Jonas 2

Te Īnoi a Hona

1 Kātahi a Hona ka īnoi ki a Ihowā, ki tōna Atua, i roto i te kōpū o te ika. 2 I mea ia:

"I karanga ahau, he ngākau mamae nōku, ki a Ihowā;

ā, whakahoki mai ana ia ki ahau;

i tangi atu ahau i roto i te kōpū o te rēinga,

ā, whakarongo ana koe ki tōku reo.

3 I makā hoki ahau e koe ki te rire,

ki waenga moana,

ā, karapotia ana ahau e ngā roma;

tika ana āu tūātea katoa me āu ngaru

i runga i ahau.

4 Nā, ka mea ahau, ‘Kua oti ahau te pei

i mua i ōu kanohi;

otiia tērā ahau e titiro atu anō

ki tōu temepara tapu.’

5 Karapotia ana ahau e te wai,

tae tonu iho ki te wairua;

i ōku taha katoa te rire ā taka noa;

he rimu ngā tākai o tōku māhunga.

6 I haere ahau ki raro ki ngā take o ngā maunga;

kopia ana ahau e te whenua me ōna tūtaki ake ake;

heoi whakaputaina ake ana e koe tōku ora i roto i te poka,

e Ihowā, e tōku Atua.

7 "I te hemonga o tōku wairua i roto i ahau,

i mahara ahau ki a Ihowā;

i tae atu anō tāku īnoi ki a koe

ki tōu temepara tapu.

8 "Ko te hunga e pupuri ana i ngā mea tekateka noa

e whakarere ana i te atawhai mō rātou.

9 Ko ahau ia ka mea patunga tapu ki a koe

i runga i te reo whakawhetai;

ka whakamanā e ahau āku kupu taurangi.

Nā Ihowā te whakaoranga!"

10 Nā, ka kōrero a Ihowā ki te ika, ā, ka ruakina e tērā a Hona ki te wāhi maroke.

Jónás imája és szabadulása

1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. 2 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. 3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. 4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! 5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. 7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! 8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. 9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. 11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.