2 Coríntios 4

He Taonga Wairua kei roto i ngā Oko Oneone

1 Nā konei, i te mea kei a mātou tēnei mahi minita, i te mea ka tohungia nei mātou, kāhore mātou e ngākaukore, 2 Engari kua whakarērea e mātou ngā mea huna o te whakamā, kore ake mātou e haere i runga i te tinihanga, kāhore hoki e māminga ki te kupu a te Atua; ka waiho ia ko te whakapuakanga o te pono hei whakaatu i tō mātou pai ki te hinengaro tangata i te aroaro o te Atua. 3 Nā, ki te mea he mea hīpoki tā mātou rongopai, he mea hīpoki ki te hunga e whakangaromia ana. 4 I roto nei i a rātou te atua o tēnei ao, e whakamatapō ana i ngā whakaaro o te hunga kore whakapono, kei whitingia rātou e te mārama o te rongopai o te korōria o te Karaiti, ko ia nei te āhua o te Atua. 5 He teka hoki ko mātou te kauwhautia nei e mātou, engari, ko Karaiti Īhu hei Ariki, ā, ko mātou nei hei pononga mā koutou, he whakaaro ki a Īhu. 6 Ko te Atua hoki nāna nei i kī te mārama kia whiti i roto i te pōuri, kua whiti ki roto ki ō mātou ngākau, hei hōmai i te mārama o te mātauranga o te korōria o te Atua i te mata o Īhu Karaiti.

7 Ko tēnei taonga ia o mātou kei roto i te oko oneone, kia kīia ai te kaha nui whakaharahara nō te Atua, ehara hoki i a mātou. 8 E ākina ana mātou i ngā taha katoa, heoi kāhore e pau te whakaaro; e raruraru ana, heoi kāhore e ngākaukore; 9 e whakatoia ana, heoi kāhore i whakarērea; e tāia ana ki raro, heoi kāhore i whakangaromia; 10 e mau tonu ana hoki te matenga o Īhu ki ō mātou tinana, i a mātou e hāereere nei; kia mārama ai tō Īhu ora i roto i ō mātou tinana. 11 Ko mātou hoki e ora nei, e tukua tonutia ana ki te mate mō te whakaaro ki a Īhu, kia mārama ai hoki tō Īhu ora i roto i ō mātou kikokiko matemate. 12 Nā, ko te mate te mahi ana i roto i a mātou, ko te ora ia i roto i a koutou.

13 Otirā, i te mea kei a mātou taua wairua rā anō o te whakapono, te mea i tuhituhia rā, "I whakapono ahau, koia ahau i kōrero ai," whakapono ana anō mātou, koia hoki mātou ka kōrero nei; 14 e mātau ana hoki mātou, tērā te kaiwhakaara o te Ariki, o Īhu, e whakaara anō hoki i a mātou me Īhu, e whakatū ngātahi anō i a mātou me koutou. 15 Hei painga hoki ki a koutou ngā mea katoa, kia waiho ai mā te aroha noa, e whakanuia nei e te tokomaha, e whakawhetai, kia hira rawa ai te korōria o te Atua.

E Ora ana i te Whakapono

16 Koia hoki tātou tē ngākaukore ai; heoi, ahakoa haere iho tātou ki te pirau, arā tō waho tangata, e whakahoutia ana anō tō roto i tēnei rā, i tēnei rā. 17 Ko tō tātou mamae māmā nei hoki, rangitahi kau nei, hei whakawhiwhi i a tātou kia tino nui haere rawa atu te taimaha o te korōria, he mea mau tonu; 18 i a tātou kāhore nei e titiro ki ngā mea e kitea ana, engari ki ngā mea kāhore e kitea. He mea nō nāianei noa hoki ngā mea e kitea ana; he mea mau tonu ia ngā mea kāhore e kitea.

Pál bizonyítja, hogy ő az evangéliumot becsületesen prédikálja és annak erejét nyomorúságaiban mutatja ki

1 Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; 2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. 3 Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: 4 A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe. 5 Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. 6 Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. 7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. 8 Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; 10 Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. 11 Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. 12 Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek. 13 Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; 14 Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít. 15 Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. 16 Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; 18 Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.