Zacarias 9

He Whakawātanga ki ngā Hoariri o Īharaira

1 Ko te poropititanga o te kupu a Ihowā i te whenua o Hararaka;

nā, ko tōna taunga atu kei Ramahiku.

E whai kanohi ana hoki te tangata

me ngā hapū katoa o Īharaira ki a Ihowā.

2 Kei Hāmata anō e tata rā ki reira;

kei Tāira, kei Hairona nō te mea he pā whakaaro nui rawa ia.

3 I hangā anō e Tāira he pā kaha mōna,

i opehia e ia te hiriwa, ānō he puehu,

te kōura parakore, ānō ko te paru o ngā waharoa.

4 Nanā, mā te Ariki ia e pei,

ka patua hoki e ia tōna kaha i te moana;

ka pau ia i te ahi.

5 Ka kite a Ahakerono, ā, ka wehi,

a Kaha, nui atu te mamae, me Ekerono anō;

nō te mea he whakamā tō tāna i tūmanako ai;

ka kore hoki tō Kaha kīngi;

e kore anō a Ahakerono e nohoia.

6 Ā, ka nohoia a Aharoro e te pōriro,

ka hātepea atu anō e ahau te whakapehapeha o ngā Pirihitini.

7 Ka kore anō i ahau ōna toto i roto i tōna māngai,

me āna mea whakarihariha i waenganui i ōna niho;

nā, hei mōrehu ia mō tō tātou Atua,

ka rite anō ki te kāwana i roto i a Hūrā,

ka rite anō a Ekerono ki te Iepuhi.

8 Ka nohoia anō e ahau ngā taha o tōku whare,

hei ārai mō te taua, mō te tangata anō e tika ana nā reira,

mō te tangata e hoki ana.

E kore anō te kaitūkino e tika nā waenga i a rātou ā muri ake nei;

kua kite nei hoki ōku kanohi ināianei.

Te Kīngi e Haere mai mō Hiona

9 Kia nui te whakamanamana, e te tamāhine a Hiona,

hāmama, e te tamāhine a Hiruhārama!

Nanā, ko tōu Kīngi e haere nā ki a koe;

he tika ia, he whakaora,

he ngākau māhaki, e noho ana i runga i te kāihe,

i te kūao anō, i te tama a te kāihe.

10 Ā, ka hātepea atu e ahau te hāriata o Ēparaima,

me te hōiho o Hiruhārama;

ka hātepea atu anō te kōpere o te whawhai;

mō te rongo mau hoki āna kupu ki ngā tauiwi;

ka kīngi anō ia i tētahi moana ā tae noa ki tētahi moana,

i te awa ā tae noa ki ngā pito o te whenua.

11 Me koe anō, nā te toto o tāu kawenata

i ungā atu ai e ahau ōu herehere

i roto i te poka kāhore nei ōna wai.

12 Tahuri ki te pā kaha, e ngā herehere, e te hunga e tūmanako ana;

i tēnei rā nei me whakaatu e ahau e rua āku whakautu ki a koe.

13 Kua piko hoki i ahau a Hūrā māku,

kua whakakīia te kōpere ki a Ēparaima;

ā, ka oho i ahau āu tama, e Hiona,

ki te whawhai ki āu tama, e Kariki,

ka meinga hoki koe e ahau kia rite ki te hoari a te mārohirohi.

14 Ā, ka kitea a Ihowā i runga i a rātou,

ka puta atu anō tāna pere ānō he uira.

Ka tangi hoki te tētere a te Ariki, a Ihowā,

ā, ka haere ia i runga i ngā tūkauati o te tonga.

15 Mā Ihowā o ngā mano rātou e tiaki;

ā, ka kai rātou, ā, ka takahi i ngā kōhatu o te kōtaha;

ka inu anō rātou, ka hāmama me te mea nā te wāina;

ka kī rātou ānō he peihana,

ānō ko ngā koki o te āta.

16 Nā, ka whakaora a Ihowā, tō rātou Atua,

i a rātou i taua rā, me he kāhui nō tāna iwi;

ka rite hoki rātou ki ngā kōhatu o te karauna,

maiangi rawa i runga i tōna whenua.

17 Nā, koia anō tōna pai, koia anō tōna ātaahua!

Ka tupu ngā tama i te wīti,

ngā kōtiro i te wāina hou.

A pogányok megaláztatása

1 Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét); 2 És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak! 3 Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara. 4 Ímé szegénynyé teszi őt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tűz emészti meg. 5 Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad. 6 Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm. 7 Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és ő is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus. 8 És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom őt.

Békés és hatalmas király, a Messiás igértetik

9 Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén. 10 És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálemből, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig. 11 Sőt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz. 12 Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked! 13 Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere. 14 És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő. 15 A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szegletei. 16 És megsegíti őket az Úr, az ő Istenök ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén. 17 Oh, mily nagy az ő jósága és mily nagy az ő kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must.