1 Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.
3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.
4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.
5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.
6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;
7 Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.
9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
11 És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.
12 És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.
14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
15 Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
18 Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
21 A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22 És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.
23 És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26 És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
29 Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
32 És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33 A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
35 És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
36 És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
1 At that time Herod the tetrarch heard of the fame of Jesus,
2 and said to his servants, This is John the baptist: *he* is risen from the dead, and because of this these works of power display their force in him.
3 For Herod had seized John, and had bound him and put him in prison on account of Herodias the wife of Philip his brother.
4 For John said to him, It is not lawful for thee to have her.
5 And {while} desiring to kill him, he feared the crowd, because they held him for a prophet.
6 But when Herod's birthday was celebrated, the daughter of Herodias danced before them, and pleased Herod;
7 whereupon he promised with oath to give her whatsoever she should ask.
8 But she, being set on by her mother, says, Give me here upon a dish the head of John the baptist.
9 And the king was grieved; but on account of the oaths, and those lying at table with {him}, he commanded {it} to be given.
10 And he sent and beheaded John in the prison;
11 and his head was brought upon a dish, and was given to the damsel, and she carried {it} to her mother.
12 And his disciples came and took the body and buried it, and came and brought word to Jesus.
13 And Jesus, having heard it, went away thence by ship to a desert place apart. And the crowds having heard {of it} followed him on foot from the cities.
14 And going out he saw a great crowd, and was moved with compassion about them, and healed their infirm.
15 But when even was come, his disciples came to him saying, The place is desert, and {much of} the {day} time already gone by; dismiss the crowds, that they may go into the villages and buy food for themselves.
16 But Jesus said to them, They have no need to go: give *ye* them to eat.
17 But they say to him, We have not here save five loaves and two fishes.
18 And he said, Bring them here to me.
19 And having commanded the crowds to recline upon the grass, having taken the five loaves and the two fishes, he looked up to heaven, and blessed: and having broken the loaves, he gave {them} to the disciples, and the disciples {gave them} to the crowds.
20 And all ate and were filled, and they took up what was over and above of fragments twelve hand-baskets full.
21 But those that had eaten were about five thousand men, besides women and children.
22 And immediately he compelled the disciples to go on board ship, and to go on before him to the other side, until he should have dismissed the crowds.
23 And having dismissed the crowds, he went up into the mountain apart to pray. And when even was come, he was alone there,
24 but the ship was already in the middle of the sea tossed by the waves, for the wind was contrary.
25 But in the fourth watch of the night he went off to them, walking on the sea.
26 And the disciples, seeing him walking on the sea, were troubled, saying, It is an apparition. And they cried out through fear.
27 But Jesus immediately spoke to them, saying, Take courage; it is *I*: be not afraid.
28 And Peter answering him said, Lord, if it be *thou*, command me to come to thee upon the waters.
29 And he said, Come. And Peter, having descended from the ship, walked upon the waters to go to Jesus.
30 But seeing the wind strong he was afraid; and beginning to sink he cried out, saying, Lord, save me.
31 And immediately Jesus stretched out his hand and caught hold of him, and says to him, O thou of little faith, why didst thou doubt?
32 And when they had gone up into the ship, the wind fell.
33 But those in the ship came and did homage to him, saying, Truly thou art God's Son.
34 And having crossed over they came to the land of Gennesaret.
35 And when the men of that place recognised him, they sent to that whole country around, and they brought to him all that were ill,
36 and besought him that they might only touch the hem of his garment; and as many as touched were made thoroughly well.