Neemias 5

Ka Āwhinatia e Nehemia ngā Rawakore

1 Kātahi ka nui atu te karanga a te iwi, rātou ko ā rātou wāhine, he whakahē mō ō rātou tuākana, tēina, mō ngā Hūrai. 2 I reira hoki ētahi e mea ana, "Ko mātou, ko ā mātou tama, me ā mātou tamāhine, he tokomaha; tātou ki te hoko wīti, kia kai ai tātou, kia ora ai."

3 I reira hoki ētahi e kī ana, "Kua waiho ō mātou whenua, ā mātou māra wāina, ō mātou whare hei taunaha; tātou ki te hoko wīti mō te matekai."

4 Me ētahi hoki e kī ana, "Kua riro mai he moni tārewa i a mātou hei takoha me te kīngi; ko ō mātou whenua, ko ā mātou māra wāina te tarewatanga. 5 Nā, rite tonu ō mātou kikokiko ki ngā kikokiko o ō mātou tuākana; rite tonu ā mātou tamariki ki ā rātou tamariki. Nanā, e whakaponongatia ana e mātou ā mātou tama me ā mātou tamāhine hei pononga, kua oti anō ētahi o ā mātou tamāhine te mea hei pononga, kāhore hoki ā mātou mea hei whakahoki mai; nō te mea kei ngā tāngata kē ō mātou whenua, ā mātou māra wāina."

6 Nā, nui atu tōku riri i tōku rongonga i tā rātou karanga, i ēnei kupu. 7 Kātahi ka whakaaroaroa e tōku ngākau i roto i ahau, ā, ka totohe ahau ki ngā rangatira me ngā tāngata rarahi; i kī atu hoki ahau ki a rātou, "E tangohia ana e koutou he moni whakatupu i tōna teina, i tōna teina." Nā, tū ana i ahau he hui nui hei whakahē mō rātou; 8 i mea anō ahau ki a rātou, "Kua poto tā mātou hei whakahoki mai i ō tātou tēina, i ngā Hūrai, kua oti nei te hoko ki ngā tauiwi, ā, ka hokona atu anō rānei e koutou ō koutou tuākana, tēina? Ka hokona rānei rātou ki a tātou?" Kātahi ka whakarongo kau rātou, kīhai hoki i kitea he kupu mā rātou.

9 I mea anō ahau, "Ehara tēnā i te mea pai e mea nā koutou. Kaua ianei koutou e haere i runga i te wehi ki tō tātou Atua? Kaua rānei e whakaaro ki te tāwai mai a ō tātou hoariri, a ngā tauiwi? 10 Nā, ko ahau, ko ōku tēina, me āku tāngata, e tuku ana he moni, he wīti ki a rātou mō te moni whakatupu. Tēnā rā, kia whakarērea atu e tātou tēnei mahi tango i te moni whakatupu. 11 Tēnā, whakahokia atu ki a rātou i tēnei rā nei anō ō rātou whenua, ā rātou māra wāina, māra ōriwa, me ō rātou whare, me te wāhi whakarau o te moni, o te wīti, o te wāina, o te hinu, e tangohia nei e koutou i a rātou."

12 Kātahi rātou ka kī mai, "Me whakahoki atu e mātou, e kore anō e tonoa e mātou he mea i a rātou. Ka rite tā mātou e mea ai ki tāu i kī mai nā."

Kātahi ka karangatia e ahau ngā tohunga, ā, ka meinga e ahau kia oati, mō tēnei kupu kia mahia. 13 I ruperupea anō e ahau te uma o tōku, me tāku kī anō, "Ko te tangata e kore e whakamana i tēnei kupu, kia pēnei tā Ihowā ruperupe i a ia i roto i tōna whare, i tāna mahi; kia rite anō ia ki tēnei te ruperupe, te takoto kau."

Ā, ka kī mai te huihui katoa, "Āmine," ka whakamoemiti anō rātou ki a Ihowā. Nā, pērā tonu te mahi a te iwi.

Te Ngākau Oha o Nehemia

14 Nō te rā anō i kīia ai ahau hei kāwana mō rātou ki te whenua o Hūrā, nō te rua tekau o ngā tau, ā tae noa ki te toru tekau mā rua o ngā tau o Kīngi Arataherehe, arā kotahi tekau mā rua tau, kāhore ahau, ōku tēina rānei, i kai i te taro kāwana. 15 Otiia ko ngā kāwana ō mua, ko ērā i mua i ahau, he taimaha tā rātou ki te iwi; i tangohia hoki e rātou he taro, he wāina, i a rātou, me ētahi hekere hiriwa e whā tekau. Āe rā, i whakatupu rangatira anō ā rātou tāngata ki te iwi. Kīhai ia ahau i pērā, i wehi hoki ki te Atua. 16 I uaua tonu anō ahau ki te mahi i tēnei taiepa, kīhai hoki mātou i hoko whenua mō mātou; i huihuia atu anō hoki āku tāngata katoa ki reira ki te mahi.

17 Nā, kotahi rau e rima tekau i tāku tēpu, nō ngā Hūrai, nō ngā rangatira, hāunga ērā atu i haere mai nei ki a mātou i roto i ngā iwi i tētahi taha o mātou, i tētahi taha. 18 Nā, ko ngā mea i takā māku i te rā kotahi, kotahi pūru, e ono hipi, he mea pai; i takā anō ētahi manu māku, ā, kotahi i roto i ngā rā kotahi tekau, ko ngā tū wāina katoa, tōna nui; ahakoa ko tēnei katoa, kīhai ahau i mea ki te taro kāwana, nō te mea he taimaha rawa te hereherenga o tēnei iwi.

19 Kia mahara mai ki ahau, e tōku Atua, mō te pai, kia rite ki āku mea katoa i mea ai ahau ki tēnei iwi.

Nehémiás a szegények sérelmeit orvosolja

1 Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a zsidók ellen. 2 Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk. 3 És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk. 4 Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre; 5 És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már! 6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam; 7 És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést; 8 És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit. 9 És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink? 10 Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást! 11 Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el. 12 És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni. 13 Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.

Nehémiás önzetlensége helytartói hivatalában

14 Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétől fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk. 15 Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt. 16 Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek ott a munkára. 17 Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és a kik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznekvala. 18 A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen. 19 Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!