1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2 És nagy sokaság gyülekezék õ hozzá, annyira, hogy õ a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3 És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvetõ vetni,
4 És a mikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9 A kinek van füle a hallásra, hallja.
10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12 Mert a kinek van, annak adatik, és bõvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.
13 Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14 És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.
16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18 Ti halljátok meg azért a magvetõ példázatát.
19 Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljõ a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20 A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22 A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
23 A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
24 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az õ földébe jó magot vetett;
25 De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26 Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27 A gazda szolgái pedig elõállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28 Õ pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29 Õ pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30 Hagyjátok, hogy együtt nõjjön mind a kettõ az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe.
31 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az õ mezejében;
32 A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnõ, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
33 Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
34 Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
35 Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
36 Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az õ tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
37 Õ pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
39 Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40 A miképen azért összegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41 Az embernek Fia elküldi az õ angyalait, és az õ országából összegyûjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
42 És bevetik õket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az õ Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46 A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyûjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
49 Így lesz a világ végén is: Eljõnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
50 És a tüzes kemenczébe vetik õket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
52 Õ pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felõl megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elõ az õ éléstárából.
53 És lõn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
54 És hazájába érve, tanítja vala õket az õ zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erõk?
55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az õ anyját hívják-é Máriának, és az õ testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
56 És az õ nõtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
57 És megbotránkoznak vala õ benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az õ hazájában és házában.
58 Nem is tõn ott sok csodát, az õ hitetlenségök miatt.
1 And that {same} day Jesus went out from the house and sat down by the sea.
2 And great crowds were gathered together to him, so that going on board ship himself he sat down, and the whole crowd stood on the shore.
3 And he spoke to them many things in parables, saying, Behold, the sower went out to sow:
4 and as he sowed, some {grains} fell along the way, and the birds came and devoured them;
5 and others fell upon the rocky places where they had not much earth, and immediately they sprang up out of {the ground} because of not having {any} depth of earth,
6 but when the sun rose they were burned up, and because of not having {any} root were dried up;
7 and others fell upon the thorns, and the thorns grew up and choked them;
8 and others fell upon the good ground, and produced fruit, one a hundred, one sixty, and one thirty.
9 He that has ears, let him hear.
10 And the disciples came up and said to him, Why speakest thou to them in parables?
11 And he answering said to them, Because to you it is given to know the mysteries of the kingdom of the heavens, but to them it is not given;
12 for whoever has, to him shall be given, and he shall be caused to be in abundance; but he who has not, even what he has shall be taken away from him.
13 For this cause I speak to them in parables, because seeing they do not see, and hearing they do not hear nor understand;
14 and in them is filled up the prophecy of Esaias, which says, Hearing ye shall hear and shall not understand, and beholding ye shall behold and not see;
15 for the heart of this people has grown fat, and they have heard heavily with their ears, and they have closed their eyes as asleep, lest they should see with the eyes, and hear with the ears, and understand with the heart, and should be converted, and I should heal them.
16 But blessed are *your* eyes because they see, and your ears because they hear;
17 for verily I say unto you, that many prophets and righteous {men} have desired to see the things which ye behold and did not see {them}, and to hear the things which ye hear and did not hear {them}.
18 *Ye*, therefore, hear the parable of the sower.
19 From every one who hears the word of the kingdom and does not understand {it}, the wicked one comes and catches away what was sown in his heart: this is he that is sown by the wayside.
20 But he that is sown on the rocky places-this is he who hears the word and immediately receives it with joy,
21 but has no root in himself, but is for a time only; and when tribulation or persecution happens on account of the word, he is immediately offended.
22 And he that is sown among the thorns-this is he who hears the word, and the anxious care of this life, and the deceit of riches choke the word, and he becomes unfruitful.
23 But he that is sown upon the good ground-this is he who hears and understands the word, who bears fruit also, and produces, one a hundred, one sixty, and one thirty.
24 Another parable set he before them, saying, The kingdom of the heavens has become like a man sowing good seed in his field;
25 but while men slept, his enemy came and sowed darnel amongst the wheat, and went away.
26 But when the blade shot up and produced fruit, then appeared the darnel also.
27 And the bondmen of the householder came up and said to him, Sir, hast thou not sown good seed in thy field? whence then has it darnel?
28 And he said to them, A man {that is} an enemy has done this. And the bondmen said to him, Wilt thou then that we should go and gather it {up}?
29 But he said, No; lest {in} gathering the darnel ye should root up the wheat with it.
30 Suffer both to grow together unto the harvest, and in time of the harvest I will say to the harvestmen, Gather first the darnel, and bind it into bundles to burn it; but the wheat bring together into my granary.
31 Another parable set he before them, saying, The kingdom of the heavens is like a grain of mustard {seed} which a man took and sowed in his field;
32 which is less indeed than all seeds, but when it is grown is greater than herbs, and becomes a tree, so that the birds of heaven come and roost in its branches.
33 He spoke another parable to them: The kingdom of the heavens is like leaven, which a woman took and hid in three measures of meal until it had been all leavened.
34 All these things Jesus spoke to the crowds in parables, and without a parable he did not speak to them,
35 so that that should be fulfilled which was spoken through the prophet, saying, I will open my mouth in parables; I will utter things hidden from {the} world's foundation.
36 Then, having dismissed the crowds, he went into the house; and his disciples came to him, saying, Expound to us the parable of the darnel of the field.
37 But he answering said, He that sows the good seed is the Son of man,
38 and the field is the world; and the good seed, these are the sons of the kingdom, but the darnel are the sons of the evil {one};
39 and the enemy who has sowed it is the devil; and the harvest is {the} completion of {the} age, and the harvestmen are angels.
40 As then the darnel is gathered and is burned in the fire, thus it shall be in the completion of the age.
41 The Son of man shall send his angels, and they shall gather out of his kingdom all offences, and those that practise lawlessness;
42 and they shall cast them into the furnace of fire; there shall be the weeping and the gnashing of teeth.
43 Then the righteous shall shine forth as the sun in the kingdom of their Father. He that has ears, let him hear.
44 The kingdom of the heavens is like a treasure hid in the field, which a man having found has hid, and for the joy of it goes and sells all whatever he has, and buys that field.
45 Again, the kingdom of the heavens is like a merchant seeking beautiful pearls;
46 and having found one pearl of great value, he went and sold all whatever he had and bought it.
47 Again, the kingdom of the heavens is like a seine which has been cast into the sea, and which has gathered together of every kind,
48 which, when it has been filled, having drawn up on the shore and sat down, they gathered the good into vessels and cast the worthless out.
49 Thus shall it be in the completion of the age: the angels shall go forth and sever the wicked from the midst of the just,
50 and shall cast them into the furnace of fire; there shall be the weeping and the gnashing of teeth.
51 Jesus says to them, Have ye understood all these things? They say to him, Yea, {Lord}.
52 And he said to them, For this reason every scribe discipled to the kingdom of the heavens is like a man {that is} a householder who brings out of his treasure things new and old.
53 And it came to pass when Jesus had finished these parables he withdrew thence.
54 And having come into his own country, he taught them in their synagogue, so that they were astonished, and said, Whence has this {man} this wisdom and these works of power?
55 Is not this the son of the carpenter? Is not his mother called Mary, and his brethren James, and Joseph, and Simon, and Judas?
56 And his sisters, are they not all with us? Whence then has this {man} all these things?
57 And they were offended in him. And Jesus said to them, A prophet is not without honour, unless in his country and in his house.
58 And he did not there many works of power, because of their unbelief.