1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.
3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.
4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.
5 De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6 A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.
7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8 Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.
10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.
11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.
12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.
13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.
16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18 Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.
23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,
24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31 A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.
33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.
34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;
35 És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.
38 Ez az elsõ és nagy parancsolat.
39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,
42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43 Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45 Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?
46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
1 And Jesus answering spoke to them again in parables, saying, () And Jesus answered and spake unto them again by parables, and said,
15 Then went the Pharisees and held a council how they might ensnare him in speaking.
23 On that day came to him Sadducees, who say there is no resurrection; and they demanded of him,
31 But concerning the resurrection of the dead, have ye not read what was spoken to you by God, saying,
32 *I* am the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob? God is not God of {the} dead, but of {the} living.
33 And when the crowds heard {it} they were astonished at his doctrine.
34 But the Pharisees, having heard that he had put the Sadducees to silence, were gathered together.
35 And one of them, a lawyer, demanded, tempting him, and saying,
36 Teacher, which is the great commandment in the law?
37 And he said to him, Thou shalt love {the} Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy understanding.
38 This is {the} great and first commandment.
39 And {the} second is like it, Thou shalt love thy neighbour as thyself.
40 On these two commandments the whole law and the prophets hang.
41 And the Pharisees being gathered together, Jesus demanded of them,
42 saying, What think ye concerning the Christ? whose son is he? They say to him, David's.
43 He says to them, How then does David in Spirit call him Lord, saying,
44 The Lord said to my Lord, Sit on my right hand until I put thine enemies under thy feet?
45 If therefore David call him Lord, how is he his son?
46 And no one was able to answer him a word, nor did any one dare from that day to question him any more.