1 João 3

He Tamariki nā te Atua

1 Kia kite koutou i te tikanga o te aroha i hōmai nei e te Matua ki a tātou, arā kia huaina tātou he tamariki nā te Atua! He pērā hoki tātou, koia te ao tē mātau ai ki a tātou, kāhore hoki i mātau ki a ia. 2 E ngā hoa aroha, he tamariki tātou nā te Atua ināianei; ā, kāhore anō i kitea noatia he aha rānei tātou ā mua. Otirā, e mōhio ana tātou, ki te puta mai ia, ka rite tātou ki a ia. Ka kite hoki tātou i a ia, i tōna āhua ake anō. 3 Nā, ki te mea kei tētahi tēnei tūmanako ki a ia, ka tahia atu e ia ōna hē, kia rite ai ki a ia kāhore nei he hē.

4 Ko te tangata e mea ana i te hara, he takahi tāna i te ture; he takahi hoki te hara i te ture. 5 E mātau ana anō koutou i whakakitea mai ia hei waha atu i ō tātou hara; kāhore anō hoki he hara i roto i a ia. 6 Ko te tangata e mau ana i roto i a ia e kore e hara: ko te tangata e hara ana, kāhore i kite i a ia, kāhore anō i mātau ki a ia.

7 E āku tamariki nonohi, kei whakapōhēhētia koutou e tētahi. Ko te tangata e mea ana i te tika, he tika anō ia, pērā hoki me tērā e tika ana. 8 Ko te tangata e mea ana i te hara, nō te rēwera ia; he hara hoki tō te rēwera nō te tīmatanga rā anō. Mō konei te Tama a te Atua i whakakitea mai ai, kia whakakāhoretia ai e ia ngā mahi a te rēwera.

9 Ko te tangata kua whānau i te Atua e kore e mea i te hara; nō te mea e mau ana tana purapura i roto i a ia. E kore hoki e āhei i a ia te hara, nō te mea kua whānau ia i te Atua. 10 Mā konei ka kitea ai ngā tamariki a te Atua me ngā tamariki a te rēwera. Ko te tangata e kore e mahi i te tika, ehara ia i te Atua, me ia anō hoki e kore e aroha ki tōna teina.

Kia Aroha tētahi ki tētahi

11 Ko te kōrero hoki tēnei i rongo ai koutou nō te tīmatanga, kia aroha tātou tētahi ki tētahi. 12 Kaua rā e pērā me Kaina; nō te wairua kino nei ia, ā, kōhurutia ana e ia tōna teina. Nā te aha hoki ia i kōhuru ai i a ia? Nō te mea he kino āna mahi, ko ā tōna teina ia he tika.

13 Kaua e mīharo, e ōku tēina, ki te kino te ao ki a koutou. 14 E mātau ana tātou kua whiti tātou i te mate ki te ora, nō te mea e aroha ana tātou ki ngā tēina. Ko te tangata kāhore e aroha ki te teina, e noho ana ia i roto i te mate. 15 Ko te tangata e mauāhara ana ki tōna teina, he kaipatu tangata ia; ka mātau hoki koutou, ko te kaipatu tangata kāhore he ora tonu e mau ana i roto i a ia.

16 Nā konei tātou i mātau ai ki te aroha, i tuku atu hoki ia i a ia kia mate mō tātou. He tika anō kia tukua tātou e tātou anō ki te mate mō ngā tēina. 17 Ko te tangata ia i a ia nei ngā oranga o tēnei ao, ā, ka kite e matea ana tētahi mea e tōna teina, nā, ka tūtakina iho e ia tōna ngākau aroha ki a ia, e mau pēhea ana te aroha o te Atua i roto i a ia? 18 E āku tamariki nonohi, kaua e waiho mā te kupu, mā te arero te aroha; engari mā te mahi, mā te pono.

Ka Māia i te Aroaro o te Atua

19 Mā konei hoki tātou ka mātau ai nō te pono tātou, ka whakaū ai hoki i ō tātou ngākau i tōna aroaro. 20 Ki te mea ka whakahē mai ō tātou ngākau i a tātou, nui atu te Atua i ō tātou ngākau; e mātau ana anō ia ki ngā mea katoa. 21 E ngā hoa aroha, ki te kore ō tātou ngākau e whakahē i a tātou, ka māia tātou ki te Atua; 22 ā, ko te mea e īnoia ana e tātou, ka hōmai e ia ki a tātou, nō te mea e pupuri ana tātou i āna ture, e mea ana hoki i ngā mea e āhuareka ana ki tāna titiro. 23 Ko tāna ture anō tēnei, kia whakapono tātou ki te ingoa o tāna Tama, o Īhu Karaiti, kia aroha anō tētahi ki tētahi, kia rite anō ki te ture i hōmai e ia ki a tātou. 24 Nā, ko te tangata e pupuri ana i āna ture, e mau ana i roto i a ia me ia anō i roto i a ia. Nā konei anō tātou i mātau ai e mau ana ia i roto i a tātou, nā te Wairua kua hōmai nei e ia ki a tātou.

Ismertető jelei azoknak, akik az Isten gyermekei: a bűnt nem teszik, felebarátaikat szeretik és Istenhez bizalommal viseltetnek

1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. 3 És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta. 4 Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. 5 És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. 6 A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. 7 Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz: 8 A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 9 Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. 10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát. 11 Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; 12 Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak. 13 Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! 14 Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. 15 A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne. 16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. 17 A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? 18 Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. 19 És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. 20 Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. 21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; 22 És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte. 23 Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk. 24 És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott.