Hebreus 4

1 Nā, kia mataku tātou, i te mea ka tukua iho nei he kōrero pai mō tātou kia tae atu ki tōna okiokinga, kei tirohia mai tētahi o koutou kua mahue ki muri. 2 He mea kauwhau hoki te rongopai ki a tātou, he pērā anō me tērā i a rātou. Heoi, kīhai te kupu i rangona i whai pai ki a rātou; nō te mea kīhai i whakananua ki te whakapono i roto i te hunga i rangona ai. 3 Ka taea hoki te okiokinga e tātou kua whakapono nei; ka rite ki tāna i kī rā:

"Nā reira i riri ai ahau, i oati ai hoki,

‘E kore rātou e tae ki tōku okiokinga!’ "

Kua oti nā hoki ngā mahi i te tīmatanga rā anō o te ao. 4 Ko tāna kupu hoki tēnei i tētahi wāhi mō te rā whitu, "Ā, ka okioki te Atua i te rā whitu i āna mahi katoa." 5 I tēnei wāhi anō hoki, "E kore rātou e tae ki tōku okiokinga."

6 Nā, tērā atu anō he taenga mō ētahi ki reira; kīhai hoki te hunga i kauwhautia ai te rongopai ki a rātou i mua i tae, nō te mea kāhore ō rātou whakapono; 7 ā, ka motuhia mai e ia tētahi rā, i a ia i mea rā i tā Rāwiri, Hei āianei, i muri i taua wā roa rā; ko te kupu hoki tēnei:

"Hei āianei, ki te rongo koutou ki tōna reo,

kaua e whakapakeketia ō koutou ngākau."

8 Mehemea hoki i whai okiokinga rātou i a Hohua, e kore e kōrerotia e ia tētahi atu rā i muri iho. 9 Inā, tērā atu anō he hāpati okiokinga mō te iwi o te Atua. 10 Ki te tae hoki te tangata ki tōna okiokinga, ka okioki anō ia i āna mahi ake, ka pērā me te Atua i okioki i āna mahi ake. 11 Nā, kia puta tō tātou uaua ki te tomo ki taua okiokinga, kei pērā te whakapono kore o tētahi, ā, ka hinga.

12 Ora tonu hoki te kupu a te Atua, mana tonu, koi rawa atu i tētahi hoari matarua, ngoto tonu, ā, wehea noatia te ngākau me te wairua, ngā ponapona me te hinu wheua, e wawae ana anō i ngā whakaaro, i ngā hihiritanga o te ngākau. 13 Kāhore hoki he mea hanga i ngaro ki tōna aroaro. Heoi, e takoto kau ana, e tuwhera ana ngā mea katoa ki ōna kanohi, kei a ia nei he kupu mō tātou.

Ko Īhu te Tohunga Nui

14 Nā, he tino tohunga nui tō tātou, kua tomo ki ngā rangi, a Īhu, te Tama a te Atua, kia mau pū tātou ki te tikanga i whakaaetia e tātou. 15 Ehara hoki tō tātou i te tohunga nui e kore e āhei kia mamae tahi me tātou e ngoikore nei; i whakamātautauria nei hoki ia i ngā mea katoa, i pēneitia me tātou, kāhore ia he hara. 16 Nā, kia haere māia atu tātou ki te torōna o te aroha noa, kia puta mai ai ki a tātou te mahi tohu, kia kitea ai e tātou tā te aroha noa hei āwhina mai mō ngā wā e mate ai.

Jézus által még van nyugodalma az Isten népének

1 Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. 2 Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. 3 Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. 4 Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. 5 És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. 6 Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: 7 Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. 8 Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. 9 Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. 10 Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. 12 Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. 13 És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.

Krisztus a mi főpapunk

14 Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. 15 Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. 16 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.