1 Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:
2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
3 Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.
6 És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7 Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:
8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.
9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
10 És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
11 Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.
12 Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
13 Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
14 Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
18 A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.
19 Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
20 Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.
21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.
23 Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.
24 Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
25 Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
26 Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.
28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.
29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,
31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.
32 Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.
33 És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
1 Then the scribes and Pharisees from Jerusalem come up to Jesus, saying,
2 Why do thy disciples transgress what has been delivered by the ancients? for they do not wash their hands when they eat bread.
3 But he answering said to them, Why do *ye* also transgress the commandment of God on account of your traditional teaching?
4 For God commanded saying, Honour father and mother; and, He that speaks ill of father or mother, let him die the death.
5 But *ye* say, Whosoever shall say to his father or mother, It is a gift, whatsoever {it be} by which {received} from me thou wouldest be profited:
6 and he shall in no wise honour his father or his mother; and ye have made void the commandment of God on account of your traditional teaching.
7 Hypocrites! well has Esaias prophesied about you, saying,
8 This people honour me with the lips, but their heart is far away from me;
9 but in vain do they worship me, teaching {as} teachings commandments of men.
10 And having called to {him} the crowd, he said to them, Hear and understand:
11 Not what enters into the mouth defiles the man; but what goes forth out of the mouth, this defiles the man.
12 Then his disciples, coming up, said to him, Dost thou know that the Pharisees, having heard this word, have been offended?
13 But he answering said, Every plant which my heavenly Father has not planted shall be rooted up.
14 Leave them alone; they are blind leaders of blind: but if blind lead blind, both will fall into a ditch.
15 And Peter answering said to him, Expound to us this parable.
16 But he said, Are *ye* also still without intelligence?
17 Do ye not yet apprehend, that everything that enters into the mouth finds its way into the belly, and is cast forth into the draught?
18 but the things which go forth out of the mouth come out of the heart, and those defile man.
19 For out of the heart come forth evil thoughts, murders, adulteries, fornications, thefts, false witnessings, blasphemies;
20 these are the things which defile man; but the eating with unwashen hands does not defile man.
21 And Jesus, going forth from thence, went away into the parts of Tyre and Sidon;
22 and lo, a Canaanitish woman, coming out from those borders, cried {to him} saying, Have pity on me, Lord, Son of David; my daughter is miserably possessed by a demon.
23 But he did not answer her a word. And his disciples came to {him} and asked him, saying, Dismiss her, for she cries after us.
24 But he answering said, I have not been sent save to the lost sheep of Israel's house.
25 But she came and did him homage, saying, Lord, help me.
26 But he answering said, It is not well to take the bread of the children and cast it to the dogs.
27 But she said, Yea, Lord; for even the dogs eat of the crumbs which fall from the table of their masters.
28 Then Jesus answering said to her, O woman, thy faith {is} great. Be it to thee as thou desirest. And her daughter was healed from *that* hour.
29 And Jesus, going away from thence, came towards the sea of Galilee, and he went up into the mountain and sat down there;
30 and great crowds came to him, having with them lame, blind, dumb, crippled, and many others, and they cast them at his feet, and he healed them:
31 so that the crowds wondered, seeing dumb speaking, crippled sound, lame walking, and blind seeing; and they glorified the God of Israel.
32 But Jesus, having called his disciples to {him}, said, I have compassion on the crowd, because they have stayed with me already three days and they have not anything they can eat, and I would not send them away fasting lest they should faint on the way.
33 And his disciples say to him, Whence should we have so many loaves in {the} wilderness as to satisfy so great a crowd?
34 And Jesus says to them, How many loaves have ye? But they said, Seven, and a few small fishes.
35 And he commanded the crowds to lie down on the ground;
36 and having taken the seven loaves and the fishes, having given thanks, he broke {them} and gave {them} to his disciples, and the disciples to the crowd.
37 And all ate and were filled; and they took up what was over and above of the fragments seven baskets full;
38 but they that ate were four thousand men, besides women and children.
39 And, having dismissed the crowds, he went on board ship and came to the borders of Magadan.