" 6 耶稣吩咐群众坐在地上； 拿起那七个饼， 祝谢了， 擘开递给门徒， 叫他们摆开； 门徒就摆在众人面前， 7 他们还有几条小鱼， 耶稣祝了福， 就吩咐把这些也摆开。 8 众人都吃了， 并吃饱了。他们把剩下的零碎收拾起来， 装满了七个大篮子。 9 当时人数约有四千。耶稣解散了群众， 10 就立刻和门徒上了船， 来到大玛努他地区。 11 法利赛人出来， 跟耶稣辩论； 他们想试探他， 求他显个从天上来的神迹。 12 耶稣灵里深深地叹息， 说： "这世代为什么总是寻求神迹？我实在告诉你们， 决不会有神迹显给这个世代的！ " 13 于是他离开他们， 又上船往对岸去了。 14 门徒忘了带饼， 船上除了一个饼， 身边没有别的了。 15 耶稣嘱咐他们说： "你们要小心， 提防法利赛人的酵和希律的酵！ " 16 门徒彼此议论说： "这是因为我们没有饼吧？" 17 耶稣知道了， 就说： "为什么议论没有饼这件事呢？你们还不知道， 还不明白吗？你们的心还是这么迟钝吗？ 18 你们有眼不能看， 有耳不能听吗？你们不记得吗？ 19 我擘开那五个饼给五千人吃， 你们收拾的零碎装满了几个篮子呢？"他们说： "十二个。" 20 "那七个饼分给四千人吃， 你们收拾的零碎装满了几个大篮子呢？"他们说： "七个。" 21 耶稣说： "你们还不明白吗？" 22 后来他们到了伯赛大， 有人带了一个瞎眼的人到他跟前， 求耶稣摸他。 23 耶稣拉着他的手， 领他到村外， 吐唾沫在他的眼睛上， 又用双手按在他的身上， 问他： "你看见什么没有？" 24 他往上一看， 说： "我看见人了！ 看见他们好像树走来走去。" 25 于是耶稣再按手在他的眼睛上， 他定睛一看， 就复原了， 样样都看得清楚了。 26 耶稣叫他回家去， 说： "连这村子你也不要进去。" 27 耶稣和门徒出去， 要到该撒利亚．腓立比附近的村庄。在路上他问门徒说： "人说我是谁？" 28 他们回答： "有人说是施洗的约翰； 有人说是以利亚； 还有人说是先知里的一位。" 29 他又问他们说： "那么你们呢？你们说我是谁？"彼得回答： "你就是基督。" 30 耶稣郑重地嘱咐他们， 不要把他的事告诉人。 31 于是他教导他们， 人子必须受许多苦， 被长老、祭司长和经学家弃绝、杀害， 三天后复活。 32 耶稣坦白地说了这话， 彼得就把他拉到一边， 责怪他。 33 耶稣转过身来， 望着门徒， 斥责彼得说： "撒但， 退到我后面去！ 因为你不思念 神的事， 只思念人的事。" 34 于是把众人和门徒都叫过来， 对他们说： "如果有人愿意跟从我， 就应当舍己， 背起他的十字架来跟从我。 35 凡是想救自己生命的， 必丧掉生命； 但为我和福音牺牲生命的， 必救了生命。 36 人就是赚得全世界， 却赔上自己的生命， 有什么好处呢？ 37 人还能用什么换回自己的生命呢？ 38 在淫乱罪恶的世代， 凡把我和我的道当作可耻的， 人子在他父的荣耀里， 和圣天使一起降临的时候， 也必把他当作可耻的。"