Neemias 4

Ka Tautohetia e ngā Hoariri te Hanga anō

1 Nō te rongonga ia o Hanaparata kei te hanga mātou i te taiepa, ka riri, nui atu te riri, ka whakahī ki ngā Hūrai. 2 Nā, ka kōrero ia i te aroaro o ōna tēina, o te ope anō o Hamaria, ka mea; "E aha ana ēnei Hūrai ngoikore? E hanga pā rānei rātou? E mea patunga tapu rānei rātou? E oti rānei i a rātou i te rā kotahi? E whakaorangia ake rānei e rātou ngā kōhatu i roto i ngā pūranga paru kua oti nā te tahu?"

3 Nā, i tōna taha a Tōpia Āmoni, ā, ka mea ia, "Ko taua mea e hangā nā e rātou, ki te piki atu he pokiha, ka pakaru tā rātou taiepa kōhatu."

4 Whakarongo, e tō mātou Atua, e whakahāweatia ana hoki mātou; whakahokia iho anō tā rātou taunu ki runga ki tō rātou upoko; hoatu hoki rātou hei taonga parakete ki te whenua e whakaraua ai. 5 Ā, kei hīpokina tō rātou hē, kaua anō tō rātou hara e murua i tōu aroaro; mō rātou i whakapātaritari i a koe i te aroaro o ngā kaihanga.

6 Nā, hangā ana e mātou te taiepa; ā, ka honoa te taiepa katoa, kia tae ki te hāwhe anō o tōna tiketike; he ngākau hoki tō te iwi ki te mahi.

7 I te rongonga ia o Hanaparata, o Tōpia, o ngā Ārapi, o ngā Āmoni, o ngā Aharori, kua neke haere te hanga o ngā taiepa o Hiruhārama, ā, kua tīmata ngā wāhi pakaru te kapi, nā, nui atu tō rātou riri. 8 Nā, ka whakatupu ngātahi rātou i te hē, kia haere mai ki te whawhai ki Hiruhārama, whakaware ai. 9 Heoi, īnoi ana mātou ki tō mātou Atua, whakatūria ana e mātou he atiati mō rātou, i te ao, i te pō, i te wehi hoki i a rātou.

10 Nā, ka mea a Hūrā, "Kua hemo te kaha o ngā kaipīkau, e nui ana hoki te paru; nā, e kore mātou e kaha ki te hanga i te taiepa."

11 I mea anō ō mātou hoariri, "E kore rātou e mōhio, e kore e kite, kia tae atu rā anō tātou ki waenganui i a rātou, ko reira tātou tukituki ai i a rātou, whakamutu ai hoki i te mahi."

12 Ā, nō te taenga mai o ngā Hūrai e noho ana i tō rātou taha, tekau ā rātou meatanga mai ki a mātou, "I ngā wāhi katoa, me hoki mai koutou ki a mātou."

13 Nā reira, i whakatūria ai e ahau ki ngā wāhi o raro, ki tua mai o te taiepa, ki ngā wāhi tuwhera anō hoki, whakatūria ana e ahau te iwi, tēnei hapū, tēnei hapū, o rātou, i a rātou anō ā rātou hoari, ā rātou tao, ā rātou kōpere. 14 Nā, ka titiro ahau, ka whakatika ki runga, ka mea ki ngā rangatira, ki ngā tāngata nunui, ki ērā atu anō o te iwi, "Kaua e wehi ki a rātou. Kia mahara ki te Ariki, ki te mea nui e wehingia ana, ka whawhai kia ora ai ō koutou tuākana, tēina, ā koutou tama, ā koutou tamāhine, ā koutou wāhine, me ō koutou whare."

15 Ā, ka rongo ō mātou hoariri ka mōhiotia tērā e mātou, ā, kua whakatakā nei e te Atua ō rātou whakaaro, nā, hoki ana mātou katoa ki te taiepa ki tāna mahi, ki tāna mahi.

16 Nō taua rā anō ko tētahi tānga o āku tāngata hei mahi i te mahi, ā, ko tētahi tānga o rātou hei pupuri i ngā tao, i ngā whakangungu rākau, i ngā kōpere, i ngā pukupuku; ko ngā rangatira, i muri rātou i te whare katoa o Hūrā. 17 Ko ngā kaihanga i te taiepa, me ngā kaiwaha i ngā pīkaunga, whakawaha ana rātou, ā, kotahi te ringa o tēnei, o tēnei, ki te mahi i te mahi, kotahi hei pupuri i te patu. 18 Nā, ko ngā kaihanga, whītiki rawa tāna hoari ki tōna taha, ki tōna taha; nā, hanga ana rātou. I tōku taha anō hoki ko te kaiwhakatangi tētere.

19 I mea anō ahau ki ngā rangatira, ki ngā tāngata nunui, ki ērā atu anō o te iwi, "He nui te mahi, he tātahi, kua tohatoha noa atu anō tātou ki te taiepa, matara noa tētahi i tētahi. 20 Ko te wāhi e rongo ai koutou i te tangi o te tētere, me huihui ki a mātou ki reira. Mā tō tātou Atua tā tātou pakanga."

21 Heoi, mahia ana e mātou te mahi; nā, ko tētahi tānga ki te pupuri tao, nō te huakanga ake anō o te ata ā puta noa ngā whetū. 22 I mea anō ahau ki te iwi i taua wā, "Kia moe tēnei tangata, tēnei tangata, me tāna pononga anō, ki roto ki Hiruhārama, ā, ka ai rātou hei kaitiaki mō tātou i te pō, hei mahi anō i te awatea." 23 Heoi, ko ahau, ko ōku tēina, ko āku pononga, me ngā kaitiaki i whai mai nei i ahau, kīhai i whakarērea atu ō mātou kākahu. Mau tonu te patu a tēnei, a tēnei, i te haerenga ki te wai.

Az építés az ellenség csúfolódása és akadékoskodása mellett is halad

1 Lőn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kőfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat; 2 És szóla az ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?! 3 Az Ammonita Tóbiás pedig mellette állván, mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát. 4 Halld meg, oh mi istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejökre, és add őket prédára a rabságnak földében; 5 Ne fedezd el az ő hamisságokat és az ő bűnök a te orczád elől el ne töröltessék, mert téged bosszantának az építők előtt! 6 És építők a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott. 7 Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták és az Asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedének; 8 És összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy eljőnek Jeruzsálemet megostromolni és népét megrémíteni. 9 De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenök őrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tőlök. 10 És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a tereh-hordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalat. 11 A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és őket leöljük, és megszüntetjük a munkát. 12 És lőn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, a kik ő mellettök laknak vala és nékünk tízszer is mondották: Térjetek haza! 13 Azért állítám a hely alsó és nyilt részeire a kőfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel. 14 És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlök! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harczoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért! 15 És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához; 16 De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött. 17 A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, a mely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala, 18 A kik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt. 19 És így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedő és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk; 20 Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk! 21 Ekképen munkálkodunk vala; és legényeimnek fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig. 22 Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka őrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak. 23 És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az őrizők, a kik én utánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; kiki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét.