1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;
5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?
18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
1 And Eliphaz the Temanite answered and said,
2 If a word were essayed to thee, wouldest thou be grieved? But who can refrain from speaking?
3 Behold, thou hast instructed many, and thou hast strengthened the weak hands;
4 Thy words have upholden him that was stumbling, and thou hast braced up the bending knees:
5 But now it is come upon thee, and thou grievest; it toucheth thee, and thou art troubled.
6 Hath not thy piety been thy confidence, and the perfection of thy ways thy hope?
7 Remember, I pray thee, who that was innocent has perished? and where were the upright cut off?
8 Even as I have seen, they that plough iniquity and sow mischief, reap the same.
9 By the breath of +God they perish, and by the blast of his nostrils are they consumed.
10 The roar of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken;
11 The old lion perisheth for lack of prey, and the whelps of the lioness are scattered.
12 Now to me a word was secretly brought, and mine ear received a whisper thereof.
13 In thoughts from visions of the night, when deep sleep falleth on men: -
14 Fear came on me, and trembling, and made all my bones to shake;
15 And a spirit passed before my face-the hair of my flesh stood up-
16 It stood still; I could not discern the appearance thereof: a form was before mine eyes; I heard a slight murmur and a voice:
17 Shall {mortal} man be more just than +God? Shall a man be purer than his Maker?
18 Lo, he trusteth not his servants, and his angels he chargeth with folly:
19 How much more them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed as the moth!
20 From morning to evening are they smitten: without any heeding it, they perish for ever.
21 Is not their tent-cord torn away in them? they die, and without wisdom.