Eclesiastes 10

He Whakaaro Momo Kē

1 Mā ngā ngaro mate ka piro whakahouhou ai te hinu a te kaiwhakananu;

ka pērā anō te whakaaro nui me te ingoa nui,

he iti noa te wairangi māna e tāmi.

2 Kei tōna ringa matau te ngākau o te tangata whakaaro nui;

kei tōna mauī ia te ngākau o te wairangi.

3 Āe rā hoki, ka haere te wairangi i te ara, ka taka ōna mahara,

ā, ka kōrero ia ki ngā tāngata katoa he wairangi ia.

4 Ki te ara te wairua o te rangatira, he riri ki a koe,

kaua tōu wāhi e whakarērea;

ka ai hoki te whakangāwari hei whakamārie mō ngā hara nui.

5 Tēnei tētahi kino i kitea e ahau i raro i te rā,

e rite tonu ana ki te hē i puta mai i te rangatira:

6 ko te wairangi e whakanohoia ana ki runga ki ngā wāhi tiketike rawa,

ā, ko ngā tāngata taonga e noho ana i te wāhi i raro.

7 I kite ahau i ngā kaimahi i runga i te hōiho,

ā, ko ngā rangatira e haere ana, ānō he kaimahi, i runga i te whenua.

8 Ko te tangata e keri ana i te rua, ka taka anō ki roto;

ko te tangata e wāhi ana i te taiepa, ka ngaua e te nākahi.

9 Ko te tangata e tārai ana i ngā kōhatu, ka mamae anō i reira;

ko te tangata e tata ana i te rākau, ka ora noa anō i reira.

10 Ki te pūhuki te rino, ā, kāhore e whakakoia te mata,

kia nui ake anō tōna kaha;

he pai ia ngā whakaaro nui hei whakatikatika.

11 Ki te ngau te nākahi i te mea kīanō i whakawaia,

kāhore hoki he painga o te kaiwhakawai.

12 He ātaahua ngā kupu a te māngai o te tangata whakaaro nui;

tēnā ko te wairangi ka horomia a ia anō e ōna ngutu.

13 Ko te tīmatanga o ngā kupu a tōna māngai he wairangi;

ko te mutunga o tāna kōrero, he haurangi, he hē.

14 He maha anō hoki ngā kupu a te wairangi;

engari e kore te tangata e mōhio ko te aha e puta mai.

Nā, ko ngā mea e puta mai i muri i a ia,

mā wai rā e whakaatu ki a ia?

15 Hōhā iho ngā wairangi i tāna mahi, i tāna mahi;

e kore nei hoki ia e mātau ki te haere ki te pā.

16 Auē te mate mōu, e te whenua he tamaiti nei tōu kīngi,

ā, e kai ana ōu rangatira i te ata!

17 Ka hari koe, e te whenua, he tamaiti nei nō ngā rangatira tōu kīngi,

ā, e kai ana ōu rangatira i te wā e tika ai –

hei mea whakakaha, ehara i te mea hei whakahaurangi.

18 Mā te māngere ka totohu iho ai te tuanui o te whare;

mā te ngoikore anō o ngā ringa ka tūturu ai te whare.

19 Hei mea mō te kata te hākari i tukua ai,

he mea whakahari anō te wāina;

ā, mā te hiriwa ka rite ai ngā mea katoa.

20 Kaua e kangā te kīngi, kaua rawa i roto i tōu whakaaro;

kaua hoki e kangā te tangata taonga i roto i tōu whare moenga;

nō te mea ka kawea te reo e tētahi manu o te rangi,

ka kōrerotia hoki taua mea e tētahi mea whai parirau.

1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít. 2 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik. 3 Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek. 4 Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák. 5 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó. 6 A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt. 7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel. 8 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak. 9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt. 10 Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság. 11 És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki? 12 A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni. 13 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek. 14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért. 15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház. 16 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket. 17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.