1 Tartozunk pedig mi az erõsek, hogy az erõtelenek erõtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.

2 Mindenikünk tudniillik az õ felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.

3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.

4 Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tûrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.

5 A békességes tûrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:

6 Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsõítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.

7 Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsõségére.

8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerõsítse az atyák ígéreteit;

9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsõítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek.

10 És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az õ népével együtt.

11 És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok õt minden népek.

12 És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; õ benne reménykednek a pogányok.

13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bõvölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.

14 Meg vagyok pedig gyõzõdve atyámfiai én magam is ti felõletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.

15 Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentõl nékem adott kegyelem által,

16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves [és] a Szent Lélek által megszentelt.

17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.

18 Mert nem merek szólni semmirõl, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel.

19 Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtõl és környékétõl fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.

20 Ekképen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangyéliomot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:

21 Hanem a mint meg van írva: A kiknek nem hirdettetett õ felõle, azok meglátják; és a kik nem hallották, megértik.

22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.

23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendõ óta, hogy elmenjek hozzátok:

24 Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha elõbb részben beteljesedem veletek.

25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.

26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.

27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben.

28 Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába.

29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek.

30 Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten elõtt,

31 Hogy szabaduljak meg azoktól, a kik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek elõtt;

32 Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.

33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.

1 But *we* ought, we that are strong, to bear the infirmities of the weak, and not to please ourselves.

2 Let each one of us please his neighbour with a view to what is good, to edification.

3 For the Christ also did not please himself; but according as it is written, The reproaches of them that reproach thee have fallen upon me.

4 For as many things as have been written before have been written for our instruction, that through endurance and through encouragement of the scriptures we might have hope.

5 Now the God of endurance and of encouragement give to you to be like-minded one toward another, according to Christ Jesus;

6 that ye may with one accord, with one mouth, glorify the God and Father of our Lord Jesus Christ.

7 Wherefore receive ye one another, according as the Christ also has received you to {the} glory of God.

8 For I say that Jesus Christ became a minister of {the} circumcision for {the} truth of God, to confirm the promises of the fathers;

9 and that the nations should glorify God for mercy; according as it is written, For this cause I will confess to thee among {the} nations, and will sing to thy name.

10 And again he says, Rejoice, nations, with his people.

11 And again, Praise the Lord, all {ye} nations, and let all the peoples laud him.

12 And again, Esaias says, There shall be the root of Jesse, and one that arises, to rule over {the} nations: in him shall {the} nations hope.

13 Now the God of hope fill you with all joy and peace in believing, so that ye should abound in hope by {the} power of {the} Holy Spirit.

14 But I am persuaded, my brethren, I myself also, concerning you, that yourselves also are full of goodness, filled with all knowledge, able also to admonish one another.

15 But I have written to you the more boldly, {brethren,} in part, as putting you in mind, because of the grace given to me by God,

16 for me to be minister of Christ Jesus to the nations, carrying on as a sacrificial service the {message of} glad tidings of God, in order that the offering up of the nations might be acceptable, sanctified by {the} Holy Spirit.

17 I have therefore {whereof to} boast in Christ Jesus in the things which pertain to God.

18 For I will not dare to speak anything of the things which Christ has not wrought by me, for {the} obedience of {the} nations, by word and deed,

19 in {the} power of signs and wonders, in {the} power of {the} Spirit of God; so that I, from Jerusalem, and in a circuit round to Illyricum, have fully preached the glad tidings of the Christ;

20 and so aiming to announce the glad tidings, not where Christ has been named, that I might not build upon another's foundation;

21 but according as it is written, To whom there was nothing told concerning him, they shall see; and they that have not heard shall understand.

22 Wherefore also I have been often hindered from coming to you.

23 But now, having no longer place in these regions, and having great desire to come to you these many years,

24 whenever I should go to Spain; (for I hope to see you as I go through, and by you to be set forward thither, if first I shall have been in part filled with your company;)

25 but now I go to Jerusalem, ministering to the saints;

26 for Macedonia and Achaia have been well pleased to make a certain contribution for the poor of the saints who {are} in Jerusalem.

27 They have been well pleased indeed, and they are their debtors; for if the nations have participated in their spiritual things, they ought also in fleshly to minister to them.

28 Having finished this therefore, and having sealed to them this fruit, I will set off by you into Spain.

29 But I know that, coming to you, I shall come in {the} fulness of {the} blessing of Christ.

30 But I beseech you, brethren, by our Lord Jesus Christ, and by the love of the Spirit, that ye strive together with me in prayers for me to God;

31 that I may be saved from those that do not believe in Judaea; and that my ministry which {I have} for Jerusalem may be acceptable to the saints;

32 in order that I may come to you in joy by God's will, and that I may be refreshed with you.

33 And the God of peace be with you all. Amen.