1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elõttük;
3 És a ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet.
4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
7 És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.
8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
9 Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
11 És megkérdezék õt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?
12 Õ pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
13 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva õ felõle.
14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
15 És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt.
16 Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
18 És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.
19 Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám.
20 És hozzá vivék azt; és mihelyt õ meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
22 És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.
24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj!
26 És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?
29 Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és bõjtöléssel.
30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
32 De õk nem értik vala e mondást, és féltek õt megkérdezni.
33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
34 De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
36 És elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, a ki nem követ minket; és eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket.
39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem.
40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ jutalmát.
42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.
44 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.
46 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
48 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
49 Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
50 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
1 耶稣又对他们说： "我实在告诉你们， 站在这里的， 有人在没有尝过死味以前， 必定看见 神的国带着能力降临。"
2 过了六天， 耶稣带着彼得、雅各、约翰， 领他们悄悄地上了高山， 在他们面前改变了形象。
3 他的衣服闪耀发光， 极其洁白， 地上漂布的没有能漂得这样白的。
4 又有以利亚和摩西向他们显现， 并且跟耶稣谈话。
5 彼得对耶稣说： "拉比， 我们在这里真好！ 我们可以搭三个帐棚， 一个为你， 一个为摩西， 一个为以利亚。"
6 彼得不知道该说什么才好， 因为他们都非常害怕。
7 有一片云彩来， 笼罩他们， 又有声音从云中出来： "这是我的爱子， 你们要听他。"
8 门徒立刻周围观看， 再也看不见别的人， 只见耶稣单独和他们在一起。
9 他们下山的时候， 耶稣吩咐他们， 人子从死人中复活之前， 不要把所看见的告诉人。
10 门徒把这句话记在心里， 又彼此讨论从死人中复活是什么意思。
11 他们就问耶稣： "经学家为什么说以利亚必须先来呢？"
12 耶稣说： "以利亚固然要先来复兴一切， 但圣经为什么又记载人子要受许多苦， 被人藐视呢？
13 其实我告诉你们， 以利亚已经来了， 他们却任意待他， 正如经上指着他所说的。"
14 他们回到门徒那里， 看见一大群人围着他们， 又有经学家和他们辩论。
15 众人看见了耶稣， 都很惊奇， 就跑上前去向他问安。
16 他问他们： "你们和他们辩论什么？"
17 群众当中有一个回答他： "老师， 我把我的儿子带到你这里来， 他被哑巴鬼附着。
18 无论在哪里， 鬼抓住他， 把他摔倒， 他就口吐白沫， 咬牙切齿， 浑身僵硬。我请你的门徒把鬼赶出去， 他们却办不到。"
19 耶稣回答他们： "唉！ 不信的世代啊！ 我跟你们在一起到几时呢？我要忍受你们到几时呢？把他带到我这里来吧。"
20 他们就把孩子带到他跟前。那鬼一见耶稣， 就立刻使孩子抽了一阵疯， 倒在地上， 流着唾沫打滚。
21 耶稣问他父亲： "这事临到他有多久了？"他说： "从小就是这样。
22 鬼常常把他扔在火里水中， 要毁灭他。如果你能作什么， 求你可怜我们， 帮助我们。"
23 耶稣对他说： "‘如果你能’（"如果你能"有些抄本作"你若能信"）──对于信的人， 什么都能！ "
24 孩子的父亲立刻喊着说： "我信！ 但我的信心不够， 求你帮助我。"
25 耶稣看见群众围拢了来， 就斥责那污鬼说： "聋哑的鬼， 我吩咐你从他身上出来， 不要再进去。"
26 那鬼大声喊叫， 使孩子重重地抽了一阵疯， 就出来了。孩子好像死了一样， 所以许多人都说： "他死了！ "
27 但耶稣拉着他的手， 扶他起来， 他就站起来了。
28 耶稣进了屋子， 门徒私下问他说： "为什么我们不能把那污鬼赶出去呢？"
29 耶稣对他们说： "这一类的鬼， 非用祷告是赶不出去的。"
30 他们从那里出去， 经过加利利， 耶稣不想让人知道，
31 因为他正在教导门徒。他又对他们说： "人子将要被交在人的手里， 他们要杀害他， 死后三天他要复活。"
32 门徒不明白这话， 又不敢问他。
33 他们来到迦百农。在屋里的时候， 耶稣问他们： "你们在路上争论什么？"
34 门徒一声不响， 因为他们在路上彼此争论谁为大。
35 耶稣坐下， 叫十二门徒来， 对他们说： "谁想为首， 就该作众人中最末的一个， 作众人的仆人。"
36 于是拉过一个小孩子来， 叫他站在门徒中间， 又把他抱起来， 对他们说：
37 "凡因我的名接待一个这样的小孩子的， 就是接待我； 凡接待我的， 不是接待我， 而是接待那差我来的。"
38 约翰对耶稣说： "老师， 我们看见有一个人奉你的名赶鬼， 就禁止他， 因为他不跟从我们。"
39 耶稣说： "不要禁止他， 因为没有人能奉我的名行了神迹， 又立刻毁谤我。
40 不反对我们的， 就是赞成我们的。
41 无论谁因你们有属基督的名分， 给你们一杯水喝的， 我实在告诉你们， 他决不会失掉赏赐。
42 "如果有人使一个信我的小弟兄犯罪， 倒不如在他的颈项上拴一块大磨石投在海里。
43 如果你的一只手使你犯罪， 就把它砍下来。你身体残废进永生， 总比有两只手下到地狱， 进入那不灭的火里好得多。
44 （有些抄本有第44节： "在那里虫是不死的， 火是不灭的。"）
45 如果你的一只脚使你犯罪， 就把它砍下来。你瘸腿进永生， 总比你有两只脚而被丢在地狱里好得多。
46 （有些抄本有第46节： "在那里虫是不死的， 火是不灭的。"）
47 如果你的一只眼睛使你犯罪， 就把它挖出来。你只有一只眼睛进 神的国， 总比你有两只眼睛而被丢在地狱里好得多，
48 在那里虫是不死的， 火是不灭的。
49 每一个人必被火当盐来腌。（有些抄本在此有"各祭物必用盐来腌"一句； 也有些抄本只有附注的一句， 而没有正文的一句）
50 盐是好的， 但如果失了味， 可以用什么使它再咸呢？你们自己里面应当有盐， 彼此和睦。"