1 És szóla Elihu, és monda:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!
7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8 És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17 Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!
19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!
21 Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26 Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.
27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.
29 Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33 Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
1 Elihu parolis plue, kaj diris:
2 Aŭskultu, saĝuloj, miajn vortojn; Kaj vi, kompetentuloj, atentu min.
3 Ĉar la orelo esploras la parolon, Kiel la palato gustumas la manĝaĵon.
4 Decidon ni elektu al ni; Ni esploru inter ni, kio estas bona.
5 Ĉar Ijob diris:Mi estas prava, Sed Dio forigis mian rajton;
6 En mia juĝa afero mi estas refutata; Turmentas min mia sago, kvankam mi estas senkulpa.
7 Kiu homo estas simila al Ijob, Kiu trinkas mokojn kiel akvon?
8 Kaj li estas preta aliĝi al malbonaguloj Kaj iri kun malpiuloj;
9 Ĉar li diras:Homo ne havas utilon, Se li serĉas favoron de Dio.
10 Tial aŭskultu min, ho saĝaj homoj: Dio estas malproksima de malbonagoj, Kaj la Plejpotenculo estas malproksima de maljusteco;
11 Sed Li repagas al homo laŭ liaj agoj, Kaj laŭ la vojo de ĉiu Li renkontas lin.
12 Vere, Dio ne malbonagas, Kaj la Plejpotenculo ne kurbigas la veron.
13 Kiu komisiis al Li la teron? Kaj kiu starigis Lin super la tuta mondo?
14 Se Li pensus nur pri Si, Se Li prenus al Si Sian spiriton kaj spiron,
15 Tiam pereus absolute ĉiu karno, Kaj homo refariĝus polvo.
16 Se vi havas prudenton, aŭskultu ĉi tion; Atentu la voĉon de miaj paroloj.
17 Ĉu povas regi malamanto de justeco? Ĉu vi povas akuzi la Plejjustulon?
18 Ĉu oni povas diris al reĝo:Sentaŭgulo; Aŭ al altranguloj:Malpiulo?
19 Sed Li ne atentas la vizaĝon de princoj, Kaj ne preferas riĉulon antaŭ malriĉulo; Ĉar ĉiuj estas faritaĵo de Liaj manoj.
20 Momente ili mortas, noktomeze ili tumultiĝas kaj malaperas; Ne de homa mano estas forigataj la potenculoj.
21 Ĉar Liaj okuloj estas super la vojoj de homo, Kaj ĉiujn liajn paŝojn Li vidas.
22 Ne ekzistas mallumo nek ombrego, Kie povus sin kaŝi malbonaguloj.
23 Li ne bezonas multe klopodi kun homo, Ke li iru al Dio por juĝo.
24 Li pereigas la fortulojn sennombre Kaj starigas sur ilia loko aliajn;
25 Ĉar Li scias iliajn farojn; Li renversas ilin en la nokto, kaj ili frakasiĝas.
26 Kiel malpiulojn Li frapas ilin sur loko, kie ĉiuj vidas;
27 Pro tio, ke ili forturniĝis de Li Kaj ne penis kompreni ĉiujn Liajn vojojn,
28 Sed venigis al Li la kriadon de malriĉulo, Kaj Li aŭdis la kriadon de mizeruloj.
29 Se Li kvietigas, tiam kiu povas ribeligi? Se Li kaŝas Sian vizaĝon, tiam kiu povas Lin vidi? Tiel estas egale kun nacio kaj kun aparta homo,
30 Por ke ne regu homo hipokrita, El la pekigantoj de popolo.
31 Al Dio oni devas diri: Mi fieriĝis, mi ne plu faros malbonon;
32 Kion mi ne vidas, pri tio instruu min; Se mi faris maljustaĵon, mi ne plu faros.
33 Ĉu konforme al via opinio Li devas repagi? Al vi ja ne plaĉis. Vi elektu, ne mi; Kaj kion vi scias, tion diru.
34 Saĝaj homoj diros al mi, Kaj prudenta homo, kiu min aŭskultas:
35 Ijob parolas malsaĝe, Kaj liaj vortoj estas malprudentaj.
36 Ho, se Ijob estus elprovita ĝis la fino, Pro tio, ke li aliĝas al homoj pekaj;
37 Ĉar al sia peko li aldonas blasfemon; Inter ni li mokas, kaj multe parolas kontraŭ Dio.