1 Lõn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az õ atyjokfiai, a zsidók ellen.

2 Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.

3 És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szõlõinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.

4 Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szõlõinkre;

5 És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az õ fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sõt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erõnk arra, [hogy õket megválthatnók,] hisz mezeink és szõlõink másokéi már!

6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;

7 És magamba [szállva,] gondolkodtam errõl, és megfeddém az elõljárókat és fõembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék õ ellenök nagy gyûlést;

8 És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s õk nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.

9 És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy [valahára] ne gyalázzanak [már] minket a pogányok, a mi ellenségeink?

10 Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!

11 Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az õ mezeiket, szõlõiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát [engedjétek el.]

12 És felelének: Visszaadjuk és tõlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém õket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.

13 Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az õ házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.

14 Sõt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétõl fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.

15 Holott az elõbbi helytartók, a kik én elõttem valának, terhelék a népet és vevének tõlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sõt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.

16 Sõt még e kõfalon is dolgoztam; mezõt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyûltenek ott a munkára.

17 Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz fõember és a kik jõnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál [esznek] [vala.]

18 A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bõségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.

19 Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!

1 那时， 民众和他们的妻子大声呼冤， 控告自己的同胞犹大人。

2 有些人说： "我们和儿女人口众多， 给我们五谷糊口， 可以存活。"

3 有些人说： "我们抵押了自己的田地、葡萄园和房屋， 为要在饥荒中买到五谷。"

4 有些人说： "我们为了要借钱向王纳税， 只好抵押了我们的田地和葡萄园。

5 虽然我们的身体与我们同胞的身体一样， 我们的儿女与他们的儿女也相同， 可是我们却要强迫自己的儿女去作仆婢， 而且我们的女儿有些已经作了奴婢， 我们却无能为力， 因为我们的田地和葡萄园已经属于别人了。"

6 我听见他们的哀叫和所讲的这些事， 就十分忿怒。

7 我心中筹算一番以后， 就谴责贵族和官长， 对他们说： "你们各人向自己的同胞贷款， 竟然索取高利！ "于是我召开大会攻击他们。

8 我对他们说： "我们已尽了我们的能力， 把那些卖了给外族人的同胞犹大人买赎回来， 而你们还想要出卖你们的同胞， 好让我们再把他们买回来吗？"他们都默不作声， 无话可说。

9 我又说： "你们这事作得不对。你们岂不应怀着敬畏我们 神的心行事为人， 免遭我们的仇敌外族人的毁谤吗？

10 现在我和我的兄弟， 以及我的仆人要把银钱和五谷借给他们。让我们大家都放弃放债取利吧！

11 请你们今天就把他们的田地、葡萄园、橄榄园、房屋， 以及你们向他们索取的利息： 百分之一的利钱、五谷、新酒和新油， 都归还给他们。"

12 他们就说： "我们必定归还， 不再向他们要求利息了， 你怎么说， 我们愿意照着你说的去行。"我就把祭司们召了来， 叫众人起誓必照着这话去行。

13 我抖着胸前的衣襟说： "不履行这话的， 愿 神也是这样抖他离开他的家和产业， 直到抖空。"全体会众都说： "阿们！ "又赞美耶和华。众人都照着这话去行。

14 自从我奉命在犹大地作他们省长的日子以来， 就是从亚达薛西王二十年， 直到三十二年， 共十二年， 我和我的兄弟都没有吃过省长的俸禄。

15 在我们以先的前任省长， 重压人民， 每日都向他们索取粮食和酒， 以及四百五十六克银子。连他们的仆人也辖制人民， 但我因为敬畏 神， 就不这样行。

16 我坚持只重修城墙的工程； 所以我们不购置田产， 我所有的仆人也都聚集在那里工作。

17 在我桌上吃饭的， 有一百五十个犹大人和官长， 还有那些从我们四围外族来到我们这里的人；

18 每天预备牛一头、肥羊六只， 又为我预备一些飞禽； 每十天供应大量各类的酒。虽然这样， 我仍然没有索取省长的俸禄， 因为这些人服役已经负担沉重。

19 "我的 神啊， 求你记念我， 记念我为这人民所作的一切事， 施恩给我。"