1 Felele pedig Jób, és monda:

2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.

9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.

10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.

12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.

15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!

1 Ijob respondis kaj diris:

2 Eĉ hodiaŭ mia parolado restas maldolĉa; Mia suferado estas pli peza, ol miaj ĝemoj.

3 Ho, se mi scius, kiamaniere mi povas Lin trovi, Veni al Lia trono!

4 Mi prezentus al Li juĝan aferon, Kaj mian buŝon mi plenigus per argumentoj.

5 Mi ekscius la vortojn, kiujn Li respondus al mi; Mi komprenus, kion Li dirus al mi.

6 Ĉu en la grandeco de Sia forto Li luktus kontraŭ mi? Ne, Li nur atentu min;

7 Tiam pravulo procesus kun Li, Kaj mi liberiĝus por ĉiam de mia Juĝanto.

8 Sed jen mi iras antaŭen, kaj Li tie ne estas; Mi iras malantaŭen, kaj mi Lin ne rimarkas;

9 Se Li faras ion maldekstre, mi Lin ne trovas; Se Li kaŝas Sin dekstre, mi Lin ne vidas.

10 Sed mian vojon Li konas; Se Li min elprovos, mi eliros kiel oro.

11 Sur Lia irejo forte teniĝas mia piedo; Lian vojon mi konservis, kaj ne forkliniĝis.

12 Mi ne deturnas min de la ordonoj de Liaj lipoj; Pli ol mian propran leĝon mi konservis la dirojn de Lia buŝo.

13 Sed Li estas sola:kiu kontraŭstaros al Li? Kion Lia animo deziras, tion Li faras.

14 Kio estas destinita por mi, tion Li plenumos; Kaj Li havas multe da similaj aferoj.

15 Tial mi tremas antaŭ Lia vizaĝo, Mi primeditas, kaj mi timas Lin.

16 Dio senkuraĝigis mian koron, Kaj la Plejpotenculo min konfuzis.

17 Ĉar mi ne estas neniigita antaŭ la mallumo, Kaj antaŭ mia vizaĝo Li ne kovris la mallumon.