Jonas 1

Ka Oma atu a Hona i a Ihowā

1 Nā, i puta mai te kupu a Ihowā ki a Hona, tama a Amitai, i mea: 2 "Whakatika, haere ki Ninewe, ki taua pā nui, karangatia he hē mōna; kua tae ake hoki tō rātou kino ki tōku aroaro."

3 Ko Hona ia i whakatika, he rere ki Tarahihi i te aroaro o Ihowā; haere ana ia ki raro, ki Hopa, ā, ka kitea e ia tētahi kaipuke e rere ana ki Tarahihi. Ka hoatu e ia te utu mō te ekenga ki runga, kia haere atu ai ia i roto i a rātou ki Tarahihi i te aroaro o Ihowā.

4 Nā, ka tukua e Ihowā he hau nui ki te moana, ā, he nui te āwhā i te moana, nō ka kīia ka pakaru te kaipuke. 5 Nā, ka wehi ngā kaiwhakatere, ka karanga ki tōna atua, ki tōna atua; ā, ākiritia ana e rātou ngā taonga o runga o te kaipuke ki te moana kia māmā ai ki a rātou.

Ko Hona ia kua riro ki roto rawa i te kaipuke, ā, ka takoto ia, ka moe, au rawa. 6 Nā, ko te haerenga atu o te rangatira o te kaipuke, ka mea ki a ia, "He aha tāu, e te tangata e moe nā? Maranga, karanga ki tōu Atua, me kāhore te Atua e whakaaro ki a tātou, kei ngaro tātou."

7 Nā, ka mea rātou ki tōna hoa, ki tōna hoa, "Haere mai, kia makamaka rota tātou, kia mōhio ai ko wai te take o tēnei hē ki a tātou." Nā, kei te makamaka rota rātou, ā, ka tau te rota ki a Hona.

8 Kātahi rātou ka mea ki a ia, "Tēnā rā, whakaaturia ki a mātou ko wai te take o tēnei hē ki a tātou? He mahi aha tāu? I haere mai koe i hea? Ko hea tōu whenua? Nō tēhea iwi koe?"

9 Anō rā ko ia ki a rātou, "He Hiperu ahau; e wehi ana hoki ahau i a Ihowā, i te Atua o ngā rangi, nāna nei i hanga te moana me te whenua maroke."

10 Nā, nui atu te wehi i wehi ai aua tāngata, ka mea rātou ki a ia, "He aha tēnei i meatia nei e koe?" I mōhio hoki aua tāngata e rere ana ia i te aroaro o Ihowā, nāna hoki i whakaatu ki a rātou.

11 Nā, ka mea rātou ki a ia, "Me aha mātou ki a koe, kia marino ai te moana ki a tātou?" E nui haere ana hoki te ngaru o te moana.

12 Ā, ka mea ia ki a rātou, "Hāpainga ake ahau, makā ki te moana; kātahi ka marino te moana ki a koutou; e mōhio ana hoki ahau he whakaaro ki ahau i puta mai ai tēnei paroro ki a koutou."

13 Heoi, hoe tonu aua tāngata kia ū ai rātou ki uta; otiia kīhai i taea. E nui haere ana hoki te ngaru o te moana hei ārai i a rātou. 14 Kātahi aua tāngata ka karanga ki a Ihowā, ka mea, "Auē, e Ihowā, kaua rā mātou e whakangaromia hei utu mō te matenga o tēnei tangata. Kaua anō e utaina he toto harakore ki runga ki a mātou. Kua mahia nā hoki e koe, e Ihowā, tāu i pai ai." 15 Nā, hāpainga ana a Hona e rātou, makā ana ki te moana; ā, mutu ake te riri o te moana. 16 Nā, he nui te wehi i wehi ai aua tāngata i a Ihowā; patua iho e rātou he patunga tapu ki a Ihowā, puaki ana ā rātou kupu taurangi.

17 Nā, kua rite mai i a Ihowā tētahi ika nui hei horo i a Hona; ā, e toru ngā rā, e toru ngā pō o Hona i roto i te kōpū o te ika.

A próféta küldetése, engedetlensége és büntetése

1 És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: 2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe! 3 És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől. 4 Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala. 5 Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt. 6 De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el! 7 Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék. 8 Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népből való vagy te? 9 És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette. 10 És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélé nékik. 11 Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék. 12 Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok. 13 És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök. 14 Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne veszszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad! 15 És felragadák Jónást és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától. 16 Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának.