João 12

Ka Whakawahia a Īhu i Petani

1 Nā, e ono ngā rā i mua ake o te Kapenga ka haere a Īhu ki Petani, kei reira nei a Raharuhi, i whakaarahia ake nei e ia i te hunga mate. 2 Ā, takā ana e rātou he hapa māna i reira; ko Māta te kaitaka, ko Raharuhi tētahi o te hunga i noho tahi me ia. 3 Nā, ka mau a Meri ki tētahi pāuna hinu kakara he tino nara, he mea utu nui, whakawahia ana e ia ngā waewae o Īhu, me te muru anō i ōna waewae ki ōna makawe; kī noa te whare i te kakara o te hinu.

4 Nā, ka mea tētahi o āna ākonga, a Hūrā Ikariote, tēnei meāke nei tuku a ia, 5 "He aha tēnei hinu tē hokona ai ki ngā pene e toru rau, ka hoatu ai ki te hunga rawakore?" 6 I kōrerotia ai tēnei e ia, ehara i te mea he whakaaro nōna ki te hunga rawakore; erangi, nō te mea he tāhae ia, i a ia hoki te pūtea, ko ia hoki hei mau i ngā mea i whaongia ki roto.

7 Nā, ko te meatanga a Īhu, "Waiho rā ū āna; i tohungia tēnei e ia mō te rā o tōku tanumanga. 8 Kei a koutou hoki ngā rawakore i ngā wā katoa; ko ahau ia e kore e noho tonu i a koutou."

He Whakangārahu ki a Raharuhi

9 He tokomaha o ngā Hūrai i mātau kei reira a Īhu; ā, haere mai ana, ehara i te mea mō Īhu anake, erangi, kia kite hoki i a Raharuhi, i whakaarahia nei e ia i te hunga mate. 10 Otirā, kua takoto te whakaaro o ngā tohunga nui kia whakamatea anō a Raharuhi; 11 nāna hoki i tokomaha ai ngā Hūrai i haere, i whakapono ki a Īhu.

Te Tomokanga Manahau ki Hiruhārama

12 I te aonga ake ka rongo te mano tini i haere nei ki te hākari, e haere ana a Īhu ki Hiruhārama. 13 Ka mau rātou ki ngā manga nīkau, haere ana ki te whakatau i a ia, me te karanga,

"Ohana!

Ka whakapaingia ia, e haere mai nei i runga i te ingoa

o te Ariki, te Kīngi o Īharaira!"

14 Ā, nō ka kite a Īhu i tētahi kūao kāihe, ka noho ia i runga; ka pērā anō me te mea i tuhituhia,

15 "Kaua e mataku, e te tamāhine a Hiona.

Nā, kei te haere mai tōu Kīngi,

e noho ana i runga i te kūao kāihe."

16 Otiia, kīhai āna ākonga i mātau wawe ki ēnei mea; engari, ka oti a Īhu te whakakorōria, kātahi rātou ka mahara kua tuhituhia ēnei mea mōna, kua meinga anō ēnei mea ki a ia.

17 I whakaae anō te hunga i tōna taha i tāna karangatanga i a Raharuhi i roto i te urupā, i tāna whakaarahanga hoki i a ia i te hunga mate. 18 Nā konei hoki te mano i whakatau ai i a ia, i rongo hoki rātou, kua meinga tēnei merekara e ia. 19 Nā, ka mea ngā Parihi ki a rātou anō, "Ka kite rānei koutou kāhore ā koutou wāhi? Nā, kua riro te ao ki te whai i a ia."

Ka Kimi ētahi Kariki ki a Īhu

20 Nā, he Kariki ētahi o te hunga i haere ki te hākari ki te karakia. 21 Ā, haere ana ēnei ki a Piripi o Petahaira o Karirī, kōrero ana ki a ia, mea atu ana, "E kara, e hiahia ana mātou kia kite i a Īhu." 22 Haere ana a Piripi, ka kōrero ki a Anaru; ka haere a Anaru, a Piripi, ka kōrero ki a Īhu.

23 Ka kī a Īhu ki a rāua, ka mea, "Kua tae mai te hāora e whakakorōriatia ai te Tama a te tangata. 24 He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, ki te kore tētahi pata wīti e marere ki te oneone, e pirau, ka takoto ko ia anake; tēnā ki te pirau, he nui ōna hua. 25 Ki te aroha tētahi ki tōna ora, ka mate anō ia; ki te kino tētahi ki te ora i tēnei ao, ka tūturu ki a ia te ora ake ake. 26 Ki te mea tētahi ko ia hei kaimahi māku, me aru ia i ahau; ko te wāhi e noho ai ahau, ko reira anō tāku kaimahi. Ki te mahi tētahi i āku mahi, mā tōku Matua ia e whakahōnore."

Ka Kōrero a Īhu mō Tōna Matenga

27 "Kua pōuri tēnei tōku wairua; ā, kia pēhea atu ahau? E Pā, whakaorangia ahau i tēnei wā. Otirā, ko te mea tēnei i haere mai ai ahau ki tēnei wā. 28 E Pā, whakakorōriatia tōu ingoa."

Nā, ka puta he reo i te rangi, "Kua whakakorōriatia e ahau, e whakakorōriatia anō."

29 I te rongonga o ngā tāngata e tū ana i reira, ka mea, "He whatitiri." Ko ētahi i mea, "Kua kōrero tētahi anahera ki a ia."

30 Ka whakahoki a Īhu, ka mea, "Ehara tēnei reo i puta mai nei i te mea mōku, engari mō koutou. 31 Ko āianei te whakawā mō tēnei ao; ko āianei makā ai te rangatira o tēnei ao ki waho. 32 Ā, ki te whakairihia ake ahau ki runga ake i te whenua, māku ngā tāngata katoa e kukume ki ahau." 33 (I pēnei ai ia hei whakaatu i te mate e mate ai ia.)

34 Ka whakahokia e te mano ki a ia, "Kua rongo mātou ki tā te ture, e ora tonu ana a te Karaiti. He aha tāu e mea, ‘Me whakairi te Tama a te tangata?’ Ko wai koia tēnei Tama a te tangata?"

35 Anō rā, ko Īhu ki a rātou, "He wāhi iti nei te maunga o te mārama i roto i a koutou. Haere rā i te mea e whai mārama ana koutou, kei rokohina koutou e te pōuri. Ko ia hoki e haere ana i te pōuri e kore e kite i te wāhi e haere ai ia. 36 I te mea kei a koutou te mārama, me whakapono ki te mārama, kia meinga ai koutou he tamariki nā te mārama."

Te Whakapono kore o ngā Tāngata

I kōrerotia e Īhu ēnei mea, ā, haere ana, huna ana i a ia, kei kitea e rātou. 37 Heoi, ahakoa i meatia e ia aua merekara maha ki tō rātou aroaro, kīhai rātou i whakapono ki a ia. 38 I rite ai te kōrero a Ihāia poropiti, tāna i mea ai:

"E te Ariki, ko wai i whakapono ki tā mātou kōrero?

I whakakitea hoki ki a wai te ringa o te Ariki?"

39 Koia hoki rātou tē āhei ai te whakapono, kua mea nei hoki a Ihāia,

40 "I whakamatapōtia e ia ō rātou kanohi,

i whakapakeketia ō rātou ngākau;

kei kite ō rātou kanohi,

kei mātau hoki ō rātou ngākau,

kei tahuri rātou, ā,

ka whakaorangia e ahau."

41 I kōrerotia ēnei mea e Ihāia, i te wā i kite ai ia i tōna korōria, i puaki ai hoki tāna kupu mōna. 42 He ahakoa rā he tokomaha anō ngā rangatira i whakapono ki a ia. Otirā, kīhai i whakaae ki a ia, he whakaaro hoki ki ngā Parihi, kei peia rātou ki waho o te whare karakia; 43 rawe ake hoki ki a rātou tā te tangata korōria i tā te Atua.

Whakawātanga ki ngā Kupu a Īhu

44 Nā, ka karanga a Īhu, ka mea, "Ki te whakapono tētahi ki ahau, ehara ahau i tāna i whakapono mai ai, engari, ko tōku kaitono mai. 45 Ko ia e kite ana i ahau, e kite ana hoki i tōku kaitono mai. 46 Kua tae mai nei ahau hei whakamārama mō te ao, kei noho i te pōuri tētahi e whakapono ana ki ahau.

47 "Nā, ki te rongo tētahi ki āku kupu, ki te kore hoki e puritia e ia, e kore ahau e whakahē i a ia; kīhai hoki ahau i haere mai ki te whakahē i te ao, engari, ki te whakaora i te ao. 48 Ko ia e whakakāhore ana ki ahau e kore hoki e tango ki āku kupu, tēnā anō te kaiwhakahē mōna; ko te kupu i kōrerotia e ahau, ko tēnā hei whakahē mōna ā te rā whakamutunga. 49 Nō te mea ehara i ahau ake āku kōrero; engari, nā te Matua i tonoa mai ai ahau, nāna i tuku mai te ture ki ahau, mō tāku e kōrero ai, mō tāku e kī ai. 50 Ā, e mātau ana ahau he ora tonu tāna ture. Nā, ko āku e kōrero nei rite tonu ki tā te Matua i mea mai ai ki ahau tāku kōrero."

Krisztus megkenetése Bethániában

1 Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. 2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele. 3 Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. 4 Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: 5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? 6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. 7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. 8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. 9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból. 10 A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; 11 Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.

Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

12 Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, 13 Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! 14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: 15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. 16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele. 17 A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. 18 Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. 19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.

Krisztus halálának gyümölcséről

20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: 21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. 22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. 23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. 24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. 25 A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. 26 A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. 27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. 29 A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. 30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. 31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: 32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. 33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. 34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? 35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36 Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

A zsidók hitetlensége

37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: 38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? 39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: 40 Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 41 Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. 42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: 43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. 44 Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. 45 És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem. 46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. 47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. 48 A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. 49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. 50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.