2 Samuel 1

Ka Rongo a Rāwiri i te Matenga o Haora

1 Nā, i muri iho i te matenga o Haora, te mea kua hoki mai a Rāwiri i te patunga i ngā Amareki, ā, kua rua ngā rā o Rāwiri e noho ana ki Tikiraka. 2 I te toru o ngā rā, nā, ko tētahi tangata e haere mai ana i te puni i a Haora, he mea haehae ōna kākahu, he oneone i runga i tōna mātenga. Ā, nō tōna taenga mai ki a Rāwiri, ka hinga ia ki te whenua, ā, ka piko.

3 Nā, ka mea a Rāwiri ki a ia, "I haere mai koe i hea?"

Ka mea tērā ki a ia, "I mawhiti mai ahau i te puni o Īharaira."

4 Anō rā ko Rāwiri ki a ia, "I pēhea te mea rā? Tēnā, kōrerotia mai ki ahau."

Nā, ka mea ia, "Kua whati te iwi i te whawhai, he tokomaha hoki o te iwi i hinga, i mate. Kua mate hoki a Haora rāua ko tāna tama, ko Honatana."

5 Anō rā ko Rāwiri ki te tamaiti nāna nei i kōrero ki a ia, "I mōhiotia e koe ki te aha kua mate a Haora rāua ko tāna tama ko Honatana?"

6 Nā, ka mea taua tamaiti nāna nei i kōrero ki a ia, "I tūpono noa ahau ki runga i Maunga Kiripoa, nā, ko Haora e okioki ana ki tāna tao. Nā, e whai tata ana i a ia ngā hāriata me ngā kaieke hōiho. 7 Nā, i tōna tahuritanga ki muri, ka kite i ahau, ā, ka karanga ki ahau. Nā, ka mea ahau, ‘Tēnei ahau.’

8 "Anō rā ko ia ki ahau, ‘Ko wai koe?’

"Anō rā ko ahau ki a ia, ‘He Amareki ahau.’

9 "Nā, ka mea ia ki ahau, ‘Tēnā, e tū ki tōku taha, whakamatea hoki ahau, kua mau pū hoki ahau i te pōuri; nō te mea kei te toitū tonu te ora i roto i ahau.’

10 "Heoi, tū ana ahau ki tōna taha, whakamatea ana ia e ahau; i mōhio hoki ahau e kore rawa ia e ora ake i te mea ka hinga nei ia. Nā, tangohia ana e ahau te karauna i tōna mātenga, me te poroporo i tōna ringa, ā, kawea mai ana e ahau ki konei ki tōku ariki."

11 Kātahi a Rāwiri ka mau ki ōna kākahu, ā, haehaea ana e ia; ā, i pērā hoki ōna hoa katoa. 12 Nā, ka uhunga rātou, ka tangi, ka nohopuku ā ahiahi noa, mō Haora, mō tāna tama, mō Honatana, mō te iwi anō a Ihowā, mō te whare hoki o Īharaira, i hinga nei i te hoari.

13 Nā, ka mea a Rāwiri ki te tamaiti nāna nei i kōrero ki a ia, "Nō hea koe?"

Anō rā ko tērā, "He tama ahau nā tētahi manene, nā tētahi Amareki."

14 Anō rā ko Rāwiri ki a ia, "He aha koe tē wehi ai? He aha i totoro ai tōu ringa ki te huna i tā Ihowā i whakawahi ai?"

15 Kātahi a Rāwiri ka karanga ki tētahi o āna taitama, ka mea, "Whakatata atu, e rere ki runga ki a ia." Nā, patua ana ia e ia, mate ake. 16 I mea anō a Rāwiri ki a ia, "Hei runga i tōu mātenga ōu toto; kua whakaatu mai nā hoki tōu waha i tōu hē, kua mea, ‘Nāku i whakamate tā Ihowā i whakawahi ai.’ "

Te Apakura a Rāwiri mō Haora rāua ko Honatana

17 Nā, ka waiatatia e Rāwiri tēnei apakura mō Haora rāua ko tāna tama, ko Honatana; 18 i mea hoki ia kia whakaakona ngā tama a Hūrā ki te waiata o te kōpere; (e mau nā te tuhituhi ki te Pukapuka a Iahera):

19 "Tukitukia ana tōu ātaahua, e Īharaira, ki ōu wāhi teitei.

Anō te hinganga o ngā mārohirohi!

20 "Kaua e kōrerotia ki Kāta;

kaua e kauwhautia ki ngā huarahi o Ahakerono;

kei koa ngā tamāhine a ngā Pirihitini,

kei whakamanamana ngā tamāhine a te kokotikore.

21 "E ngā maunga o Kiripoa,

kāti rawa he tōmairangi mō koutou, he ua,

he māra e tukua ai te whakahere.

I ākiritia kinotia hoki ki reira te pukupuku o te mārohirohi,

te pukupuku o Haora, me te mea

kīhai i whakawahia ki te hinu.

22 He toto tēnā nō te hunga i tū,

he ngako tēnā nō ngā mārohirohi,

kāhore he whakahokinga mai o te kōpere a Honatana,

kīhai anō te hoari a Haora i hoki kau mai.

23 "Ko Haora, ko Honatana, he aroha,

he whakaahuareka i tō rāua oranga;

kīhai hoki i wehea i tō rāua matenga.

Nui atu tō rāua tere i tō ngā ēkara,

tō rāua kaha i tō ngā raiona.

24 "E ngā tamāhine a Īharaira,

tangihia a Haora,

nāna nei ō koutou kākahu ngangana i huatau ai,

nāna nei i piri ai ngā whakapaipai kōura ki ō koutou weruweru.

25 "Anō te hinganga o ngā mārohirohi i waenganui o te tatauranga!

E Honatana, i werohia nā i runga i ōu wāhi teitei.

26 Mamae ana ahau, he whakaaro ki a koe, e tōku tuakana, e Honatana;

nui atu tōku whakaahuareka ki a koe.

He hanga whakamīharo tōu aroha ki ahau,

nui atu i tō ngā wāhine aroha.

27 "Anō te hinganga o ngā mārohirohi;

anō te korenga o ngā patu o te pakanga!"

Dávid megöleti Saul koronájának hozzá vivőjét

1 És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött: 2 Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát. 3 Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el. 4 Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonathán az ő fia meghalának. 5 Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia? 6 Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet. 7 Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én. 8 Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok. 9 Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van. 10 Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak. 11 Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának. 12 És nagy zokogással sírának, és bőjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el. 13 És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok. 14 Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére? 15 És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg őt. Ki általüté azt, és meghala. 16 És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.

Dávid gyászéneke Saul és Jonathán felett

17 És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián, 18 És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe): 19 Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök! 20 Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai. 21 Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal. 22 A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt. 23 Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának. 24 Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat. 25 Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el! 26 Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél. 27 Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!