Isaías 47

He Whakawātanga ki Papurōna

1 "Haere iho, e noho ki te puehu,

e te tamāhine wāhina a Papurōna!

E noho ki te whenua, kāhore he torōna,

e te tamāhine a ngā Karari!

E kore hoki koe e kīia i muri

he kiri angiangi, he whakatarapī.

2 E mau ki ngā kōhatu mira, hurihia he parāoa;

tangohia ake tōu ārai,

huhua ake te waewae, kia takoto kau te hūhā;

e whiti i ngā awa.

3 Ka kitea ōu wāhi e takoto tahanga ana,

āe rā, ka kitea tōu mea e whakamā ai koe.

Ka rapu utu ahau,

e kore anō e whakaae ki tētahi tangata.

4 Ko tō tātou kaihoko – ko Ihowā o ngā mano tōna ingoa –

ko te Mea Tapu o Īharaira.

5 "Noho kupukore, haere ki te pōuri,

e te tamāhine a ngā Karari;

e kore hoki koe e kīia i muri,

ko te wahine rangatira o ngā kīngitanga.

6 I riri ahau ki tāku iwi,

i whakapokea tōku kāinga tupu;

tukua ana e ahau ki tōu ringa;

kīhai i puta tōu aroha ki a rātou,

whakataimahatia rawatia iho e koe tāu ioka

ki te kaumātua.

7 I mea anō koe, ‘Hei wahine rangatira ahau ake ake,’

nā, kīhai noa iho tōu ngākau i mea ki ēnei mea;

kīhai koe i mahara ki tōna mutunga.

8 "Nā, whakarongo āianei ki tēnei,

e te wahine e whai nā ki ngā āhuareka,

e noho kore wehi nā,

e mea nā i roto i tōu ngākau,

‘Tēnei ahau, kāhore atu hoki, ko ahau anake;

e kore ahau e noho pouaru,

e kore ahau e mōhio ki te matenga o ngā tamariki.’

9 Otirā, ka pā whakarere ēnei

e rua ki a koe i te rā kotahi:

te matenga o ngā tamariki, te pouarutanga;

ka pā ēnei ki a koe i tōna tōnuitanga,

ahakoa te nui o āu mahi mākutu,

te maha rawa o āu whaiwhaiā.

10 I whakawhirinaki hoki koe ki tōu kino,

i mea, ‘Kāhore he kaititiro mōku.’

Ko ōu whakaaro nui me tōu mōhio,

nā ēnā koe i whakangau kē;

i mea ai koe i tōu ngākau,

‘Ko ahau tēnei, kāhore kē atu, ko ahau anake.’

11 Mō reira ka tae mai te kino ki a koe,

e kore tōna putanga e mōhiotia e koe,

ka taka anō te hē ki a koe,

e kore e taea e koe te karo;

ka tae hohoro mai anō ki a koe te whakangaro,

e kore e mōhiotia e koe.

12 "Tēnā rā, e tū, me āu whaiwhaiā,

me āu mākutu maha,

i mahia rā e koe i tōu tamarikitanga ake,

me kāhore koe e whai pai,

me kāhore tāu e taea.

13 Kua hōhā koe i te maha o ngā whakaaro i whakatakotoria e koe.

Tēnā rā, kia tū ngā kaiwhakaaro ki ngā rangi,

ngā kaititiro ki ngā whetū,

ngā mea mōhio ki ngā marama,

kia whakaorangia koe e rātou

i ngā mea meāke tūpono ki a koe.

14 Nanā, ka rite rātou ki te kakau wīti,

ka wera i te ahi;

e kore rātou e ora i te ngaunga a te ahi;

ehara i te ngārahu hei whakamahanatanga,

ehara hoki i te ahi hei painatanga.

15 Nā, ka pērā ngā mea ki a koe, i mahi ai koe ki reira;

ko te hunga i hokohoko ki a koe mai i tōu taitamarikitanga,

ka kotiti atu rātou ki tōna wāhi, ki tōna wāhi;

kāhore he kaiwhakaora mōu."

A dölyfös és babonás Babilon romlása

1 Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek! 2 Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon. 3 Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek! 4 Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje! 5 Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének! 6 Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél! 7 És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről. 8 És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! 9 És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod. 10 Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több. 11 Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod! 12 No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet. 13 Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. 14 Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs! 15 Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!