1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;
16 Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.
17 Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
1 And Zophar the Naamathite answered and said,
2 Should not the multitude of words be answered? and should a man of much talk be justified?
3 Should thy fictions make men hold their peace? and shouldest thou mock, and no one make {thee} ashamed?
4 For thou sayest, My doctrine is pure, and I am clean in thine eyes.
5 But oh that +God would speak, and open his lips against thee;
6 And that he would shew thee the secrets of wisdom, how that they are the double of what is realised; and know that +God passeth by {much} of thine iniquity!
7 Canst thou by searching find out +God? canst thou find out the Almighty to perfection?
8 {It is as} the heights of heaven; what wilt thou do? deeper than Sheol; what canst thou know?
9 The measure thereof is longer than the earth, and broader than the sea.
10 If he pass by, and shut up, and call to judgment, who can hinder him?
11 For he knoweth vain men, and seeth wickedness when {man} doth not consider it;
12 Yet a senseless man will make bold, though man be born {like} the foal of a wild ass.
13 If thou prepare thy heart and stretch out thy hands toward him,
14 If thou put far away the iniquity which is in thy hand, and let not wrong dwell in thy tents;
15 Surely then shalt thou lift up thy face without spot, and thou shalt be stedfast and shalt not fear:
16 For thou shalt forget misery; as waters that are passed away shalt thou remember it;
17 And life shall arise brighter than noonday; though thou be enshrouded in darkness, thou shalt be as the morning,
18 And thou shalt have confidence, because there shall be hope; and having searched about {thee}, thou shalt take rest in safety.
19 Yea, thou shalt lie down, and none shall make thee afraid; and many shall seek thy favour.
20 But the eyes of the wicked shall fail, and {all} refuge shall vanish from them, and their hope {shall be} the breathing out of life.