2 Samuel 11

Ka Pūremutia a Patehēpa e Rāwiri

1 Ā, i te takanga o te tau, i te wā anō e haere ai ngā kīngi ki te whawhai, nā, ka ungā e Rāwiri a Ioapa rātou ko āna tāngata, ko Īharaira katoa; ā, hunā iho e rātou ngā tama a Āmona, whakapaea ana a Rapa. Ko Rāwiri ia i noho ki Hiruhārama.

2 Ā, i te mea ka ahiahi, nā, ka maranga ake a Rāwiri i tōna moenga, ā, hāereere ana i runga i te tuanui o te whare o te kīngi. Nā, ka kitea iho e ia i te tuanui tētahi wahine e kaukau ana; he ātaahua rawa anō te wahine ki te titiro atu. 3 Nā, ka tono tāngata te kīngi, ā, ka i ui mō taua wahine. Nā, ko te meatanga, "Ehara ianei tēnei i a Patehēpa tamāhine a Eriama, ko te wahine ia a Uria Hiti." 4 Nā, ka ungā ētahi karere e Rāwiri ki te tiki i a ia; ā, ka haere mai ia ki a ia; ā, takoto tahi ana rāua. (Kua oti hoki tōna poke te pure.) Ā, hoki ana ki tōna whare. 5 Nā, ka hapū te wahine, ā, ka tono tangata ki a Rāwiri, ka mea, "Kua hapū ahau."

6 Nā, ka tono tangata a Rāwiri ki a Ioapa, ka mea, "Tēnā a Uria Hiti tonoa mai ki ahau." Nā, tonoa ana e Ioapa a Uria ki a Rāwiri. 7 Ā, i te taenga mai o Uria ki a ia, ka ui a Rāwiri i pēhea a Ioapa, i pēhea, hoki te iwi, ā, i pēhea te whawhai. 8 Nā, ka mea a Rāwiri ki a Uria, "Haere ki raro, ki tōu whare ki te horoi i ōu waewae." Nā, ka puta a Uria i te whare o te kīngi; ā, i maua i muri i a ia tētahi kai a te kīngi. 9 Otiia moe ana a Uria ki te tatau o te whare o te kīngi i roto i ngā tāngata katoa a tōna ariki, kīhai hoki i haere ki raro, ki tōna whare.

10 Ā, ka kōrerotia te kōrero ki a Rāwiri, "Kīhai a Uria i haere ki raro, ki tōna whare." Nā, ka mea a Rāwiri ki a Uria, "He teka ianei kātahi anō koe ka tae mai i te haere? He aha koe tē haere ai ki raro, ki tōu whare?"

11 Nā, ka mea a Uria ki a Rāwiri, "Kei roto te āka i te tīhokahoka, me Īharaira, me Hūrā; kei te mata anō o te pārae tōku ariki, a Ioapa rātou ko ngā tāngata a tōku ariki e noho ana. Kia haere koia ahau ki tōku whare ki te kai, ki te inu, ki te takoto ki tāku wahine? E ora ana koe, e ora ana hoki tōu wairua, e kore tēnei mea e meatia e ahau."

12 Nā, ka mea a Rāwiri ki a Uria, "E noho ki konei i tēnei rā anō, ā, āpōpō ahau unga ai i a koe." Heoi, noho ana a Uria i taua rā, i te aonga ake anō, ki Hiruhārama. 13 Nā, ka karangatia ia e Rāwiri, ā, kai ana; ā, meinga ana e ia kia haurangi. Ā, i te ahiahi ka puta ki waho ki te takoto ki tōna takotoranga i roto i ngā tāngata a tōna ariki, kīhai hoki i haere ki raro, ki tōna whare.

Ka Whakarite a Rāwiri kia Whakamate a Uria

14 Nā, i te ata ka tuhituhia he pukapuka e Rāwiri ki a Ioapa, ā, tonoa ana kia kawea e Uria. 15 I tuhituhi hoki ia ki te pukapuka, i mea "Me hoatu e koutou a Uria ki mua rawa, ki te wāhi e nui rawa ana te whawhai, ka hoki ai i muri i a ia, kia patua ai ia, kia mate ai."

16 Nā, i a Ioapa e whakapae ana i te pā, ka hoatu e ia a Uria ki te wāhi i mōhio ai ia kei reira ngā toa. 17 Nā, ko te putanga atu o ngā tāngata o te pā ki te whawhai ki a Ioapa, ka hinga ētahi o te iwi, ētahi o ngā tāngata ake a Rāwiri; i mate anō a Uria Hiti.

18 Kātahi a Ioapa ka tono tāngata hei kōrero ki a Rāwiri i ngā mea katoa o te whawhai. 19 I ako anō ia i te karere, i mea, "E poto i a koe ngā mea katoa o te whawhai te kōrero ki te kīngi; 20 nā, ki te ara te riri o te kīngi, ā, ka mea ia ki a koe, ‘He aha koutou i whakatata rawa ai ki te pā tatau ai? Kāhore ianei koutou i mōhio ka kōpere mai rātou i te taiepa? 21 Nā wai a Apīmereke tama a Ierupehete i patu? He teka ianei nā te wahine i makā te wāhi o runga o te kōhatu huri ki runga ki a ia i te taiepa, ā, mate iho ia ki Tepehe? He aha koutou i whakatata atu ai ki te taiepa?’ Nā, mea atu, ‘Kua mate anō tāu pononga, a Uria Hiti.’ "

22 Heoi, haere ana te karere, ā, ka tae, kōrerotia ana e ia ki a Rāwiri ngā mea katoa i ungā ai ia e Ioapa. 23 I mea hoki te karere ki a Rāwiri, "I kaha rawa mai aua tāngata ki a mātou, ā, puta mai ana ki a mātou ki te pārae. Nā, whakaekea atu ana e mātou, ā tae noa ki te kūwaha o te kēti. 24 Nā, ko te kōperenga mai a ngā kaikōpere i te taiepa ki āu tāngata, mate iho ētahi o ngā tāngata a te kīngi; ko tāu pononga hoki, ko Uria Hiti kua mate."

25 Kātahi ka mea a Rāwiri ki te karere, "Kia pēnei tāu kī atu ki a Ioapa, ‘Kei hē tēnei mea ki tōu whakaaro, he kai noa iho hoki tā te hoari i tētahi, i tētahi; kia kaha tāu whawhai ki te pā, whakangaromia.’ Māu anō ia e whakatenatena."

26 Ā, i te rongonga o te wahine a Uria kua mate tāna tahu a Uria, ka tangihia e ia tāna tahu. 27 Ā, ka pahemo te tangihanga, ka tono tāngata a Rāwiri ki te tiki i a ia ki tōna whare, ā, ka waiho hei wahine māna, ā, ka whānau tā rāua tama. Otiia i kino ki tā Ihowā titiro taua mea i mea ai a Rāwiri.

Dávid házasságtörése és gyilkossága

1 Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. 2 És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala. 3 És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? 4 Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához. 5 És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem! 6 Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz. 7 Mikor pedig eljutott Uriás ő hozzá, megkérdé őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harcz folyása felől. 8 Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána. 9 Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához. 10 És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz? 11 Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt! 12 Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is. 13 Ennekutána hivatá őt Dávid, és ő vele evék és ivék, és lerészegíté őt, és kiméne estve aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá. 14 Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. 15 Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, a hol a harcz leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon. 16 Lőn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erős vitézek vannak. 17 Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala. 18 Követet külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását. 19 És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak, 20 És ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harczolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról? 21 Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt. 22 Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, a mivel megbízta volt őt Joáb. 23 És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszaűztük őket a kapu bejáratáig; 24 Azonban a kőfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt. 25 Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál a miatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt. 26 Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratá az ő férjét. 27 És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és házába viteté őt és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.