Neemias 9

Ka Whāki ngā Iwi i ō Rātou Hara

1 I te rua tekau mā whā o ngā rā o tēnei marama ka huihui ngā tama a Īharaira, nohopuku ana, he taratara anō ngā kākahu, he oneone kei runga i a rātou. 2 Nā, ka wehea ngā uri o Īharaira i roto i ngā tāngata kē katoa; tū ana rātou, whākina ana e rātou ō rātou hara, me ngā kino o ō rātou mātua. 3 Tū ana rātou i tō rātou wāhi, ā, i tētahi o ngā wehenga e whā o te rā ka kōrerotia te Pukapuka o te Ture a Ihowā, a tō rātou Atua; ā, i tētahi o ngā wehenga e whā o te rā ka whāki, ka koropiko ki a Ihowā, ki tō rātou Atua.

4 Nā, ka tū ki runga ki te pikinga o ngā Rīwaiti, a Hehua, a Pani, a Karamiēre, a Hepania, a Puni, a Herepia, a Pani, a Kenani; nui atu tō rātou reo ki te karanga ki a Ihowā, ki tō rātou Atua. 5 Kātahi ka mea ngā Rīwaiti, a Hehua, a Karamiēre, a Pani, a Hahapania, a Herepia, a Horīa, a Hepania, a Petahia: "Whakatika, whakapai ki a Ihowā, ki tō koutou Atua ā ake ake."

"Kia whakapaingia anō tōu ingoa korōria e whakanuia nei ki runga ake i ngā whakapai, i ngā whakamoemiti katoa." 6 Ko koe, inā, ko koe anake a Ihowā; nāu i hanga te rangi, te rangi o ngā rangi, me ō reira tini mea, te whenua me ngā mea katoa i runga, ngā moana; me ngā mea katoa i roto. Ko koe hoki te kaiwhakaora o aua mea katoa; e koropiko ana hoki te ope o te rangi ki a koe. 7 Ko Ihowā koe, ko te Atua; nāu i whiriwhiri a Āperama, ā, kawea mai ana e koe i Uru o ngā Karari, huaina iho e koe tōna ingoa ko Āperahama. 8 I kitea hoki e koe he ngākau pono tōna ki tōu aroaro, nā, whakaritea ana e koe he kawenata ki a ia, he mea kia hōmai te whenua o ngā Kanaani, o ngā Hiti, o ngā Amori, o ngā Perihi, o ngā Iepuhi, o ngā Kirikahi, kia hōmai ki ōna uri. Nā, kua mana nei i a koe āu kupu; he tika hoki koe.

9 "I kitea anō e koe te tūkinotanga o ō mātou mātua i Īhipa, i rongo anō ki tā rātou karanga i te Moana Whero. 10 Nā, hōmai ana e koe he tohu, he merekara, ki a Parao, ki āna tāngata katoa, ki te iwi katoa o tōna whenua; i mōhio hoki koe ki tā rātou whakakake ki a rātou. Nā, kua whai ingoa koe; koia anō tēnei ināianei. 11 I wāhia anō e koe te moana ki tō rātou aroaro, ā, whiti ana rātou i te wāhi maroke, i waenganui o te moana. Tēnā ko ngā kaiaru i a rātou, makā ana e koe ki ngā rire, ānō he kōhatu ki roto ki ngā wai kaha. 12 Ā, ārahina ana rātou e koe ki te pou kapua i te awatea; ki te pou ahi i te pō, hei whakamārama i tō rātou ara e haere ai rātou.

13 "I heke iho anō koe ki Maunga Hinai, ā, kōrero ana ki a rātou i runga i te rangi; hōmai ana e koe ki a rātou he whakaritenga tika, he ture pono, he tikanga pai, he whakahau. 14 Ko tōu hāpati tapu nāu i whakaatu ki a rātou; me ngā whakahau, me ngā tikanga, me te ture, nāu i whakahau ki a rātou, arā nā tāu pononga, nā Mohi. 15 I hōmai anō e koe he taro i te rangi mō tō rātou matekai; i whakaputaina he wai i te kōhatu mō tō rātou matewai; i kī anō ki a rātou kia haere ki te tango i te whenua i oati ai koe ka hoatu ki a rātou.

16 "Otiia, ka whakakake rātou ko ō mātou mātua, ka whakapakeke i ō rātou kakī, kīhai hoki i rongo ki āu whakahau. 17 Kīhai i whakaae kia rongo, kīhai i mahara ki āu merekara i mahia e koe i roto i a rātou; otiia kua pakeke ō rātou kakī, whakakeke ana rātou, whakaritea ana e rātou he rangatira, kia hoki ai rātou ki tā rātou mahi pononga. Ko koe ia he Atua muru hara he tohu tangata, he atawhai, he pūhoi ki te riri, he nui te aroha, ā, kīhai i whakarere i a rātou. 18 Āe rā, i tā rātou hanganga anō i te kūao kau, i te mea whakarewa, i tā rātou kīanga, ‘Ko tōu Atua tēnei i kawea mai ai koe i Īhipa,’ ā, nui atu ā rātou whakapātaritaringa.

19 "Otiia, i te maha o āu mahi aroha, kīhai koe i whakarere i a rātou i te koraha; kīhai rātou i mahue i te pou kapua i te awatea, hei ārahi i a rātou i te ara, i te pou ahi i te pō, hei whakamārama i a rātou, i te ara anō e haere ai rātou. 20 I hōmai anō e koe tōu wairua pai hei whakaako i a rātou, kīhai hoki tāu mana i kaiponuhia ki ō rātou māngai; i hōmai anō e koe he wai ki a rātou mō tō rātou matewai. 21 Āe rā, e whā tekau ngā tau i atawhaitia ai rātou e koe i te koraha, ā, kīhai i hapa ki tētahi mea. Kīhai ō rātou kākahu i tawhitotia, kīhai anō ō rātou waewae i pupuhi.

22 "I hōmai anō e koe ngā kīngitanga me ngā iwi ki a rātou, ā, wehewehea ana rātou ki ngā wāhi mō rātou. Heoi, kua riro i a rātou te whenua o Hihona, te whenua o te kīngi o Hehepona, me te whenua o Oka kīngi o Pahana. 23 I whakanuia anō e koe ā rātou tamariki kia rite ki ngā whetū o te rangi, ā, kawea mai ana rātou ki te whenua i kī ai koe ki ō rātou mātua ka haere rātou ki reira tango ai. 24 Heoi, haere ana ngā tamariki, riro ana te whenua i a rātou, ā, pēhia ana e koe ki tō rātou aroaro ngā tāngata whenua, ngā Kanaani, hōmai ana e koe ki ō rātou ringa, rātou, ō rātou kīngi, me ngā iwi o te whenua, kia meatia ki a rātou tā rātou i pai ai. 25 Nā, kua riro i a rātou ngā pā kaha, me te oneone mōmona, kua whiwhi anō ki ngā whare e kī tonu ana i ngā mea papai katoa, ki ngā poka wai kua oti te keri, ki ngā māra wāina, ōriwa, ki ngā rākau hei kai, tōna tini; ā, kai ana rātou, ka mākona, kua whai kiko, ā, koa ana rātou ki te nui o āu mea pai.

26 "Otiia ka tutū rātou, ā, ka whakakeke ki a koe, makā ana e rātou tāu ture ki muri ki ō rātou tuarā. Patua iho e rātou āu poropiti i whakaatu tikanga nei ki a rātou, kia tahuri ai rātou ki a koe; nui atu ā rātou whakapātaritaringa. 27 Nā reira i hoatu ai rātou e koe ki te ringa o ō rātou hoariri, ā, whakatoia iho rātou e rātou. Heoi, i ngā wā i mate ai rātou, ka karanga rātou ki a koe, ka whakarongo koe i te rangi, ā, i te maha o āu mahi aroha, hōmai ana e koe he kaiwhakaora ki a rātou, i ora ai rātou i te ringa o ō rātou hoariri.

28 "Otiia ka whai tānga manawa nei rātou, kei te mahi anō rātou i te kino ki tōu aroaro. Nā, whakarērea atu ana rātou e koe ki te ringa o ō rātou hoariri, ā, ko ērā hei rangatira mō rātou. Nā, ka hoki rātou, ā, ka karanga ki a koe, ka whakarongo koe i te rangi; he maha ngā wā i whakaorangia ai rātou e koe, rite tonu ki āu mahi aroha.

29 "I whakaatu tikanga anō koe ki a rātou, kia hoki ai ki tāu ture. Otiia whakakake ana rātou, kīhai hoki i rongo ki āu whakahau. Nā, ka hara ki āu whakaritenga, he mea hoki ēnei e ora ai te tangata, ki te mahia e ia. Whakahokia ana e rātou te pokohiwi, whakapakeketia ana ō rātou kakī, kīhai hoki i rongo. 30 He maha anō ngā tau i kukume roa ai koe ki a rātou, i whakaatu tikanga ai ki a rātou, he mea nā tōu wairua i roto i āu poropiti. Heoi, kīhai i tahuri ō rātou taringa; nā, hoatu ana rātou e koe ki te ringa o ngā iwi o ngā whenua. 31 He nui ia nō tōu aroha, tē whakapotoa rawatia ai rātou e koe, tē whakarērea ai rātou; he Atua atawhai hoki koe, he Atua aroha.

32 "Nā, tēnā, e tō mātou Atua, e te Atua nui, e te Atua kaha, e wehingia ana, e pupuri nei i te kawenata, i te mahi tohu kei iti ki tāu titiro te hē katoa i pā mai nei ki a mātou, ki ō mātou kīngi, ki ō mātou rangatira, ki ō mātou tohunga, ki ō mātou poropiti, ki ō mātou mātua, ki tāu iwi katoa, o ngā rā o ngā kīngi o Ahiria ā tae noa mai ki tēnei rā. 33 Otirā, tika tonu tāu i ngā mea katoa i tākina mai nei ki a mātou; he pono hoki tāu mahi, ko tā mātou ia he kino. 34 Ko ō mātou kīngi, ko ō mātou rangatira, ko ō mātou tohunga, ko ō mātou mātua, kīhai i mahia e rātou tāu ture. Kīhai hoki i tahuri ki āu whakahau, ki āu whakaaturanga i whakaaturia e koe ki a rātou. 35 Kīhai rātou i mahi ki a koe i tō rātou kīngitanga, ā, i tāu pai nui i hōmai e koe ki a rātou, me te whenua nui, whenua mōmona, i hōmai e koe ki tō rātou aroaro, kīhai rātou i tahuri i ā rātou mahi kino.

36 "Nanā, he pononga mātou i tēnei rā; nā, ko te whenua i hōmai nei e koe ki ō mātou mātua, kia kainga ōna hua, ōna pai, nanā, he pononga mātou i reira. 37 Nui atu hoki ōna hua mā ngā kīngi i meinga nei e koe hei kīngi mō mātou, nō te mea i hara mātou. Kei tā rātou i pai ai te tikanga mō ō mātou tinana, mō ā mātou kararehe, ā, he nui atu te hē i a mātou nei."

Ko rātou i Haina te Kawenata

38 "Ahakoa tēnei katoa, ka whakarite mātou i te kawenata pono, tuhituhi rawa; ka hīritia iho e ō mātou rangatira, e ō mātou Rīwaiti, e ō mātou tohunga."

A nép nyilvános bűnvallása

1 Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének Izráel fiai és bőjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre. 2 És elválának az Izráel magvából valók minden idegenektől, és előállván, vallást tőnek az ő bűneikről és atyáik hamisságairól. 3 És megállának helyökön, és olvasának az Úrnak, az ő Istenöknek törvénye könyvéből a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tőnek és leborulának az Úr előtt, az ő Istenök előtt. 4 És felálla a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy felszóval az Úrhoz, az ő Istenökhöz. 5 És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké; és áldják a te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél! 6 Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le. 7 Te vagy az Úr, az Isten, a ki választottad Ábrámot és kihozád őt a Káldeusoknak Úr nevű városából, és nevezéd őt Ábrahámnak. 8 És találád az ő szívét hűnek te előtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te! 9 Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak Égyiptomban való nyomorúságát, és az ő kiáltásukat meghallád a Veres tengernél, 10 És tevél jeleket és csodákat a Faraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság is van. 11 És a tengert kétfelé választád ő előttök és szárazon menének át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe. 12 És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek. 13 És a Sinai hegyre leszállál, s szólál velök az égből, s adál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat. 14 A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által. 15 És kenyeret az égből adál nékik éhségökben, és vizet a kősziklából hozál ki nékik szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nékik adod. 16 Ők pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat; 17 És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidről, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket. 18 Sőt még borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, a ki kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged; 19 És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének. 20 És a te jó lelkedet adád nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságokban. 21 És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek és lábaik meg nem dagadának. 22 Adál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és ők elfoglalák Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán királyának földét. 23 Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd őket a földre, mely felől megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt. 24 És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád előttök a földnek lakóit, a Kananeusokat, s kezökbe adád őket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velök kedvök szerint. 25 És megvevének erős városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kutakat, szőlős és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban. 26 Makacskodának pedig és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tőnek ellenök, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged. 27 Annakokáért adád őket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták őket; de nyomorúságok idején hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nékik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből. 28 És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket ellenségeik kezébe, a kik uralkodának rajtok; s midőn ismét hozzád kiáltának, te az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor. 29 És bizonyságot tevél ellenök, hogy visszatérítsd őket törvényedhez; de ők felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének. 30 És mégis meghosszabbítád felettök kegyelmedet sok esztendőkön át, s bizonyságot tevél ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adád őket a föld népeinek kezébe. 31 De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket, mert te könyörülő és irgalmas Isten vagy. 32 Most annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erős és rettenetes Isten, a ki megőrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny előtted mindaz a nyomorúság, a mely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig. 33 Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot műveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk! 34 Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél ő ellenök; 35 És ők az ő országokban s a te nagy jóvoltodban, melylyel megáldád őket, s a széles és kövér földön, melyet nékik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. 36 És ímé mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, ímé mi szolgák vagyunk azon; 37 És termését bőven hozza a királyoknak, a kiket fölibünk helyezél a mi bűneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ő kedvök szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk! 38 És mindemellett mi erős kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink.