João 6

Ka Whāngaia e Īhu te Rima Mano

1 Muri iho i ēnei mea ka whiti atu a Īhu i te moana o Karirī, (arā i te moana o Taipiria.) 2 Ā, he rahi te hui i aru i a ia, i kite hoki rātou i āna merekara i mea ai ia ki ngā tūroro. 3 Nā, ka haere a Īhu ki runga i te maunga, ā, noho ana i reira rātou ko āna ākonga. 4 Kua tata hoki te Kapenga, te hākari a ngā Hūrai.

5 Ā, nō te marangatanga ake o ngā kanohi o Īhu, ka kite i te rahi o te hui e haere mai ana ki a ia; ka mea ia ki a Piripi, "Ko hea tātou hoko ai i ētahi taro, kia kai ai ēnei?" 6 I pēnei ai tāna kī hei whakamātau mōna; i mōhio hoki ia ki tāna e mea ai.

7 Ka mea a Piripi ki a ia, "E kore e ranea mā rātou ngā taro o ngā pene e rua rau, kia whiwhi ai tēnei, tēnei o rātou i tētahi wāhi iti."

8 Ka mea tētahi o āna ākonga ki a ia, a Anaru, teina o Haimona Pita, 9 "He tamaiti tēnei, e rima āna taro pāre, e rua ika nonohi. Heoi, hei aha ēnei mā tēnei ope nui?"

10 Nā, ka mea a Īhu, "Meinga ngā tāngata kia noho." (He nui hoki te tarutaru i taua wāhi.) Nā, noho ana ngā tāne ki raro, te tokomaha me te mea e rima mano. 11 Nā, ka mau a Īhu ki ngā taro; ā, ka mutu te whakawhetai, ka tuwha atu ki te hunga e noho rā; me ngā ika anō, tā rātou i pai ai.

12 Ā, nō ka mākona rātou, ka mea ia ki āna ākonga, "Kohikohia ngā toenga o ngā whatiwhatinga, kei maumauria tētahi wāhi." 13 Nā, kohikohia ana e rātou, ā, whakakīia ana ngā kete tekau mā rua ki ngā whatiwhatinga o ngā taro pāre e rima, ki ngā toenga a ngā tāngata i kai rā.

14 Ā, i te kitenga o aua tāngata i te merekara i meatia e Īhu, ka kī rātou, "Ko ia anō tēnei, ko te poropiti e haere mai ana ki te ao." 15 Nā, ka mahara a Īhu, meāke rātou haere mai ki te tango i a ia, ki te whakakīngi i a ia, nā, maunu ana anō ia ki te maunga, ko ia anake.

Ka Haere a Īhu i runga i te Moana

16 Ā, nō ka ahiahi, ka haere āna ākonga ki te moana. 17 Nā, ka eke rātou ki te kaipuke, ka whakawhiti ki tāwāhi o te moana, ki Kaperenauma. Ā, kua pōuri noa ake, kāhore anō a Īhu kia tae noa mai ki a rātou. 18 Nā, ko te tūranga o te moana, he nui hoki nō te pūhanga o te hau. 19 Nā, i tō rātou hoenga atu, e rua tekau mā rima, e toru tekau rānei pāronga, ka kite i a Īhu e haere māori ana i runga i te moana, e whakatata ana ki te kaipuke; nā ka mataku rātou. 20 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Ko ahau tēnei, aua e wehi." 21 Nā, ka mea rātou kia eke ia ki te kaipuke; ā, kīhai i aha kua ū te kaipuke ki te wāhi i hoe ai rātou.

Ka Kimi ngā Tāngata i a Īhu

22 I te aonga ake, ka mahara te mano e tū ana ki tērā taha o te moana, kāhore he poti kē atu o reira, ko tērā anake i eke ai āna ākonga, kīhai hoki a Īhu i eke tahi rātou ko āna ākonga ki te poti, engari, ko āna ākonga anake i haere. 23 He poti kē rā ia i ū mai i Taipiria ki pahaki atu o te wāhi i kai ai rātou i te taro i tā te Ariki whakawhetainga. 24 Ā, i te kitenga o te mano kāhore a Īhu i reira, kāhore anō hoki āna ākonga, ka eke hoki rātou ki ngā kaipuke, ka rere ki Kaperenauma ki te rapu i a Īhu.

Ko Īhu, te Taro o te Ora

25 Ā, nō tō rātou kitenga i a ia i tāwāhi o te moana, ka mea ki a ia, "E Rapi, nōnahea koe i tae mai ai ki konei?"

26 Ka whakahoki a Īhu ki a rātou, ka mea, "He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, ehara i te mea he kitenga nō koutou i ngā merekara i rapu ai koutou i ahau, engari, nō te mea i kai koutou i ngā taro, ā, ka mākona. 27 Aua e mahia te kai memeha, engari, te kai e mau tonu ana ā te ora tonu rā anō, ko tā te Tama hoki a te tangata e hoatu ai ki a koutou. Kua oti hoki ia te whai tohu e te Atua, e te Matua."

28 Nā, ka mea rātou ki a ia, "Me aha mātou e mahi ai i ngā mahi a te Atua?"

29 Ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "Ko tā te Atua mahi tēnei, kia whakapono koutou ki tāna i tono mai ai."

30 Nā, ka mea rātou ki a ia, "Ko tēhea tohu te meatia ana e koe kia kite ai mātou, kia whakapono ai ki a koe? Tēnā koa tāu mahi? 31 I kai ō tātou mātua i te mana i te koraha; ko te mea hoki tēnā i tuhituhia, ‘I hōmai e ia he taro i te rangi hei kai mā rātou.’ "

32 Nā, ko te meatanga a Īhu ki a rātou, "He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, ehara i a Mohi nāna i hoatu tēnā taro ki a koutou i te rangi. Engari, tēnei te hoatu nei e tōku Matua ki a koutou te taro pono o te rangi. 33 Ko te taro hoki a te Atua ko ia e heke iho ana i te rangi, e hōmai ana i te ora ki te ao."

34 Nā, ka mea rātou ki a ia, "E te Ariki, hōmai tēnei taro ki a mātou i ngā wā katoa."

35 Ka mea a Īhu ki a rātou, "Ko ahau te taro o te ora. Ki te haere mai tētahi ki ahau, e kore rawa ia e hiakai; ki te whakapono hoki tētahi ki ahau, e kore rawa ia e matewai. 36 Otirā, i mea anō ahau ki a koutou, kua kite koutou i ahau, ā, kāhore i whakapono. 37 Ko ā te Matua e hōmai ai ki ahau ka haere katoa mai ki ahau; ā, ki te haere mai tētahi ki ahau, e kore rawa e pangā e ahau ki waho, 38 i heke iho hoki ahau i te rangi, ehara i te mea hei mahi i tāku i pai ai, engari, i tā tōku kaitono mai i pai ai. 39 Ko tā te Matua i pai ai, nāna nei ahau i tono mai, koia tēnei, kia kaua e ngaro i ahau tētahi wāhi o ngā mea katoa i hōmai e ia ki ahau; engari, kia whakaarahia ake e ahau ā te rā whakamutunga. 40 Ko tā tōku Matua hoki tēnei i pai ai, ko te tangata e kite ana i te Tama, e whakapono ana anō ki a ia, kia whiwhi ia ki te ora tonu; māku anō ia e whakaara ake ā te rā whakamutunga."

41 Nā, ka kōrero kōmuhumuhu ngā Hūrai ki a ia, mōna i mea, "Ko ahau te taro i heke iho i te rangi." 42 Ka mea rātou, "Ehara oti tēnei i a Īhu, tama a Hōhepa, e mōhio nei tātou ki tōna pāpā rāua ko tōna whaea? Ha! He pēhea tāna e kī nei, ‘I heke iho ahau i te rangi’?"

43 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "Kāti te kōmuhumuhu i roto i a koutou. 44 Kāhore he tangata e āhei te haere mai ki ahau, ki te kāhore ia e kūmea mai e te Matua, nāna nei ahau i tono mai. Ā, māku anō ia e whakaara ake ā te rā whakamutunga. 45 Kua oti te tuhituhi i roto i ngā poropiti, ‘Ā, ka whakaakona rātou katoa e te Atua.’ Nā, ko te tangata kua rongo ki te Matua, kua ākona hoki, ka haere mai ki ahau. 46 Ehara i te mea kua kite tētahi i te Matua; ko ia anake i puta mai i te Atua, ko ia kua kite i te Matua. 47 He pono, he pono tāku, e mea nei ki a koutou, Ki te whakapono tētahi, he ora tonu tōna. 48 Ko ahau te taro o te ora. 49 I kai rā ō koutou mātua i te mana i te koraha, ā, i mate rātou. 50 Ko te taro tēnei e heke iho ana i te rangi, kia kai ai te tangata i a ia, ā, kia kaua e mate. 51 Ko ahau te taro ora i heke iho i te rangi; ki te kai tētahi i tēnei taro, e ora tonu ia. Āe rā, ko te taro e hoatu e ahau ko ōku kikokiko, e hoatu e ahau hei oranga mō te ao."

52 Nā, ka totohe ngā Hūrai tētahi ki tētahi, ka mea, "Me pēhea e hōmai ai e tēnei tangata ōna kikokiko kia kainga e tātou?"

53 Nā, ko te meatanga a Īhu ki a rātou, "He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, ki te kāhore koutou e kai i ngā kikokiko o te Tama a te tangata, e inu i ōna toto, kāhore he ora i roto i a koutou ake. 54 Ko ia e kai ana i ōku kikokiko, e inu ana i ōku toto, he ora tonu tōna; ā, māku ia e whakaara ake ā te rā whakamutunga. 55 He kai pono hoki ōku kikokiko, he mea pono ōku toto hei inumanga. 56 Ko ia e kai ana i ōku kikokiko, e inu ana i ōku toto, e noho ana i roto i ahau, me ahau hoki i roto i a ia. 57 Nā te Matua ora hoki ahau i tono mai, nō te Matua anō tōku ora; waihoki ki te kai tētahi i ahau, kei ahau he ora mōna. 58 Ko te taro tēnei i heke iho i te rangi. E kore e pērā i tā ō koutou mātua i kai rā, ā, mate ana. Ki te kai tētahi i tēnei taro, e ora tonu ia."

59 I kōrerotia ēnei mea e ia i roto i te whare karakia, i a ia e whakaako ana i Kaperenauma.

Ngā Kupu o te Ora Mutungakore

60 Nā, he tokomaha āna ākonga i te rongonga, i mea, "He kupu pakeke tēnei; ko wai e āhei te whakarongo atu?"

61 Ka mōhio ia a Īhu i roto i a ia, e kōmuhumuhu ana āna ākonga ki tēnei, ka mea ia ki a rātou, "E hē ana koutou ki tēnei? 62 Ka pēhea rā ki te kite koutou i te Tama a te tangata e kake atu ana ki te wāhi i noho ai ia i mua? 63 Ko te wairua te whakaora ana; kāhore a te kikokiko wāhi. Ko ngā kupu e kōrero nei ahau ki a koutou he wairua, he ora. 64 Tēnei anō ia ētahi o koutou kāhore ō rātou whakapono." (I mātau hoki a Īhu nō te tīmatanga ki ngā mea kāhore ō rātou whakapono, ki te tangata anō e tukua ai ia.) 65 Ā, ka mea ia, "Nā, konei ahau i mea ai ki a koutou, kāhore he tangata e āhei te haere mai ki ahau, ki te kāhore e hoatu ki a ia e tōku Matua."

66 I taua wā, he tokomaha āna ākonga i hoki ki muri, ā, mutu ake tā rātou haere tahi me ia. 67 Nā, ka mea a Īhu ki te tekau mā rua, "E mea ana anō rānei koutou kia haere?"

68 Nā, ka whakahokia e Haimona Pita ki a ia, "E te Ariki, me haere mātou ki a wai? Kei a koe ngā kupu o te ora tonu. 69 Kua whakapono mātou, kua mātau, ko te Karaiti koe, ko te Tama a te Atua ora."

70 Ka whakahokia e Īhu ki a rātou, "He teka ianei kotahi tekau mā rua koutou i whiriwhiria e ahau, he rēwera anō tētahi o koutou?" 71 Ko Hūrā Ikariote tama a Haimona tāna i kōrero ai; ko te tangata hoki ia meāke nei tuku i a ia; ko tētahi hoki ia o te tekau mā rua.

Jézus ötezer férfit megvendégel

1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. 2 És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken. 3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. 4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe. 5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? 6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. 7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. 8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: 9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? 10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren. 11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. 12 A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen. 13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után. 14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra. 15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

Jézus a tengeren jár

16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez, 17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. 18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. 19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének. 20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! 21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.

Jézus arról beszél, hogy ő az életnek kenyere és az ő teste étel, az ő vére ital

22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el, 23 De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr: 24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. 25 És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? 26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. 27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. 28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? 29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött. 30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? 31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. 32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. 34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! 35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. 36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. 37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. 38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem. 39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. 40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon. 41 Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá. 42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? 43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között! 44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. 46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak. 48 Én vagyok az életnek kenyere. 49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. 50 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. 51 Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. 52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? 53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. 55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. 56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. 57 A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. 58 Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. 59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban. 60 Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? 61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? 62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?! 63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. 64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. 65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. 66 Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

Péter vallástétele

67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? 68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. 69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. 70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög. 71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.