Hebreus 2

Te Whakaoranga Nui

1 Nā, ko te tikanga tēnei, kia kaha ake tō tātou whakaaro ki ngā mea kua rangona, kei pahuhu atu i a tātou. 2 Mehemea hoki te kupu i whakapuakina e ngā anahera he pūmau, ā, he tika tonu te utu i whakahokia mō ngā pokanga kētanga katoa, mō ngā mahi tutū; 3 me pēhea ka mawhiti ai tātou ki te paopao tātou ki tēnei ora nui; i tīmataia nei te kōrero e te Ariki, ā, kua whakaūkia mai ki a tātou e te hunga i rangona ai; 4 me te whakaatu anō te Atua ki tā rātou, i runga i ngā tohu, i ngā mea whakamīharo, i tōna tini o ngā merekara, i ngā tūwhanga mai anō hoki o te Wairua Tapu, he pērā anō me tāna i pai ai.

Ko te Mea i Ārahi nei i a Mātou ki te Ora

5 Kāhore hoki i waiho e ia ki raro i ngā anahera te ao meāke nei puta, tā mātou e kōrero nei. 6 Heoi, i whakaaturia mai e tētahi i tētahi wāhi, i mea mai:

"He aha te tangata, i mahara ai koe ki a ia?

Te tama rānei a te tangata, i tirohia ai ia e koe?

7 Nohinohi nei te whai i whakaititia iho ai ia e koe i ngā anahera;

kua karaunatia ia e koe ki te korōria, ki te hōnore,

kua waiho anō ia e koe hei rangatira mō ngā mahi a ōu ringa.

8 Kua waiho nei e koe ngā mea katoa ki raro i ōna waewae."

Nā, i ngā mea katoa ka waiho nei i raro i a ia, kāhore i mahue tētahi mea kīhai nei i waiho i raro i a ia. Otirā, kāhore anō tātou kia kite noa i ngā mea katoa kua oti te waiho i raro i a ia. 9 Ka kite rāia tātou i a Īhu, he nohinohi nei te wāhi i whakaititia iho ai ia i ngā anahera ka oti nei te karauna ki te korōria, ki te hōnore, i muri nei i tōna ngaunga e te mate; he meatanga nā tō te Atua aroha noa kia pāngia ia e te mate mō ngā tāngata katoa.

10 Ko tāna tikanga tika hoki ia, māna nei ngā mea katoa, nāna anō hoki ngā mea katoa i a ia e ārahi ana i ngā tama tokomaha ki te korōria, kia waiho ngā mamae hei mea e tino rite ai te take o tō rātou whakaoranga. 11 Ko te kaiwhakatapu hoki, rātou ko te hunga e whakatapua ana, nō te pū kotahi rātou katoa. Koia ia tē whakamā ai ki te hua i a rātou he tēina; 12 e mea nei ia,

"Māku e kōrero tōu ingoa ki ōku tēina;

ka hīmene atu ahau ki a koe

i waenganui o te whakaminenga."

13 Me tēnei anō hoki,

"Ka ū pū ahau ki a ia."

Me tēnei anō,

"Nanā, ahau nei me ngā tamariki i hōmai e te Atua ki ahau."

14 Nā, kei ngā tamariki he kikokiko, he toto, koia hoki ia i whakawhiwhia ai anō hoki ki aua mea; kia ai ai tōna matenga hei whakakāhore mō te rangatira o te mate, arā mō te rēwera; 15 kia whakaputaina mai ai hoki e ia ki waho te hunga i meinga e te wehi o te mate hei taurekareka i ngā wā katoa i ora ai rātou. 16 Kīhai hoki ia i mau ki ngā anahera; engari i mau ia ki te uri o Āperahama. 17 Nā konei i tika ai kia whakaritea ia ki ōna tēina i ngā mea katoa, kia waiho ai ia hei tohunga nui e atawhai ana, e pono ana i ngā meatanga ki te Atua, hei whakamārie mō ngā hara o te iwi. 18 I te mea hoki ka whakamātautauria ia, ā, mamae iho, e taea e ia te āwhina te hunga e whakamātautauria ana.

Krisztust kell teljességgel hallgatnunk

1 Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. 2 Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: 3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, 4 Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.

Krisztus útja a szenvedéseken át a dicsőségbe

5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk. 6 Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? 7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, 8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. 9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. 10 Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, 12 Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked. 13 És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott. 14 Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, 15 És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. 16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. 17 Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. 18 Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.