1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
1 And Job answered and said,
2 Even to-day is my complaint bitter: my stroke is heavier than my groaning.
3 Oh that I knew where I might find him, that I might come to his seat!
4 I would order the cause before him, and fill my mouth with arguments;
5 I would know the words he would answer me, and understand what he would say unto me.
6 Would he plead against me with {his} great power? Nay; but he would give heed unto me.
7 There would an upright man reason with him; and I should be delivered for ever from my judge.
8 Lo, I go forward, but he is not there; and backward, but I do not perceive him;
9 On the left hand, where he doth work, but I behold {him} not; he hideth himself on the right hand, and I see {him} not.
10 But he knoweth the way that I take; he trieth me, I shall come forth as gold.
11 My foot hath held to his steps; his way have I kept, and not turned aside.
12 Neither have I gone back from the commandment of his lips; I have laid up the words of his mouth more than the purpose of my own heart.
13 But he is in one {mind}, and who can turn him? And what his soul desireth, that will he do.
14 For he will perform {what} is appointed for me; and many such things are with him.
15 Therefore am I troubled at his presence; I consider, and I am afraid of him.
16 For *God hath made my heart soft, and the Almighty troubleth me;
17 Because I was not cut off before the darkness, neither hath he hidden the gloom from me.