Eclesiastes 7

He Matekiri Whakaaro o te Oranga

1 Ko te ingoa pai, pai atu i te hinu utu nui;

ko te rā o te matenga, pai atu i te rā o tō te tangata whānautanga.

2 Ko te haere ki te whare tangihanga,

pai atu i te haere ki te whare hākari;

ko te mutunga hoki ia o ngā tāngata katoa;

ā, ka rongoātia e te tangata ora ki roto ki tōna ngākau.

3 Ko te ngākau mamae, pai atu i te kata;

mā te pōuri hoki o te mata ka pai ai te ngākau.

4 Kei te whare tangihanga te ngākau o te hunga whakaaro nui;

kei te whare ia o te kata te ngākau o ngā wairangi.

5 Ko te whakarongo, ina rīria te hē e te tangata whakaaro nui,

pai atu i tā te tangata whakarongo ki te waiata a ngā wairangi.

6 Rite tonu hoki ki te papātanga o ngā tātarāmoa

i raro i te kōhua te kata a te wairangi.

He horihori anō tēnei.

7 He pono mā te pāhua ka wairangi ai te tangata whakaaro nui,

mā te mea hōmai noa hoki ka kore ai te ngākau mahara.

8 Ko te mutunga o te mea, pai atu i tōna tīmatanga;

pai atu te wairua manawanui i te wairua whakakake.

9 Kei hohoro tōu wairua ki te riri;

kei te uma hoki o ngā wairangi te riri e noho ana.

10 Kaua e mea, "He aha ngā rangi ō mua i pai ake ai i ēnei?"

Kāhore hoki he whakaaro nui ōu i ui ai koe ki tēnā.

11 He pai tonu te whakaaro nui, ānō he taonga tuku iho;

āe rā, he pai rawa ake ki te hunga e kite ana i te rā.

12 Hei whakamarumaru iho te whakaaro nui, hei pērā hoki i te moni te whakamarumaru;

ko te pai ia o te mātauranga koia tēnei, ka ora i te whakaaro nui ngā tāngata nāna.

13 Whakaaroa tā te Atua mahi;

ko wai hoki hei mea kia tika tāna i mea ai kia hape?

14 I te rā pai kia koa,

ā, i te rā kino whakaaro;

kua mahia nei hoki e te Atua tētahi kia takoto tahi me tētahi,

he mea kia kaua ai e kitea e te tangata tētahi mea i muri i a ia.

Ngā Aupiki o te Oranga

15 Kua kite ahau i tēnei katoa i ngā rā ōku i te horihori;

he tangata tika tētahi, ngaro iho ia i runga i tōna tika;

he tangata kino tētahi, roa noa iho ia i te ao i runga i tōna kino.

16 Kaua e whakanuia rawatia tōu tika;

kaua hoki e whakanuia rawatia ōu whakaaro;

he aha koe i whakangaro ai i a koe?

17 Kaua e whakanuia rawatia tōu kino,

kaua anō hoki e wairangi;

kia mate koe hei aha, i te mea kāhore anō tōu wā kia rite noa?

18 He pai ki te puritia tēnei kupu e koe;

kaua hoki tōu ringa e unuhia mai i tērā;

ko te tangata hoki e wehi ana i te Atua ka puta mai i roto i ērā katoa.

19 Ko te whakaaro nui rahi ake tōna kaha mō te tangata whakaaro

i tō ngā rangatira kotahi tekau i roto i te pā.

20 Kāhore hoki he tangata tika i te whenua e mahi ana i te pai,

ā, kāhore ōna hara.

21 Kaua anō e whakarongo ki ngā mea katoa e kōrerotia ana;

kei rongo koe ki tāu pononga e kanga ana i a koe;

22 he maha hoki ngā wā, e mōhio ana tōu ngākau,

i kanga ai koe anō i ētahi.

23 I whakamātauria e ahau tēnei katoa, he mea whakaaro mārie; i mea ahau,

"Ka whakaaro nui ahau,"

otiia i matara noa atu tēnei i ahau.

24 Ko te mea onāianei he tawhiti rawa, he hōhonu rawa hoki;

ko wai hei kite?

25 I anga tōku ngākau, i mea kia mōhio, kia kimihia,

kia rapua ngā whakaaro nui me ngā tikanga,

kia mōhio anō hoki he wairangi te kino,

he pōrangi te wairangi.

26 Ā, ka kite ahau i te mea kawa atu i te mate,

arā i te wahine, he rore nei,

he kupenga tōna ngākau,

he rāhiri hoki ōna ringa.

Ko te tangata e paingia ana e te Atua ka mawhiti i a ia;

ko te tangata hara ia ka mau i a ia.

27 "Nanā, kua kitea tēnei e ahau," e ai tā te Kaikauwhau, "he mea whakarite tētahi mea ki tētahi, kia kitea ai te tikanga. 28 He mea e rapua nei anō e tōku wairua, ā, kāhore anō i kitea; kotahi te tangata i kitea e ahau i roto i te mano. Nā, i roto i ēnei katoa kāhore ahau i kite i tētahi wahine. 29 Nanā, ko tēnei anake i kitea e ahau, arā i tika te tangata i tā te Atua hanganga; engari he maha ngā tikanga i rapua e rātou."

A bölcseség, megelégedettség és egyszerűség ajánlása

1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. 2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. 3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. 4 A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában. 5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. 6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! 7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék. 8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély. 9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik. 10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés. 11 Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják. 12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak. 13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett? 14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik. 15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában. 16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? 17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt? 18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul! 19 A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak. 20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék. 21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. 22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. 23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala. 24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? 25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát. 26 És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. 27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, 28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam. 29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.