1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé.
2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
3 A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat;
4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben.
5 Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6 Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe!
7 Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az õ lámpásaikat.
8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendõ nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a võlegény; és a kik készen valának, bemenének õ vele a menyegzõbe, és bezáraték az ajtó.
11 Késõbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12 Õ pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ.
14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16 Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17 Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere.
18 A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét.
19 Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20 És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21 Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22 Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23 Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24 Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25 Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26 Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28 Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29 Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30 És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
31 Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe.
32 És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl.
33 És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja.
34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41 Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett.
42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
1 Then shall the kingdom of the heavens be made like to ten virgins that having taken their torches, went forth to meet the bridegroom.
2 And five of them were prudent and five foolish.
3 They that were foolish took their torches and did not take oil with them;
4 but the prudent took oil in their vessels with their torches.
5 Now the bridegroom tarrying, they all grew heavy and slept.
6 But in {the} middle of {the} night there was a cry, Behold, the bridegroom; go forth to meet him.
7 Then all those virgins arose and trimmed their torches.
8 And the foolish said to the prudent, Give us of your oil, for our torches are going out.
9 But the prudent answered saying, {We cannot,} lest it might not suffice for us and for you. Go rather to those that sell, and buy for yourselves.
10 But as they went away to buy, the bridegroom came, and the {ones that were} ready went in with him to the wedding feast, and the door was shut.
11 Afterwards come also the rest of the virgins, saying, Lord, Lord, open to us;
12 but he answering said, Verily I say unto you, I do not know you.
13 Watch therefore, for ye know not the day nor the hour.
14 For {it is} as {if} a man going away out of a country called his own bondmen and delivered to them his substance.
15 And to one he gave five talents, to another two, and to another one; to each according to his particular ability, and immediately went away out of the country.
16 And he that had received the five talents went and trafficked with them, and made five other talents.
17 In like manner also he that {had received} the two, {he also} gained two others.
18 But he that had received the one went and dug in the earth, and hid the money of his lord.
19 And after a long time the lord of those bondmen comes and reckons with them.
20 And he that had received the five talents came to {him} and brought five other talents, saying, {My} lord, thou deliveredst me five talents; behold, I have gained five other talents besides them.
21 His lord said to him, Well, good and faithful bondman, thou wast faithful over a few things, I will set thee over many things: enter into the joy of thy lord.
22 And he also that had received the two talents came to {him} and said, {My} lord, thou deliveredst me two talents; behold, I have gained two other talents besides them.
23 His lord said to him, Well, good and faithful bondman, thou wast faithful over a few things, I will set thee over many things: enter thou into the joy of thy lord.
24 And he also that had received the one talent coming to {him} said, {My} lord, I knew thee that thou art a hard man, reaping where thou hadst not sowed, and gathering from where thou hadst not scattered,
25 and being afraid I went away and hid thy talent in the earth; behold, thou hast that which is thine.
26 And his lord answering said to him, Wicked and slothful bondman, thou knewest that I reap where I had not sowed, and gather from where I had not scattered;
27 thou oughtest then to have put my money to the money-changers, and when I came I should have got what is mine with interest.
28 Take therefore the talent from him, and give it to him that has the ten talents:
29 for to every one that has shall be given, and he shall be in abundance; but from him that has not, that even which he has shall be taken from him.
30 And cast out the useless bondman into the outer darkness; there shall be the weeping and the gnashing of teeth.
31 But when the Son of man comes in his glory, and all the angels with him, then shall he sit down upon his throne of glory,
32 and all the nations shall be gathered before him; and he shall separate them from one another, as the shepherd separates the sheep from the goats;
33 and he will set the sheep on his right hand, and the goats on {his} left.
34 Then shall the King say to those on his right hand, Come, blessed of my Father, inherit the kingdom prepared for you from {the} world's foundation: