Hebreus 5

1 Ko ia tohunga nui hoki e tangohia nei i roto i ngā tāngata, he mea whakatū rātou mō ngā mea a ngā tāngata ki te Atua, hei tāpae i ngā whakahere, i ngā patunga tapu mō ngā hara. 2 E taea e ia te āta hanga ki te hunga e kūware ana, e kotiti kē ana; nō te mea e muia ana anō ia e te ngoikore; 3 nā konei i tika ai, kia rite ki tāna mō te iwi tāna e tāpae ai mōna ake, hei whakahere mō ngā hara.

4 E kore anō hoki tētahi e tango i tēnei hōnore ki a ia anō, engari te tangata e karangatia ana e te Atua, e pērātia ana me Ārona. 5 Waihoki ko te Karaiti kāhore āna whakanui i a ia hei tohunga nui; nā tērā kē i kī rā ki a ia:

"Ko koe tāku Tama,

nō nāianei koe i whakatupuria ai e ahau."

6 Pērā hoki me tāna i kī ai i tētahi atu wāhi,

"Hei tohunga koe ake ake

i runga i te ritenga o Merekihereke."

7 I ngā rā o tōna kikokiko, i tukua e ia he īnoi, he karakia, i runga i te kārangaranga kaha, i te roimata, ki te Mea kaha ki te whakaora i a ia i te mate, ā, whakarangona ana mōna i wehi ki te Atua; 8 ahakoa he Tama ia, i whakaakona ia ki te ngohengohe e ōna mamae. 9 Ā, ka meinga nei ia kia tino rite, ka waiho ia hei take mō te ora tonu ki te hunga katoa e ngohengohe ana ki a ia; 10 he mea karanga nā te Atua hei tohunga nui i runga i te ritenga o Merekihereke.

He Whakatūpato ki Whakarērea te Whakapono

11 He maha nei ā mātou kōrero mō tēnei, he uaua ki te whakamārama, he pūhoi hoki nō koutou ki te whakarongo. 12 I te mea hoki ka tika kia waiho koutou hei kaiwhakaako nō te mea ka roa nei, nā, me tuarua te whakaako i a koutou ki ngā tīmatanga rawatanga o ngā kupu a te Atua; me waiū hoki he kai mā koutou, kauaka te kai pakeke. 13 Ko ngā tāngata katoa hoki e kai ana i te waiū, he kūware rātou ki te kupu o te tika, he kōhungahunga hoki. 14 Mā ngā pakeke e tika ai te kai mārō kua taungatia nei ō rātou hinengaro e ngā meatanga maha, e wehe ai i te pai, i te kino.

Krisztus az igazi főpap, feljebbvaló Áronnál

1 Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, 2 A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. 3 És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért. 4 És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is. 5 Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged. 6 Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. 7 Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, 8 Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; 9 És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek, 10 Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. 11 A kiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. 12 Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. 13 Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: 14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.