Hebreus 10

1 I te mea ko tō te ture he ātārangi nō ngā mea pai e puta ana mai i muri, ehara i te āhua pū o aua mea, e kore e whai mana i aua patunga tapu e whakaeketia tonutia ana e rātou i tēnei tau, i tēnei tau, e tino tika ai te hunga e whakatata ana. 2 Pēnei e kore rānei e mutu te whakaeke? Me i oti hoki te hunga nāna taua karakia te mea kia mā, kua kore ō rātou mahara ki ngā hara? 3 I aua patunga tapu ia e hokihoki ana te mahara ki ngā hara i ia tau, i ia tau. 4 E kore hoki e tau mā ngā toto o ngā pūru, o ngā koati e whakakāhore ngā hara.

5 Nā reira i a ia e haere mai ana ki te ao, ka mea ia:

"Kīhai i matenuitia e koe te patunga tapu me te whakahere,

kua rite mai i a koe he tinana mōku.

6 Kīhai koe i āhuareka ki ngā tahunga tinana,

ki ngā whakahere hara.

7 Kātahi ahau ka mea atu, ‘Tēnei ahau te haere atu nei,

kei roto i te upoko o te pukapuka te tuhituhinga mōku,

ki te mea i tāu i pai ai, e te Atua.’ "

8 I tāna meatanga i mua ake, "Kīhai koe i matenui ki te patunga tapu, ki te whakahere, ki ngā tahunga tinana, ki ngā whakahere hara, kāhore anō hoki ōu āhuareka mai," he mea nei e tāpaea ana i runga i te ture. 9 Kātahi ia ka mea, "Tēnei ahau te haere atu nei ki te mea i tāu i pai ai, e te Atua." E tangohia ana e ia te tuatahi, kia whakatūria ai e ia te tuarua. 10 Nā taua pai nei i oti ai tātou te whakatapu, he meatanga nā te tāpaenga atu kotahi o te tinana o Īhu Karaiti.

11 Nā, ko ngā tohunga katoa, e tū ana rātou, e minita ana i tēnei rā, i tēnei rā, he maha anō hoki ā rātou whakaekenga atu i aua patunga tapu rā anō, e kore rawa nei e tau hei tango i ngā hara. 12 Ko tēnei ia, kotahi nei tāna patunga tapu i whakaeke atu ai mō ngā hara, noho tonu atu i te ringa matau o te Atua 13 i muri nei he tatari tāna kia waiho rā anō ōna hoariri hei takahanga mō ōna waewae. 14 Kotahi nei hoki tāna whakahere, ā, tika tonu i a ia ake ake te hunga ka oti te whakatapu.

15 Hei kaiwhakaatu anō te Wairua Tapu mō tēnei ki a tātou; i muri mai i tāna kīanga mai,

16 "Ko te kawenata tēnei e whakaritea e ahau

ki a rātou i muri i aua rā, e kī ana te Ariki:

Ka hoatu e ahau āku ture ki ō rātou ngākau,

ka tuhituhia hoki e ahau ki ō rātou hinengaro,"

ā, ka mea anō ia,

17 "E kore hoki e maharatia e ahau ō rātou hara,

ō rātou kino ā mua ake."

18 Nā, ki te murua ēnei, kāhore he whakahere mō ngā hara i muri iho.

Kia Whakatata atu Tātou ki te Atua

19 Nā, e ōku tēina, ka ai nei ngā toto o Īhu hei take e māia ai tātou te tomo ki te Tino Wāhi Tapu, 20 hei ara hou mō tātou, arā hei ara ora, he mea whakatapu nāna, e tika atu ana nā te ārai, arā nā tōna kikokiko. 21 Ā, i te mea he nui tō tātou tohunga mō te whare o te Atua, 22 kia whakatata atu tātou, i runga i te ngākau pono, i te whakapono e tino ū ana, he mea tāuhiuhi te ngākau, kia kore ai te hinengaro kino, he mea horoi anō hoki te tinana ki te wai mārama. 23 Kia mau tā tātou whakaae ki te mea e tūmanakohia atu nei, kei ngāueue; he pono hoki tā te kaiwhakaari mai. 24 Kia whai whakaaro anō tātou tētahi ki tētahi, kia whakaohokia te aroha me ngā mahi pai, 25 kei mahue te huihui i a tātou anō, kei pērā me te hanga a ētahi. Engari me whakahauhau tētahi i tētahi, kia nui rawa anō hoki i te mea ka kite koutou ka tata te rā.

26 Ki te hara hoki tātou i muri iho i tō tātou whiwhinga ki te mātauranga ki te pono, kāhore atu hoki he patunga tapu i mahue mō ngā hara; 27 engari, ka tatari āhua mataku ki te whakawā, ki te riri kino anō nā te ahi, e whakangaromia ai ngā hoariri. 28 Ko te tangata i takahi i te ture a Mohi kīhai i tohungia, ka mate i runga i te kupu a ngā kaiwhakaatu tokorua, tokotoru rānei. 29 Ki tō koutou whakaaro, e kore rānei e tika kia rahi ake te whiu mō te tangata i takahia ai te Tama a te Atua, i meinga ai hei mea noa ngā toto o te kawenata i whakatapua ai ia, ā, whakaiti ana i te Wairua o te aroha noa? 30 E mātau ana hoki tātou nā wai tēnei kupu, "Māku te rapu utu; māku te hoatu utu, e ai tā te Ariki"; me tēnei anō, "E whakawā te Ariki mō tāna iwi." 31 He mea mataku te taka ki roto ki ngā ringaringa o te Atua ora.

32 Engari, kia mahara ki ngā rā ō mua, i a koutou i whakamāramatia rā, he nui noa atu ngā rauhanga a te mate, i whakaririka kau nā koutou. 33 Ko tētahi wāhi, i a koutou i meinga e ngā tāwainga, e ngā tūkinotanga hei mea mātakitaki; ko tētahi wāhi, i a koutou i meinga hei hoa mō te hunga i pērātia. 34 I mamae tahi hoki koutou me te hunga i te herehere, i hari hoki ki te pāhuatanga o ō koutou taonga, i mahara hoki tērā atu he taonga mō koutou, he mea pai ake, he mea pūmau tonu.

35 Nā, kaua e whakarērea tō koutou māia, he rahi hoki tōna utu. 36 Ko te mea hoki hei matenuitanga mā koutou he manawanui; kia oti ai i a koutou te mahi tā te Atua i pai ai, e riro tonu ai i a koutou ngā mea i whakaaria mai rā.

37 "Potopoto kau ake hoki,

ā, ka tae mai tēnei e haere mai nei,

e kore anō e whakaroa.

38 Mā te whakapono ia e ora ai te tangata tika;

ā, ki te hoki tētahi ki muri,

e kore tōku wairua e āhuareka ki a ia."

39 Otiia, ehara tātou i te hunga e hoki ana ki muri, ki te whakangaromanga, engari nō te hunga e whakapono ana, ā, ora ana te wairua.

Krisztus bűnért való áldozatának ereje

1 Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; 2 Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. 3 De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. 5 Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, 6 Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. 7 Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. 8 Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, 9 Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, 10 A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. 11 És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. 12 Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, 13 Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. 14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. 15 Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: 16 Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, 17 Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. 18 A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.

Az új szövetség dicsőséges volta a hitben és vallásban való állhatatosságra int

19 Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, 20 Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, 21 És lévén nagy papunk az Isten háza felett: 22 Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, 23 És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett, 24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, 25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. 26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. 28 A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; 29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? 30 Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. 31 Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. 32 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, 33 Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak. 34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. 35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. 36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. 38 Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. 39 De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.