Hebreus 1

Te Kupu a te Atua i roto i Tāna Tama

1 He maha ngā wāhi, he maha ngā huarahi i kōrero ai te Atua i mua, arā ngā poropiti, ki ngā mātua, 2 i ēnei rā whakamutunga nā tāna Tama āna kōrero ki a tātou, ko tāna hoki tērā i mea ai māna ngā mea katoa, ko tāna kaihanga hoki tērā o ngā ao. 3 Ko ia te kānapatanga o tōna korōria, te tino āhua o tōna pūmautanga, e whakaū nei i ngā mea katoa ki te kupu o tōna kaha, ka oti i a ia ake anō te horoi ō tātou hara, nā noho ana ia i te ringa matau o te Nui i runga rawa.

4 Ā, meinga ana ia kia pai ake i ngā anahera, kia pērā me te ingoa i riro i a ia he nui atu i tō rātou.

Te Nui o te Tama a te Atua

5 Ki a wai hoki o ngā anahera tāna meatanga i mua,

"Ko koe tāku Tama,

nō nāianei koe i whakatupuria ai e ahau"?

Me tēnei anō,

"Ko ahau hei Matua ki a ia,

ko ia hei Tama ki ahau?"

6 I tāna kawenga mai anō hoki i te whānau mātāmua ki te ao, ka mea ia,

"Kia koropiko ngā anahera katoa a te Atua ki a ia."

7 Ko tāna kupu ia mō ngā anahera,

"Meinga ana e ia āna anahera hei wairua,

āna kaimahi hei mura ahi."

8 Mō te Tama ia, i kī ia,

"Pūmau tonu tōu torōna, e te Atua, ake, ake;

ā, ko te hēpeta o te tika te hēpeta o tōu kīngitanga.

9 I arohaina e koe te tika, i kinongia e koe te hara;

nō reira nui atu i tō ōu hoa

te whakawahinga a te Atua,

a tōu Atua, i a koe ki te hinu o te hari."

10 Me tēnei anō,

"Nāu, e te Ariki, i te tīmatanga i whakatakoto te whenua;

he mahi anō ngā rangi nā ōu ringa.

11 Ko ērā e hemo atu, ko koe ia e mau tonu:

ka tawhitotia katoatia hoki ērā me he kākahu.

12 Ka pōkaitia e koe, ānō he koheka,

ka whakaputaia kētia.

Ko koe tonu anō ia koe,

kāhore hoki he mutunga o ōu tau."

13 Ki tēhea hoki o ngā anahera tāna meatanga i mua,

"Hei tōku ringa matau koe noho ai,

kia meinga rā anō e ahau ōu hoariri

hei tūranga waewae mōu"?

14 He teka ianei he wairua kaimahi rātou katoa, he mea tonotono hei minita, he whakaaro ki te hunga mō rātou nei te ora?

Krisztus az Isten Fia és az angyaloknál feljebbvaló

1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, 2 A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, 4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál. 5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? 6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. 7 És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává, 8 Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. 9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. 10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; 11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. 12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak. 13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? 14 Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?