2 Samuel 17

Ka Tinihanga a Huhai i a Apohārama

1 I mea anō a Ahitopere ki a Apohārama, "Tēnā kia whiriwhiria ētahi tāngata e ahau, kia kotahi tekau mā rua mano, kia whakatika ahau ki te whai i a Rāwiri i te pō nei. 2 Ā, ka huakina ia e ahau i a ia e ngenge ana, i ngā ringa e kahakore ana. Nā, ka whakaoho ahau i a ia, ā, ka rere tōna nuinga katoa. Ko reira ahau patu ai i te kīngi, i a ia anake; 3 ā, ka whakahokia mai e ahau te iwi katoa ki a koe. Ko te hokinga mai tēnei o te katoa, ki te mau te tangata e whāia nei e koe, pēnei ka āta noho te iwi katoa." 4 Nā, tika tonu taua kupu ki te whakaaro o Apohārama, ki te whakaaro hoki o ngā kaumātua katoa o Īharaira.

5 Nā, ka mea a Apohārama, "Tēnā, karangatia anō hoki a Huhai Araki, kia rongo ai tātou ki tāna kupu." 6 Ā, nō te taenga o Huhai ki a Apohārama, ka kōrero a Apohārama ki a ia, ka mea, "Ko te kupu tēnei i kōrero ai a Ahitopere; me mea rānei e tātou tāna i kōrero ai? Ki te kāhore, kōrero mai?"

7 Nā, ka mea a Huhai ki a Apohārama, "Ko te whakaaro i whakaaro ai a Ahitopere i tēnei wā nei, kāhore i pai." 8 I mea hoki a Huhai, "E mōhio ana koe ki tōu pāpā, rātou ko āna tāngata, he toa rātou, e mamae ana hoki ō rātou ngākau, e rite tonu ana ki te pea kua tangohia nei āna kūao i te pārae; he tangata whawhai hoki tōu pāpā; e kore e moe i roto i ngā tāngata. 9 Nanā, kei te piri tērā i roto i tētahi rua, i tētahi atu wāhi rānei. Nā, ākuanei, hei te hinganga o ētahi o rātou i te tīmatanga, ā, ka rongo tētahi, ka kī ia, ‘Kua pā te patu ki te hunga e whai ana i a Apohārama.’ 10 Ahakoa ko wai tētahi toa, i rite tōna ngākau ki tō te raiona, ka ngohe noa iho; e mōhio ana hoki a Īharaira katoa he mārohirohi tōu pāpā, he toa hoki āna tāngata.

11 "Koia ahau ka mea ai: Me āta kohikohi ki a koe a Īharaira katoa, o Rāna ā tae noa ki Peerehepa; kia rite ki te onepū i te moana te tini; me haere anō hoki koe, a koe nā anō, ki te tatauranga. 12 Nā, ka whakaekea ia e tātou ki tētahi wāhi e kitea ai ia; ā, ka tau iho ki runga ki a ia, ka pērā anō me te tōmairangi e tau ana ki runga ki te oneone. Ā, ko ia me āna tāngata katoa, e kore e mahue tētahi i a tātou ahakoa kia kotahi nei. 13 Ā, ki te tomo ia ki tētahi pā, nā, ka mau taura atu a Īharaira katoa ki taua pā, ka tōia taua pā e tātou ki roto ki te awa, kia kore rā anō e kitea tētahi kōhatu, ahakoa ririki, ki reira."

14 Nā, ka mea a Apohārama rātou ko ngā tāngata katoa o Īharaira, "Pai atu te whakaaro o Huhai Araki i te whakaaro o Ahitopere." Nā Ihowā hoki te tikanga kia whakatakā te whakaaro pai o Ahitopere, kia kawea ai he kino e Ihowā ki runga ki a Apohārama.

Ka Whakatūpatoria a Rāwiri kia Rere

15 Kātahi a Huhai ka mea ki ngā tohunga, ki a Hāroko rāua ko Apiātara, "Ko ngā whakaaro tēnei o Ahitopere ki a Apohārama rātou ko ngā kaumātua o Īharaira; ko ōku whakaaro hoki ēnei i whakatakoto atu nei. 16 Nā, kia hohoro te tono tāngata ki te whakaatu ki a Rāwiri; mea atu, ‘Kaua e moe i tēnei pō ki ngā kauanga i te koraha; engari kia hohoro te whiti atu, kei horomia ake te kīngi me tōna nuinga katoa.’ "

17 Nā, i Enerōkere a Honatana rāua ko Ahimāta e tatari ana; kīhai hoki i āhei kia kitea e haere mai ana ki te pā. Nā, ka haere tētahi pononga wahine, ka whakaatu ki a rāua, ā, haere ana rāua ki te whakaatu ki a Kīngi Rāwiri. 18 Otiia i kitea rāua e tētahi taitamariki, ā, kōrerotia atu ana e ia ki a Apohārama; heoi hohoro tonu rāua, ā, ka tae ki te whare o tētahi tangata i Pahurimi. Nā, he poka wai tāna i tōna marae, ā, heke iho ana rāua ki reira. 19 Nā, ka tīkina tētahi hīpoki e te wahine, taupokina ana e ia ki te poka, nā, horahia ana e ia he wīti tuki ki runga, ā, kīhai taua mea i mōhiotia.

20 Nā, ka tae ngā tāngata a Apohārama ki te wahine, ki te whare, ka mea, "Kei hea a Ahimāta rāua ko Honatana?"

Nā, ka mea te wahine ki a rātou, "Kua whiti rāua i te awa wai." Nā, ka rapu rātou, ā, kīhai i kitea, ā, hoki ana ki Hiruhārama.

21 Ā, i muri i tō rātou haerenga, ka piki ake rāua i roto i te poka, ā, haere ana, whakaatu ana ki a Kīngi Rāwiri; i mea ki a Rāwiri, "Whakatika, hohoro koutou te whiti atu i te wai nei; ko te whakaaro hoki tēnei o Ahitopere mō koutou." 22 Kātahi ka whakatika a Rāwiri rātou ko tōna nuinga katoa, ā, whiti ana i Horano; ao rawa ake te rā, kīhai tētahi i kore te whiti i Horano.

23 Ā, i te kitenga o Ahitopere kīhai i meatia tāna i whakaaro ai, whakanohoia ana e ia tana kāihe, ā, whakatika ana, haere ana ki tōna whare ki tōna pā, nā, kei te whakariterite i ngā mea o tōna whare, tārona ana i a ia, ā, mate ake, tanumia iho ki te tanumanga o tōna pāpā.

24 Kātahi ka haere a Rāwiri ki Mahanaima, ā, i whiti anō a Apohārama i Horano me ngā tāngata katoa o Īharaira. 25 Ā, ka meatia a Amaha e Apohārama hei whakakapi mō Ioapa, hei rangatira mō te ope. Nā, he tama a Amaha nā tētahi tangata, ko Itira tōna ingoa, nō Īharaira, i haere nei ki roto, ki a Apikaira tamāhine a Nahaha, ki te teina o Teruia whaea o Ioapa. 26 Nā, noho ana a Īharaira rātou ko Apohārama ki te whenua o Kireara.

27 Ā, nō te taenga o Rāwiri ki Mahanaima, ka kawea mai e Hopi tama a Nahaha o Rapa o ngā tama a Āmona, e Makiri tama a Amiere o Rotepara, rātou ko Paratirai Kireari o Rokerimi, 28 he moenga, he peihana, he oko oneone, he wīti, he pārei, he parāoa, he kānga pāhūhū, he pīni, he pī, me ētahi atu mea pāhūhū, 29 he honi, he pata, he hipi, me te tīhi, hei kai mā Rāwiri rātou ko tōna nuinga; i mea hoki rātou, "E matekai ana te iwi, e ngenge ana, e matewai ana i te koraha."

Akhitófel ravasz tanácsa meghiusul, őmaga szégyenletes véget ér

1 Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel. 2 És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm. 3 És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz. 4 Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek. 5 És monda Absolon: Hívják ide mégis az Arkeabeli Khúsait is, és hallgassuk meg, mit szól ő is. 6 És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az ő szavát, vagy ne? Szólj hozzá. 7 Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, a melyet Akhitófel ez egyszer adott. 8 És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád és az ő emberei igen erős vitézek és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember, ki nem alszik a néppel együtt. 9 Ilyenkor ő valami barlangban lappang, vagy valami más helyen, és meglehet, hogy mindjárt kezdetben elesvén némelyek közülök, valaki meghallja, és azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon népe. 10 És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erős vitézek. 11 Én azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig, oly számban, mint a tenger partján való föveny; és magad is menj el a hadba. 12 Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, a hol található, és úgy lepjük meg őt, miként a harmat a földre esik, hogy se közüle, se azok közül, a kik vele vannak, egy se maradjon meg. 13 Ha pedig városba szaladna, mind az egész Izráel köteleket húzzon a város körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még csak egy kövecskét se találjanak ott. 14 És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra. 15 Monda pedig Khúsai Sádók és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam. 16 Azért sietve küldjetek el, és izenjétek meg Dávidnak ilyen szóval: Ne maradj ez éjjel a pusztának mezején, hanem inkább menj át, hogy valamiképen el ne nyelettessék a király és az egész nép, mely vele van. 17 Jonathán pedig és Akhimás a Rógel forrásánál állanak vala, a hová méne egy leányzó, ki megmondá ezeket nékik, és ők elmenvén, megmondák Dávid királynak, mert nem akarják vala magokat megmutatni, bemenvén a városba. 18 Meglátá mindazáltal őket egy szolga, és megmondá Absolonnak: Elmenének azért ők ketten sietséggel, és menének egy ember házába Bahurim városában, kinek tornáczában volt egy kút, és oda szállának alá. 19 Az asszony pedig egy terítőt vőn és beteríté a kút száját, arra pedig darált árpát hintett; és nem vevék észre. 20 Menének pedig az Absolon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Hol van Akhimás és Jonathán? Felele nékik az asszony: Általgázolának a patakon. És keresék őket, de mivel nem találták, visszatérének Jeruzsálembe. 21 Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák ezeket Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel. 22 Felkele azért Dávid és mind a vele való nép, és általkelének a Jordánon, míg megvirrada; egy sem hiányzék, a ki által nem ment volna a Jordánon. 23 Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsát nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendezvén háznépének dolgát, megfojtá magát, és meghala; és eltemetteték az ő atyjának sírjába. 24 És midőn Dávid Mahanáimba érkezett, átkele Absolon a Jordánon, ő és Izráelnek férfiai mindnyájan ő vele. 25 És Amasát tevé Absolon fővezérré a sereg felett Joáb helyett. Amasa pedig egy férfi fia vala, a kinek a neve az Izráelita Jithra vala, a ki beméne Abigailhoz, a Náhás leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának nővére vala. 26 És tábort jára Izráel és Absolon a Gileád földén. 27 Lőn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott, ímé Sóbi, az Ammoniták városából, Rabbából való Náhásnak fia, és a Ló-Debár városból való Ammielnek fia, Mákir, és a Gileád tartományában, Rógelimban lakozó Barzillai. 28 Ágyneműt, medenczéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát,29 Mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában.