1 Tessalonicenses 4

He Oranga e Pai ana ki te Atua

1 Heoi, e ōku tēina, he mea tēnei nā mātou, he whakahau ki a koutou i roto i te Ariki, i a Īhu, kua riro atu nā hoki tā mātou i a koutou, ā, e meinga nā hoki e koutou, arā te tikanga mō tā koutou haere, mō tā koutou whakamānawareka atu ki te Atua, nā, kia tino hira rawa tērā a koutou. 2 E mātau ana hoki koutou ki ngā tikanga i whakatakotoria atu e mātou ki a koutou i roto i te Ariki, i a Īhu.

3 Ko tā te Atua hoki tēnei e pai ai, arā, ko tō koutou whakatapunga, kia mawehe koutou i te moepuku. 4 Kia mātau koutou katoa ki tōna tinana, ki tōna tinana, kia mau i runga i te tapu, i te hōnore. 5 Kaua i runga i te toronga o te hiahia, kei rite ki ngā tauiwi kāhore nei e mātau ki te Atua. 6 Kia kaua tētahi e tinihanga, e whakapati i te mea a tōna teina; nō te mea ko te Ariki te kairapu utu mō ērā mahi katoa; ko tā mātou hoki ia i kōrero ai i mua, i whakaatu atu ai ki a koutou. 7 Kīhai hoki tātou i karangatia e te Atua ki te poke, engari ki te tapu. 8 Nā, ko te tangata e whakakorekore ana, ehara tāna i te whakakorekore ki te tangata, engari ki te Atua, nāna nei i hōmai tōna Wairua Tapu ki a tātou.

9 Ko te aroha ia ki ngā tēina, kāhore ā koutou mea e tuhituhi atu ai ahau ki a koutou; he mea whakaako hoki koutou nā anō e te Atua ki te aroha tētahi ki tētahi. 10 Ko tā koutou hoki tēnā e mea nā ki ngā tēina katoa ā puta noa i Makeronia. Heoi, he whakahau anō tēnei nā mātou ki a koutou, e ōku tēina, kia hira rawa tēnā a koutou.

11 Me whai hoki kia āta noho, kia mahi i a koutou nā ake mahi, kia mahi ko ō koutou ringaringa, kia rite ki tā mātou i ako ai ki a koutou; 12 kia ātaahua ai tā koutou haere ki te hunga o waho, kia kaua ai e hapa tētahi mea.

Te Hokinga Mai o te Ariki

13 E kore ia mātou e pai, e ōku tēina, kia kūware koutou ki te hunga kua moe, kei kōingo koutou, kei pērā me ērā atu kāhore nei ō rātou tūmanakotanga atu. 14 Ki te whakapono hoki tātou kua mate a Īhu, kua ara ake anō, waihoki ko te hunga e moe ana i roto i a Īhu, ka ārahina tahitia mai rātou me ia e te Atua.

15 Ko tā mātou kōrero hoki tēnei ki a koutou, he mea kī mai nā te Ariki, ko tātou ko te hunga kua mahue ki te ora, ki te taenga mai o te Ariki, e kore e pahika atu ki mua o te hunga kua moe. 16 Nō te mea ko te Ariki pū anō e heke iho i te rangi me te karanga, me te reo o te tino anahera, me te tētere a te Atua; ā, ko te hunga kua mate i roto a te Karaiti e ara i mua. 17 Ko reira tātou, te hunga kua mahue ki te ora, kāhakina ngātahitia atu ai me rātou i runga i ngā kapua, ki te whakatau ki te Ariki i te rangi. Nā, ka noho tonu tātou ki te Ariki. 18 Nā, he kupu ēnei hei whakamārie mā koutou tētahi i tētahi.

Intés megszentelődésre

1 Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok. 2 Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. 3 Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; 4 Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, 5 Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent; 6 Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. 7 Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. 8 A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk. 9 Az atyafiúi szeretetről pedig nem is szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek; 10 Sőt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiak iránt, a kik egész Maczedóniában vannak. Kérünk azonban titeket atyámfiai, hogy mindinkább gyarapodjatok; 11 És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek; 12 Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.

Az elhunytak felől való reménységünk

13 Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. 14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. 15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. 16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; 17 Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. 18 Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.