Ester 3

Ka Whakaarohia e Hāmana kia Whakangaromia ngā Hūrai

1 I muri i ēnei mea ka whakanuia e Kīngi Ahahueruha a Hāmana tama a Hamerata Akaki, hāpainga ana ia ki runga, whakanekehia ake ana tōna torōna ki runga ake i o ngā rangatira katoa e noho ana i a ia. 2 Nā, kei te tuohu, kei te koropiko ki a Hāmana ngā tāngata katoa a te kīngi i te Kūwaha o te Kīngi; ko tā te kīngi whakahau hoki tēnā mōna. Ko Mororekai ia kīhai i tuohu, kīhai i piko.

3 Kātahi ka mea ngā tāngata a te kīngi i te Kūwaha o te Kīngi ki a Mororekai, "He aha koe i takahi ai i tā te kīngi whakahau?" 4 Kōrero noa rātou ki a ia i ia rā, i ia rā, heoi kīhai ia i rongo ki a rātou. Nā, kōrerotia ana e rātou ki a Hāmana, kia kitea ai e ū rānei ngā mea a Mororekai; kua whakaaturia hoki e ia ki a rātou he Hūrai ia.

5 Ā, nō te kitenga o Hāmana kīhai a Mororekai i tuohu, kīhai i piko ki a ia, nā, kī tonu a Hāmana i te riri. 6 Otiia i whakahāwea tōna whakaaro ki te whakapā ringa ki a Mororekai anake, kua oti hoki te kōrero ki a ia te iwi o Mororekai. Nā reira i whai ai a Hāmana kia whakangaromia ngā Hūrai katoa i te kīngitanga katoa o Ahahueruha, arā te iwi o Mororekai.

7 I te marama tuatahi, arā i te marama Nihana, i te tekau mā rua o ngā tau o Kīngi Ahahueruha, ka makā te Puri, arā te rota ki te aroaro o Hāmana i tēnei rā, i tēnei rā, i tēnei marama, i tēnei marama ā te tekau mā rua rā anō, arā te marama Arara.

8 Nā, ka mea a Hāmana ki a Kīngi Ahahueruha, "Tēnei tētahi iwi kei te tohatoha haere, kei te marara noa atu i roto i ngā iwi o ngā kāwanatanga katoa o tōu kīngitanga; ā, ko ā rātou ture he rerekē i a ngā iwi katoa; kāhore hoki rātou e mahi i ā te kīngi ture. Nā, ehara i te mea pai mō te kīngi kia tukua tā rātou. 9 Ki te pai te kīngi, me tuhituhi kia whakangaromia rātou, ā, māku e pāuna atu kia tekau mano taranata hiriwa ki ngā ringa o te hunga mahi i tā te kīngi mahi, kia kawea ki ngā whare taonga o te kīngi."

10 Nā, ka unuhia e te kīngi tōna mōwhiti i tōna ringa, ā, hoatu ana ki a Hāmana tama a Hamerata Akaki, ki te hoariri o ngā Hūrai. 11 Ā, ka mea te kīngi ki a Hāmana, "Ka hoatu te hiriwa ki a koe, te iwi anō hoki, kia meatia ki a rātou tāu e pai ai."

12 Kātahi ka karangatia ngā karaipi a te kīngi i te marama tuatahi, i te tekau mā toru o ngā rā o taua marama, ā, ka tuhituhia ngā mea katoa i whakahaua e Hāmana ki ngā kāwana a te kīngi, rātou ko ngā kāwana iti o tēnei kāwanatanga, o tēnei kāwanatanga, ki ngā rangatira hoki o tēnei iwi, o tēnei iwi; ki tēnei kāwanatanga, ki tēnei kāwanatanga, he mea whakarite ki tō reira reo; i tuhituhia i runga i te ingoa o Kīngi Ahahueruha, hīri rawa ki te mōwhiti o te kīngi. 13 Nā, ka tukua ngā pukapuka kia kawea e ngā kaikawe pukapuka ki ngā kāwanatanga katoa a te kīngi, kia whakangaromia, kia patua, kia hunā ngā Hūrai katoa, te taitama, me te koroheke, ngā kōhungahunga, me ngā wāhine, kia kotahi tonu te rā, i te tekau mā toru o ngā rā i te tekau mā rua o ngā marama, arā o te marama Arara, kia pāhuatia hoki ō rātou taonga. 14 Ko ngā kōrero i tuhituhia, mō te ture kia hoatu ki ngā kāwanatanga katoa, i whakakitea nuitia ki ngā iwi katoa, kia tatanga ai rātou i taua rā.

15 Haere ana ngā kaikawe pukapuka, he mea whakahohoro e te kupu a te kīngi, i hoatu anō te ture i Huhana, i te whare kīngi. Nā, noho ana te kīngi rāua ko Hāmana ki te inu; raruraru tonu ia te pā, a Huhana.

Hámán nagyravágyása és terve a zsidók kiirtására

1 Ezek után nagy méltóságra emelé Ahasvérus király Hámánt, a Hammedáta fiát, az Agágibelit, és felmagasztalá őt, és feljebb helyezteté székét minden fejedelménél, a kik vele valának. 2 És a király minden szolgái, a kik a király kapujában valának, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt; mert úgy parancsolta meg nékik a király; de Márdokeus nem hajtott térdet és nem borult le. 3 Mondának azért a király szolgái, a kik a király kapujában valának, Márdokeusnak: Miért szeged meg a király parancsát? 4 Lőn pedig, mikor így szólnának néki minden nap és nem hallgata rájok, feljelenték Hámánnak, hogy lássák, megállnak-é Márdokeus dolgai, mert azt jelenté nékik, hogy ő zsidó. 5 És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le előtte, megtelék Hámán haraggal. 6 De kevés volt előtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, a ki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét. 7 Az első hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán előtt napról-napra és hónapról-hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja. 8 És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni őket. 9 Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy ők elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék. 10 Akkor lehúzá a király az ő gyűrűjét a maga kezéről, és adá azt az Agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének. 11 És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen s a nép is, hogy azt cselekedjed vele, a mi néked tetszik. 12 Előhivatának azért a király irnokai az első hónap tizenharmadik napján, és megiraték minden úgy, a miként Hámán parancsolá, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, a kik az egyes tartományokban valának, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ő nyelve szerint, Ahasvérus király nevében iratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével. 13 És elküldettek a levelek futárok által a király minden tartományába, hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig, gyermekeket és asszonyokat egy napon, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak, (ez Adár hónapja) és hogy javaikat elragadják. 14 Az írásnak mássa, hogy tétessék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy legyenek készen azon a napon. 15 A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott.