2 Coríntios 10

Ka Tautīneitia e Pāora Āna Mahi Mihinare

1 Nā, nāku ake, nā Pāora, tēnei tohe ki a koutou nā te tikanga māhaki me te ngākau ngāwari o te Karaiti, he mea iti nei ahau i ahau i konā i roto i a koutou, i tawhiti nei ia e māia ana ki a koutou. 2 Āe rā, e tohe ana ahau ki a koutou, kia kaua ahau ina tae atu e mārō ki te whakaputa i te māia, pērā me tāku e mea nei kia māia ki ētahi, e whakaaro nei ki a mātou, ānō ko tā mātou whakahaere nō te kikokiko. 3 Nō te mea ahakoa hāereere mātou i roto i te kikokiko, ehara i te kikokiko tā mātou whawhai; 4 ehara hoki ngā rākau o tā mātou pakanga i te mea nō te kikokiko, engari he kaha i roto i te Atua hei whakahoro i ngā pā kaha; 5 horo ana i a mātou ngā whakaaroaronga me ngā mea ikeike katoa e whakakake ana ki te mātauranga ki te Atua, ā, riro pārau mai ana ngā whakaaro katoa, ka meinga kia ngohengohe ki a te Karaiti; 6 me te noho rite anō ki te whakapā riri mō ngā mahi tutū katoa, ina tino ngohengohe rawa koutou.

7 E titiro ana koutou ki ngā mea kei mua i tō koutou mata. Ki te ū te whakaaro o tētahi nō te Karaiti ia, me mahara ia ki tēnei mea anō hoki, nō te Karaiti ia, pēnā anō hoki mātou. 8 Ahakoa hoki āhua rahi ake tāku whakamanamana mō ngā tikanga i a mātou nei, nā te Ariki nei i hōmai hei hanga ake i a koutou, ehara i te mea hei tuku i a koutou ki raro, e kore ahau e meinga kia whakamā. 9 Kia kaua ahau e meatia e whakawehi ana i a koutou ki āku pukapuka. 10 Ko āna pukapuka hoki, e ai ki tā rātou, he taimaha, he kaha; ko tōna tinana ia i a ia i konei he ngoikore, ko tāna kōrero he korekore noa iho. 11 Kia mahara taua tū tangata ki tēnei, nā, ko tō mātou āhua i ngā kupu o ngā pukapuka i a mātou e ngaro mai nei, koia anō tō mātou rite ki ngā mahi me i konā mātou.

12 E kore hoki mātou e māia ki te whakauru atu, ki te whakariterite rānei i a mātou ki ētahi e whakapai nei ki a rātou anō. I a rātou ia e mēhua nei i a rātou ki a rātou anō, e whakariterite nei i a rātou ki a rātou anō, kāhore ō rātou mātauranga. 13 E kore hoki mātou e whakamanamana ki tua atu i tō mātou mēhua, engari ka rite ki te mēhua o te wāhanga i whakaritea mai e te Atua mā mātou, e tae atu ai ki a koutou rawa. 14 Kāhore hoki ā mātou totoro noa atu, e kīia ai kāhore he taenga atu mō mātou ki a koutou. I tae atu nā hoki mātou ki a koutou rawa nā i runga i te rongopai o te Karaiti. 15 E kore hoki mātou e whakamanamana ki kō atu i tō mātou mēhua, arā, ki ngā mahi a ētahi atu; engari e ū ana tō mātou whakaaro, ka tupu haere tō koutou whakapono, ka ai koutou hei whakanui i a mātou, e tino rite rawa ai ki tō mātou rūri; 16 kia kauwhautia ai te rongopai ki ngā wāhi i kō atu i a koutou, kia kaua hoki e whakamanamana i runga i tō te tangata kē rūri ki ngā mea e noho tata ana ki tō mātou ringa.

17 "Ki te whakamanamana ia tētahi, me whakamanamana ia ki te Ariki." 18 He teka hoki ko te tangata e whakapai ana ki a ia anō ka tikangatia, engari ko tā te Ariki e whakapai ai.

Pál védelme ellenségeinek és a hamis apostoloknak rágalmai ellen

1 Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; 2 Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. 3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. 4 Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; 5 Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; 6 És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek. 7 A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk. 8 Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent; 9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által. 10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány. 11 Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is. 12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. 13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk. 14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával. 15 A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen. 16 Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel. 17 A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. 18 Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.