Eclesiastes 1

He Whakaaro o tētahi Kīngi Kaikauwhau

1 Ko ngā kupu a te Kaikauwhau, arā a te tama a Rāwiri, i kīngi nei ki Hiruhārama:

2 "He tino horihori rawa," e ai tā te Kaikauwhau,

"he tino horihori rawa; he horihori katoa!"

3 He aha te pai ki te tangata o tōna māuiui katoa

e māuiui ai ia i raro i te rā?

4 Ko tēnei whakatupuranga e haere atu ana,

ko tērā whakatupuranga e haere mai ana;

ko te whenua ia, mau tonu.

5 E whiti ana hoki te rā, e heke atu ana te rā,

hohoro tonu atu ki tōna wāhi i whiti mai ai.

6 E anga ana te hau ki te tonga,

nā, ka taka ki te raki;

he hanga takataka tonu tāna i tōna ara,

ā, ka hoki mai anō te hau ki ōna takatakanga.

7 E rere ana ngā awa katoa ki te moana,

heoi kāhore e kī te moana;

ko te wāhi i rere mai ai ngā awa,

ka hoki atu anō rātou ki reira.

8 Māuiui rawa ngā mea katoa,

e kore e taea e te tangata te kōrero;

e kore te kanohi e ngata i te mātakitaki,

e kore te taringa e kī i te whakarongo.

9 Ko tō mua mea koia anō hei mea āianei,

ā, ko te mea i mahia i mua ka mahia anō āianei;

kāhore hoki he mea hou i raro i te rā.

10 Tērā anō rānei he mea e kī ai tētahi,

"Titiro, he mea hou tēnei"?

He mea ia nō ngā wā ō mua,

nō ērā i mua atu i a tātou.

11 Kāhore he mahara ki ngā whakatupuranga o mua;

kāhore hoki e maharatia

ngā whakatupuranga e haere mai

ā muri nei e te hunga ō muri atu.

Te Huakore o te Whai Whakaaronui

12 Ko ahau, ko te Kaikauwhau, te kīngi o Īharaira i Hiruhārama. 13 Nā, ka whakaangahia e ahau tōku ngākau ki te whakaaro nui hei rapu, hei kimi i ngā mea katoa e mahia ana i raro i te rangi. Nā te Atua tēnei whakararuraru kino i hōmai ki ngā tama a te tangata hei whakararu i a rātou. 14 Kua kite ahau i ngā mea katoa e mahia ana i raro i te rā; nanā, he horihori katoa, he whai hoki i te hau.

15 Ko te mea piko e kore e taea te whakahāngai;

ko te mea koha e kore e taea te tatau.

16 I kōrerorero ahau ki tōku ngākau, i mea, "Nanā, kua whiwhi rawa ahau i te whakaaro nui ki runga ake i ō te hunga katoa i mua atu i ahau i Hiruhārama; āe rā, he maha ngā mea kua kitea e tōku ngākau o te whakaaro nui, o te mātauranga." 17 Nā, ka whakaangahia e ahau tōku ngākau kia mōhio ki te whakaaro nui, kia mōhio ki te haurangi, ki te wairangi; ā, kua kite ahau he whai anō hoki tēnei i te hau.

18 Mā te nui hoki o te whakaaro ka nui ai te pōuri,

ā, ko te tangata e whakaneke ake ana

i te mātauranga e whakaneke ake ana i te mamae.

A földi dolgok hiábavalósága

1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. 2 Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? 4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. 5 És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad. 6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. 7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. 8 Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. 9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. 10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak. 11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek. 12 Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben. 13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. 14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! 15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható. 16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt! 17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.