2 Coríntios 1

He Mihi

1 Nā Pāora, i paingia e te Atua hei āpōtoro mā Īhu Karaiti, nā te teina hoki, nā Tīmoti,

Ki te hāhi a te Atua i Koriniti, rātou ko te hunga tapu katoa i Akāia puta noa:

2 Kia tau ki a koutou te aroha noa me te rangimārie, he mea nā te Atua, nā tō tātou Matua, nā te Ariki hoki, nā Īhu Karaiti.

Ka Whakawhetai a Pāora ki te Atua

3 Kia whakapaingia te Atua, te Matua o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti, te Matua o ngā mahi tohu, te Atua o te whakamārie katoa; 4 ko ia hoki te kaiwhakamārie i a mātou i ō mātou pāweratanga katoa, e taea ai e mātou te whakamārie te hunga e pēhia ana e te aha, e te aha, mā te whakamārie e whakamārie nei te Atua i a mātou. 5 I te mea kei te hira tonu ngā mamae o te Karaiti i roto i a mātou, kei te pērā anō te hira o tō mātou whakamārietanga i roto i a te Karaiti. 6 Nā, ahakoa tūkinotia mātou, he mea tēnā kia whakamārietia ai, kia whakaorangia ai koutou; ahakoa rānei whakamārietia mātou, he mea tēnā kia whakamārietia ai koutou, koia tēnā e mahi nā, i a koutou ka whakaririka kau nā ki aua mamae e mamae nei hoki mātou. 7 E ū ana hoki tō mātou whakaaro ki a koutou, i te mōhio iho, ka uru nā koutou ki ngā mamae, ka uru anō hoki koutou ki te whakamārietanga.

8 Kāhore hoki mātou e pai kia ngaro i a koutou, e ōku tēina, te pāweratanga i tūpono ki a mātou i Āhia, te tino taimaha o te pēhanga i a mātou, nuku noa atu i tō mātou kaha, nā poroporoaki ana mātou ki te ora. 9 Āe, i roto anō i a mātou te kupu mō te mate, kia kaua ō mātou whakaaro e ū ki a mātou anō, engari ki te Atua, ki te kaiwhakaara i te hunga mate. 10 Nāna mātou i whakaora i taua mate nui, ā, e whakaora anō ia. E ū ana ō mātou whakaaro ki a ia, tērā ia e whakaora tonu i a mātou; 11 me koutou hoki ka āwhina tahi nā, ki tā koutou īnoi mō mātou; kia whakawhetai te tokomaha mō mātou, mō te aroha noa nā te tokomaha i hōmai ki a mātou.

Ka Rerekē ngā Whakaaro o Pāora

12 Ko tā mātou whakamanamana hoki ko tēnei, ko te whakaaetanga ake o tō mātou hinengaro, kei runga i te tapu, i te tapatahi o te Atua, ehara i te mea kei runga i tō te kikokiko mōhio, engari i tō te Atua aroha noa, tā mātou whakahaere i te ao, ki a koutou rawa anō ia. 13 Ehara hoki tā mātou e tuhituhi atu nei ki a koutou i te mea kē i tā koutou e kōrero nā i te pukapuka, e whakaae nā; ā, e ū ana tōku whakaaro, e whakaae koutou taea noatia te mutunga; 14 me koutou anō i whakaae mai nā ko tētahi wāhi ki a mātou, ko mātou tā koutou e whakamanamana ai, pērā hoki me koutou, ko koutou tā mātou e whakamanamana ai i te rā o tō tātou Ariki, o Īhu.

15 Nā, i tōku whakapono ki tēnei, i mea ahau kia haere atu i mua rā ki a koutou, kia rua ai painga ki a koutou; 16 kia tika atu mā koutou nā ki Makeronia, ā, kia hoki mai i Makeronia ki a koutou, ā, mā koutou e whakatika atu tāku haere ki Hūria. 17 Nā, i ahau ka whakaaro i tēnei, i hanga noa iho rānei tōku ngākau? He whakaaro rānei nō te kikokiko ōku whakaaro e mea ai ahau, "Āe, āe, kāhore, kāhore?"

18 Otirā, i te mea he pono te Atua, ehara tā mātou kupu ki a koutou i te "Āe," i te "Kāhore." 19 Ko te Tama hoki a te Atua, ko Īhu Karaiti, i kauwhautia rā e mātou i roto i a koutou, arā e ahau, e Hirawanu, e Tīmoti, ehara i te "Āe," i te "Kāhore" rānei, engari he "Āe" i roto i a ia. 20 Pēwhea ake hoki te maha o ngā kupu hōmai a te Atua, kei roto tonu i a ia te "Āe"; ā, mā roto mai hoki i a ia te "Āmine," hei korōria mō te Atua i roto i a tātou. 21 Nā, ko te kaiwhakaū i a mātou me koutou i roto i a te Karaiti, ko te kaiwhakawahi i a tātou, ko te Atua; 22 nāna tātou i hīri, nāna hoki i hōmai te wāhi tuatahi, arā te Wairua ki roto ki ō tātou ngākau.

23 Nā, ka karanga ahau ki te Atua hei kaititiro mō tōku wairua, he tohu nāku i a koutou tē haere wawe atu ai ahau ki Koriniti. 24 Ehara i te mea hei rangatira mātou mō tō koutou whakapono, engari hei hoa mahi mātou i te hari mō koutou; nā te whakapono hoki koutou i tū ai.

Beköszöntő

1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak: 2 Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Az apostol hálája a nyomorúságok közt való isteni vígaszért

3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; 4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. 5 Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. 6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek. 7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is. 8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk: 9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat: 10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; 11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk. 12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek. 13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig; 14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.

Védekezés az állhatatlanság vádja ellen

15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; 16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába. 17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? 18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. 19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. 20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. 21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; 22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. 23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. 24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.