He Mihi
1 Nā Hūrā, he pononga nā Īhu Karaiti, he teina nō Hēmi,
Ki te hunga kua oti te whakatapu e te Atua Matua, he mea tiaki i roto i a Īhu Karaiti, he hunga karanga:
2 Kia whakanuia ki a koutou te mahi tohu, te rangimārie me te aroha.
Ngā Kaiako Teka
3 E ngā hoa aroha, i ahau e tākare tonu ana ki te tuhituhi ki a koutou mō tō tātou whakaoranga tahi, i mea ahau me tuhituhi ki a koutou, me whakahauhau kia kaha te tohe ki te whakapono kua oti nei te tuku mai ki te hunga tapu. 4 Kua tomo puku mai hoki ētahi tāngata, ko ērā anō i tuhituhia i mua mō tēnei whakataunga hē, he hunga karakiakore, e whakaputa kē ana rātou i te aroha noa o tō tātou Atua hei mea mō ngā hiahia taikaha, ā, whakakāhore ana rātou ki tō tātou Ariki, ki a Īhu Karaiti, ko ia anake tō tātou Ariki.
5 Nā, e mea ana ahau kia whakamaharatia koutou, kua mātau noa ake anō ia koutou ki tēnei, i whakaorangia mai e te Ariki te iwi i te whenua o Īhipa, muri iho whakangaromia ana e ia te hunga kīhai nei i whakapono. 6 Nā, ko ngā anahera, kīhai nei i mau ki tō rātou ake rohe, heoi, whakarērea ana tō rātou nohoanga ake, kua waiho e ia i raro i te pōuri, mau tonu te here ki ngā mekameka, mō te whakawā o te rā nui. 7 Ka rite ki Horoma, ki Komora, ki ngā pā hoki i tata ki reira, i pērā me ēnei, te moepuku, te whai i ngā kikokiko kē. Kua waiho rātou hei tohu, pāngia ana rātou e te whiu, arā e te ahi kā tonu.
8 Ko tā tēnei hunga moemoeā anō hoki tēnā; e whakapoke ana i te kikokiko, e whakahāwea ana ki te kāwanatanga, e kōrero kino ana ki ngā rangatira. 9 Ko Mikaera ia, ko te tino anahera, i tā rāua ngangautanga ko te rēwera, i a ia e tohe ana ki te tinana o Mohi, kīhai i tae tōna aro ki te kupu kanga i te whakawākanga; i mea kau ia, "Mā te Ariki koe e riri." 10 Ko ēnei ia, e kōrerotia kinotia ana e rātou ngā mea kāhore nei rātou i mātau; nā, ko ngā mea e mātauria noatia ake nei e rātou pērā i ngā kararehe whakaarokore, he iho rātou i aua mea.
11 Auē te mate mō rātou! Kua haere nei hoki rātou i te ara o Kaina, kua tōrere rawa hoki ki te hē, arā ki tō Paraama utu, nā, ko tō Koraha totohe hei whakangaromanga mō rātou.
12 He toka moana rātou i roto i ā koutou hākari aroha, i a rātou e hākari tahi ana me koutou, he hēpara e whāngai ana i a rātou anō, kāhore hoki e mataku; he kapua waikore e ākina ana e ngā hau; he rākau kua ngahoro nei ngā rau, he mea huakore, ka rua nei ngā matenga, he mea kua unuhia ake i ngā pakiaka; 13 he ngaru pua nō te moana, e whakatūtū ana i te huka o tō rātou whakamā; he whetū ātiutiu noa, pōuri kerekere te wāhi kua rite mō rātou mō ake tonu atu.
14 I poropititia anō hoki ēnei e Ēnoka, e te tuawhitu i muri i a Ārama, i a ia i mea, "Nā, kei te haere mai te Ariki me ngā mano tini o tāna hunga tapu, 15 kia whakaritea he whakawā mō ngā tāngata katoa, kia rīria hoki te hunga karakiakore o rātou mō ā rātou mahi takahi i te karakia katoa. I hē ai rātou ki te karakia, mō ngā kupu pakeke katoa i kōrerotia e te hunga hara, e te hunga karakiakore, mōna."
16 He hunga amuamu rātou, he kōwhetewhete, e haere ana i runga i ō rātou hiahia ake, tetere rawa anō hoki ngā kupu e kōrero nei ō rātou māngai, he hunga whakapai kanohi rātou, he mea kia riro ai he mea mā rātou.
He Whakatūpato he Tohutohu hoki
17 E ngā hoa aroha, kia mahara koutou ki ngā kupu i kōrerotia i mua e ngā āpōtoro a tō tātou Ariki, a Īhu Karaiti; 18 i mea hoki rātou ki a koutou, "Tērā e puta mai te hunga whakamanumanu a te wā whakamutunga, e haere ana i runga i ō rātou hiahia karakiakore." 19 Nā ēnei ngā tītorehanga, he hunga hiahia hoki ki te kikokiko kāhore nei i a rātou te Wairua.
20 Ko koutou ia, e ngā hoa aroha, hangā ake koutou hei whare ki runga ki tō koutou whakapono tapu rawa, me te īnoi anō i roto i te Wairua Tapu, 21 me te tiaki anō i a koutou i runga i te aroha o te Atua, me te tatari anō ki te mahi tohu a tō tātou Ariki, a Īhu Karaiti, ā te ora tonu rā anō.
22 Ko ētahi anō tohungia, e ruarua tonu nei ngā whakaaro. 23 Ko ētahi me whakaora, ka tō mai i roto i te kāpura; ā, ko ētahi tohungia, i runga i te mataku; me te weriweri rawa ki te kākahu i poke i te kikokiko.
He Īnoi Whakamoemiti
24 Nā, ki te mea kaha ki te tiaki i a koutou kei hinga, ki te whakatū hoki i a koutou ki te aroaro o tōna korōria, he mea kohakore i runga i te hari whakaharahara, 25 ki a ia, ko ia anake nei te Atua, ki tō tātou Kaiwhakaora, i roto i a Īhu Karaiti, i tō tātou Ariki, waiho atu i a ia te korōria, te nui, te kaha, te mana, i mua atu o ngā wā katoa, āianei, ā ake ake. Āmine.
Beköszöntő
1 Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: 2 Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.
Óvás gonosz ámítóktól
3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott. 4 Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják. 5 Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette. 6 És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. 7 Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén. 8 Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják. 9 Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr! 10 Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak. 11 Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el. 12 Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák; 13 Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. 14 Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, 15 Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene. 16 Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók. 17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. 18 Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak. 19 Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.
Intés a hitben és tiszta tudományban való állhatatosságra
20 Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, 21 Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre. 22 És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. 23 Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.
Befejezés
24 Annak pedig, a ki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, 25 Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. Ámen.