1 Tessalonicenses 3

1 Nā, i te kore e taea te ngākau te pēhi tonu, i pai mātou kia mahue ko mātou anake i Atene; 2 ā, tonoa ana e mātou a Tīmoti, tō mātou teina, he minita nā te Atua, he hoa mahi nō mātou ki te rongopai o te Karaiti, hei whakaū i a koutou, hei kōrero whakamārie ki a koutou mō ngā mea o tō koutou whakapono. 3 Kei whakangāueuetia tētahi e ēnei tūkinotanga. E mātau ana anō hoki koutou he mea momotu kē tātou mō tēnei mea. 4 I a mātou hoki e noho ana i a koutou, i kōrero wawe anō mātou ki a koutou, tērā tātou e tūkinotia; koia anō tēnei, ka mātau nei koutou. 5 Nā reira, i te mea tē taea tōku ngākau te pēhi tonu, ka tono tāngata atu ahau kia mōhio ai ahau ki tō koutou whakapono, kei whakawaia pea koutou e te kaiwhakawai, ā, maumau kau tā mātou mahi.

6 Tēnā ko tēnei, ka tae mai nei a Tīmoti ki a mātou i a koutou, ka pai hoki tāna kōrero ki a mātou mō tō koutou whakapono, mō tō koutou aroha, mō koutou hoki e whai mahara pai ana ki a mātou i ngā wā katoa, e hiahia ana kia kite i a mātou, he pērā anō me tō mātou ki a koutou. 7 Nā, kua whai whakamārietanga mātou i a koutou, e ōku tēina, i ō mātou tūkinotanga katoa, i ō mātou matenga, he mea nā tō koutou whakapono. 8 Ko tō mātou ora nei hoki tēnei, arā, kia tū tonu koutou i runga i te Ariki. 9 Me aha hoki he whakawhetai mā mātou ki te Atua mō koutou, mō ngā hari katoa e hari nei mātou ki a koutou, i te aroaro o tō tātou Atua? 10 Nui atu tā mātou īnoi i te pō, i te ao, kia kite i ō koutou kanohi, kia whakaotia anō hoki e mātou ngā wāhi o tō koutou whakapono i hapa.

11 Nā, mā te Atua ake anō, arā mā tō tātou Matua, mā tō tātou Ariki hoki, mā Īhu Karaiti, e whakatika tō mātou ara ki a koutou. 12 Mā te Ariki anō hoki e mea kia nui, kia hira tō koutou aroha tētahi, ki tētahi, ki ngā tāngata katoa hoki, kia pēnei anō me tō mātou ki a koutou. 13 Kia whakaūkia ai ō koutou ngākau he mea kāhore he hē i runga i te tapu i te aroaro o te Atua, o tō tātou Matua, i te taenga mai o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti, rātou ko tāna hunga tapu katoa.

Öröm a Timótheustól vett jó híreken

1 Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhetők, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében, 2 És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának hirdetésében, hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől; 3 Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk. 4 Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok. 5 Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk? 6 Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket; 7 Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által: 8 Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.

Szíves könyörgés a gyülekezetért

9 Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?! 10 Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait. 11 Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok! 12 Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok; 13 Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, a mikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben.