1 Après que Jésus eut dit ces choses, il s'en alla avec ses Disciples au delà du torrent de Cédron, où il y avait un Jardin, dans lequel il entra avec ses Disciples.

2 Or Judas qui le trahissait, connaissait aussi ce lieu-là, car Jésus s'y était souvent assemblé avec ses Disciples.

3 Judas donc ayant pris une compagnie de soldats, et des huissiers de la part des principaux Sacrificateurs et des Pharisiens, s'en vint là avec des lanternes et des flambeaux, et des armes.

4 Et Jésus sachant toutes les choses qui lui devaient arriver, s'avança, et leur dit : qui cherchez-vous?

5 Ils lui répondirent : Jésus le Nazarien. Jésus leur dit : c'est moi. Et Judas qui le trahissait, était aussi avec eux.

6 Or après que [Jésus] leur eut dit : c'est moi, ils reculèrent, et tombèrent par terre.

7 Il leur demanda une seconde fois : qui cherchez-vous? Et ils répondirent : Jésus le Nazarien.

8 Jésus répondit : je vous ai dit que c'est moi; si donc vous me cherchez, laissez aller ceux-ci.

9 C'était afin que la parole qu'il avait dite fût accomplie : je n'ai perdu aucun de ceux que tu m'as donnés.

10 Or Simon Pierre ayant une épée, la tira, et en frappa un serviteur du souverain sacrificateur, et lui coupa l'oreille droite; et ce serviteur avait nom Malchus.

11 Mais Jésus dit à Pierre : remets ton épée au fourreau : ne boirai-je pas la coupe que le Père m'a donnée?

12 Alors la compagnie, le capitaine, et les huissiers des Juifs se saisirent de Jésus, et le lièrent.

13 Et ils l'emmenèrent premièrement à Anne : car il était beau-père de Caïphe, qui était le souverain Sacrificateur de cette année-là.

14 Or Caïphe était celui qui avait donné ce conseil aux Juifs, qu'il était utile qu'un homme mourût pour le peuple.

15 Or Simon Pierre avec un autre Disciple suivait Jésus, et ce Disciple était connu du souverain Sacrificateur, et il entra avec Jésus dans la cour du souverain Sacrificateur.

16 Mais Pierre était dehors à la porte, et l'autre Disciple qui était connu du souverain Sacrificateur, sortit dehors, et parla à la portière, laquelle fit entrer Pierre.

17 Et la servante qui était la portière, dit à Pierre : n'es-tu point aussi des Disciples de cet homme? Il dit : je n'en suis point.

18 Or les serviteurs et les huissiers ayant fait du feu, étaient là, parce qu'il faisait froid, et ils se chauffaient; Pierre aussi était avec eux, et se chauffait.

19 Et le souverain Sacrificateur interrogea Jésus touchant ses Disciples, et touchant sa doctrine.

20 Jésus lui répondit : j'ai ouvertement parlé au monde; j'ai toujours enseigné dans la Synagogue et dans le Temple, où les Juifs s'assemblent toujours, et je n'ai rien dit en secret.

21 Pourquoi m'interroges-tu? interroge ceux qui ont ouï ce que je leur ai dit; voilà, ils savent ce que j'ai dit;

22 Quand il eut dit ces choses, un des huissiers qui se tenait là, donna un coup de sa verge à Jésus, en lui disant : est-ce ainsi que tu réponds au souverain Sacrificateur?

23 Jésus lui répondit : si j'ai mal parlé, rends témoignage du mal; et si j'ai bien parlé, pourquoi me frappes-tu?

24 Or Anne l'avait envoyé lié à Caïphe, souverain Sacrificateur.

25 Et Simon Pierre était là, et se chauffait; et ils lui dirent : n'es-tu pas aussi de ses Disciples; il le nia, et dit : je n'en suis point.

26 Et un des serviteurs du souverain Sacrificateur, parent de celui à qui Pierre avait coupé l'oreille, dit : ne t'ai-je pas vu au jardin avec lui?

27 Mais Pierre le nia encore, et incontinent le coq chanta.

28 Puis ils menèrent Jésus de chez Caïphe au Prétoire (or c'était le matin) mais ils n'entrèrent point au Prétoire, de peur qu'ils ne fussent souillés, et afin de pouvoir manger [l'agneau] de pâque.

29 C'est pourquoi Pilate sortit vers eux, et leur dit : quelle accusation portez-vous contre cet homme?

30 Ils répondirent, et lui dirent : si ce n'était pas un criminel, nous ne te l'eussions pas livré.

31 Alors Pilate leur dit : prenez-le vous-mêmes, et jugez-le selon votre Loi. Mais les Juifs lui dirent : il ne nous est pas permis de faire mourir personne.

32 [Et cela arriva ainsi] afin que la parole que Jésus avait dite, fût accomplie, indiquant de quelle mort il devait mourir.

33 Pilate donc entra encore au Prétoire, et ayant appelé Jésus, il lui dit : es-tu le Roi des Juifs?

34 Jésus lui répondit : dis-tu ceci de toi-même, ou sont-ce les autres qui [te] l'ont dit de moi?

35 Pilate répondit : suis-je Juif? ta nation et les principaux Sacrificateurs t'ont livré à moi; qu'as-tu fait?

36 Jésus répondit : mon Règne n'est pas de ce monde; si mon Règne était de ce monde, mes gens combattraient afin que je ne fusse point livré aux Juifs; mais maintenant mon Règne n'est point d'ici-bas.

37 Alors Pilate lui dit : es-tu donc Roi? Jésus répondit : tu le dis, que je suis Roi; je suis né pour cela, et c'est pour cela que je suis venu au monde, afin que je rende témoignage à la vérité; quiconque est de la vérité, entend ma voix.

38 Pilate lui dit : qu'est-ce que la vérité? Et quand il eut dit cela, il sortit encore vers les Juifs, et il leur dit : je ne trouve aucun crime en lui.

39 Or vous avez une coutume : [qui est] que je vous relâche un [prisonnier] à la fête de Pâque; voulez-vous donc que je vous relâche le Roi des Juifs?

40 Et tous s'écrièrent encore, disant : non pas celui-ci, mais Barrabas; or Barrabas était un brigand.

1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az õ tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének õ és az õ tanítványai.

2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki õt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyûlt egybe Jézus az õ tanítványaival.

3 Júdás azért magához vevén a [katonai] csapatot, és a papi fejedelmektõl és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.

4 Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendõ vala, elõre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?

5 Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. [Ott] állt pedig õ velök Júdás is, a ki elárulta õt.

6 Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.

7 Ismét megkérdezé azért õket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.

8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok [az.] Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;

9 Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.

10 Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.

11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?

12 A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék õt,

13 És vivék õt elõször Annáshoz; mert ipa vala [ez] Kajafásnak, a ki abban az esztendõben fõpap vala.

14 Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.

15 Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerõs vala a fõpappal, és beméne Jézussal együtt a fõpap udvarába,

16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a fõpappal ismerõs vala, és szóla az ajtóõrzõnek, és bevivé Pétert.

17 Szóla azért Péterhez az ajtóõrzõ leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda õ: Nem vagyok.

18 A szolgák pedig és a poroszlók [ott] állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hûvös vala, és melegszenek vala. [Ott] áll vala pedig Péter is õ velök együtt, és melegszik vala.

19 A fõpap azért kérdezé Jézust az õ tanítványai felõl, és az õ tudománya felõl.

20 Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.

21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé õk tudják, a miket nékik szólottam.

22 Mikor pedig õ ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fõpapnak?

23 Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.

24 Elküldé õt Annás megkötözve Kajafáshoz, a fõpaphoz.

25 Simon Péter pedig [ott] áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá õ, és monda: Nem vagyok.

26 Monda egy a fõpap szolgái közül, rokona annak, a kinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged õ vele együtt a kertben?

27 Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.

28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És õk nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertõztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.

29 Kiméne azért Pilátus õ hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?

30 Felelének és mondának néki: Ha gonosztevõ nem volna ez, nem adtuk volna õt a te kezedbe.

31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti, és ítéljétek meg õt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;

32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.

33 Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?

34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felõlem?

35 Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?

36 Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.

37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.

38 Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bûnt.

39 Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

40 Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.