Gálatas 1

He Mihi

1 Nāku, nā Pāora, nā te āpōtoro, kīhai nei i tonoa e te tangata, kīhai anō hoki mā roto i te tangata, engari, mā roto i a Īhu Karaiti, i te Atua Matua anō hoki, nāna nei ia i whakaara i te hunga mate; 2 nā ngā tēina katoa hoki i ahau nei, ki ngā hāhi o Karatia:

3 Kia tau ki a koutou te aroha noa me te rangimārie, he mea nā te Atua Matua, nā tō tātou Ariki hoki, nā Īhu Karaiti.

4 I tuku nei i a ia anō mō ō tātou hara, kia whakaorangia ai tātou e ia i tēnei ao kino, i runga i tā te Atua, i tā tō tātou Matua i pai ai. 5 Waiho atu i a ia te korōria ake ake! Āmine.

Te Rongopai Kotahi

6 Mīharo tonu ahau ki te hohoro o tō koutou nekehanga atu i te kaikaranga o koutou i runga i te aroha noa o te Karaiti ki tētahi rongopai kē. 7 Ehara nei ia i te mea kē atu; engari, tēnā tētahi hunga e whakararuraru ana i a koutou, e mea ana kia whakaputaia kētia te rongopai o te Karaiti. 8 Otirā, ahakoa ko mātou, ko tētahi anahera rānei o te rangi, ki te kauwhau i te rongopai ki a koutou, i te mea rerekē i tā mātou i kauwhau ai ki a koutou, kia kangā ia. 9 Kia rite ki tā mātou i kī ai i mua, ka kī anō ahau ināianei, ki te puta kē te kauwhau a tētahi ki a koutou i tērā kua riro i a koutou, kia kangā ia.

10 He tangata rānei, ko te Atua rānei, tāku e kukume nei? He tangata rānei āku e whai nei kia whakamānawarekatia? Mehemea kei runga tonu ahau i te whakamānawareka tāngata, ehara ahau i te pononga nā te Karaiti.

Te Karangatanga i a Pāora hei Āpōtoro

11 Nā, kia mōhio mai koutou, e ōku tēina, ko te rongopai i kauwhautia e ahau, ehara i te tangata. 12 Ehara hoki nā te tangata i riro mai ai i ahau, nāna rānei i whakaako ki ahau, engari i haere mai ki ahau rā te whakakitenga mai a Īhu Karaiti.

13 Kua rongo nā hoki koutou ki tāku whakahaere i mua i runga i tā ngā Hūrai tikanga, nui atu hoki tāku tūkino i te hāhi a te Atua, mongamonga ana i ahau. 14 I hipa noa atu ahau ki mua i ētahi tokomaha tonu o mātou, rite ngā tau ki ōku, i waenganui i tōku iwi ki te tikanga a ngā Hūrai, hira noa atu hoki tōku ngākau ki ngā whakarerenga iho a ōku mātua.

15 Otirā, i te mea ka pai te Atua, nāna nei ahau i momotu mai i roto tonu i te kōpū o tōku whaea, i karanga hoki, he meatanga nā tōna aroha noa, 16 ki te whakakite i tāna Tama i roto i ahau, kia kauwhautia ai ia e ahau ki ngā tauiwi; i reira tonu iho kīhai ahau i kōrerorero ki te kikokiko, ki te toto; 17 kīhai anō ahau i haere atu ki Hiruhārama, ki te hunga i āpōtoro i mua i ahau; heoi haere ana ahau ki Arāpia, ā, hoki ana mai ki Ramahiku.

18 Ā muri iho i te takanga o ngā tau e toru ka haere ake ahau ki Hiruhārama kia kite i a Kipa, ā, tekau mā rima ngā rā i noho ai ahau ki a ia. 19 Engari, kīhai ahau i kite i tētahi atu o ngā āpōtoro, ko Hēmi anake, ko te teina o te Ariki.

20 Nā, ko ngā mea e tuhituhia atu nei e ahau ki a koutou, nanā, kei te aroaro tēnei o te Atua, kāhore āku teka.

21 Muri iho ka haere ahau ki ngā wāhi o Hīria, o Kirikia; 22 kīhai anō tōku mata i mōhiotia e ngā hāhi o Hūria i roto i a te Karaiti; 23 i rongo kau rātou, "Ko te tangata tūkino i a mātou i mua, e kauwhautia ana e ia ināianei te whakapono i whakangaromia rā e ia." 24 Ā, whakakorōria ana rātou i te Atua mō tāna ki ahau.

A galátziabeliek állhatatlanságáról és Pál apostoli hivataláról

1 Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból); 2 És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek: 3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4 A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. 5 A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen. 6 Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. 7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. 8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. 9 A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. 10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. 11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; 12 Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. 13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. 14 És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. 15 De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, 16 Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, 17 Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba. 18 Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. 19 Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát. 20 A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. 21 Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba. 22 Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt; 23 Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított. 24 És dicsőíték bennem az Istent.