Isaías 10

1 Auē te mate mō te hunga e whakatakoto ana i ngā tikanga hē,

mō ngā kaituhituhi anō hoki e tuhituhi nei i te mea nanakia;

2 hei whakakotiti kē i te whakawā mō ngā rawakore,

hei tango noa iho i te mea e tika ana mā ngā ware o tōku iwi,

kia waiho ai ngā mea a te pouaru hei taonga mā rātou,

kia pāhuatia ai e rātou ngā pani!

3 Ka pēhea rā koutou i te rā o te tirohanga mai,

o te whakangaromanga ka pā mai i tawhiti?

Ka rere koutou ki a wai hei āwhina,

ā, ka waiho tō koutou korōria ki hea?

4 Ka piko noa iho rātou ki raro i ngā herehere,

ka hinga ki raro i te iwi i patua.

Ahakoa ko tēnei katoa, e kore tōna riri e tahuri kē,

engari mārō tonu tōna ringa.

Ko Ahiria Whakahīhī ka Whakawātia hoki

5 "Auē, e te Ahiriana, te rākau o tōku riri,

te whiu kei tōna ringa ko tōku āritarita!

6 Ka ungā ia e ahau ki te iwi ngutukau;

he hē mō te iwi o tōku riri tāku e whakahau ai ki a ia,

ki te taonga parakete māna, ki te pāhua,

ki te mea i a rātou hei takahanga,

hei pērā me te paru o ngā ara.

7 Kāhore ia ōna whakaaro pēnei,

kīhai hoki tōna ngākau i mea ki te pēnei;

engari he whakangaro tā tōna ngākau,

kia kaua anō hoki e torutoru ngā iwi e hātepea e ia.

8 E kī ana hoki ia:

‘He teka ianei he kīngi katoa āku rangatira?

9 He teka ianei he rite a Karano ki Karakemihi,

he rite a Hāmata ki Ārapara,

he rite a Hamaria ki Ramahiku?

10 Ka rite ki ngā kīngitanga o ngā whakapakoko i tūpono mai ki tōku ringa;

nui atu nei hoki ō rātou whakapakoko i o Hiruhārama, i o Hamaria;

11 e kore ianei tāku e mea ai ki Hiruhārama, ki ōna whakapakoko,

e rite ki tāku i mea ai ki Hamaria, ki ōna whakapakoko?’ "

12 Nā, tēnei ake, kia oti i te Ariki tāna mahi katoa ki Maunga Hiona, ki Hiruhārama, "Ka whiua e ahau ngā hua o te ngākau nui o te kīngi o Ahiria, me te korōria anō o ōna kanohi whakakake. 13 Kua kī nā hoki ia:

‘Nā te kaha o tōku ringa i oti ai tēnei i ahau,

nā tōku whakaaro nui, he tangata whai mahara hoki ahau.

Kua whakanekehia hoki e ahau ngā rohe o ngā iwi,

kua pāhuatia anō e ahau ō rātou taonga,

ā, kua riro i ahau, i te mārohirohi,

ki raro te hunga noho o ngā torōna.

14 Nā, kua kitea e tōku ringa

ngā taonga o ngā iwi, ānō he kōhanga;

i rite hoki ki te kohikohinga a tētahi i ngā hua manu i mahue,

tāku kohikohinga i te whenua katoa;

ā, kīhai i oraora te parirau o tētahi,

kīhai i hāmama te māngai, kīhai hoki i pīpī.’ "

15 E whakahīhī rānei te tītaha ki te tangata nāna nei ia i whakamahi ki te hahau?

E whakakake rānei te kani ki te tangata nāna nei ia i kani ai?

Me te mea nei ko te patupatu hei whakakorikori i tōna kaihāpai,

ko te tokotoko rānei hei hāpai i te tangata ehara nei i te rākau.

16 Mō reira ka ungā mai e te Ariki, e te Ariki o ngā mano,

te hīroki ki ōna mea mōmona;

ā, ka kā ake a raro o tōna korōria,

he mea whakaū, koia anō kei te kā o te ahi.

17 Ā hei ahi te mārama o Īharaira,

ā, ko tana Mea Tapu anō hoki hei mura;

ā, ka wera ōna tūmatakuru, ōna tātarāmoa,

pau ake i te rā kotahi.

18 Ka pau anō hoki i a ia te korōria o tōna ngahere,

o tāna māra mōmona, te wairua rāua ko te tinana;

ā, hei te otinga, me te mea kua ngohe te ngākau o te kaihāpai kara.

19 Nā, ko te toenga o ngā rākau o tōna ngahere,

he torutoru, mā te tamaiti noa e tuhituhi.

Te Toenga Rīpenetā o Īharaira

20 I taua rā ka whakamutua e ngā toenga o Īharaira

rātou ko ngā mōrehu o te whare o Hākopa,

tā rātou okioki ki tō rātou kaiwhiu;

engari ka okioki pono rātou ki a Ihowā,

ki te Mea Tapu o Īharaira.

21 He toenga anō e hoki mai,

ko te toenga o Hākopa, ki te Atua kaha rawa.

22 Nō te mea ahakoa i rite tōu iwi, a Īharaira ki te onepū o te moana,

he toenga kau o rātou e hoki mai;

ko te whakaotinga i whakaritea,

me te mea e puhake ana i te tika.

23 Ka oti rā hoki, ka mahia anō hoki e te Ariki, e Ihowā o ngā mano,

te mea i whakaritea ki waenganui i te whenua katoa.

24 Nā reira tēnei kupu a te Ariki, a Ihowā o ngā mano:

"E tāku iwi e noho nei i Hiona kaua e wehi i te Ahiriana;

ahakoa patu ia i a koe ki te rākau,

hāpainga mai rānei e ia tōna tokotoko ki a koe,

pērā me tā Īhipa.

25 He wāhi iti rawa nei, ā, ka whakatutukitia te weriweri,

tōku riri hoki, i a rātou ka hunā."

26 Ka oho anō i a Ihowā o ngā mano he whiu mōna,

he pērā me te patunga o Miriana ki te kāmaka ki Orepe;

ā, ka iri tōna tokotoko i runga i te moana,

ā, ka hāpainga e ia, pērā i tāna i Īhipa.

27 Nā, i taua rā ka makere atu tāna pīkaunga i tōu pokohiwi,

me tāna ioka i tōu kakī,

ā, ka kore noa iho anō hoki te ioka

i te whakawahinga.

28 Kua tae ki Aiata;

kua pahemo ki Mikirono;

ko āna mea rongoātia ake e ia ki Mikimaha.

29 Kei tēnei taha rātou o te whakawhitinga,

"Kua noho ā-puni rātou ki Kepa."

Pāwera noa iho a Rama:

kua rere a Kipea o Haora.

30 Kia nui tōu reo, e te tamāhine a Karimi!

Whakarongo e Raihi!

He mate tōu, e Anatoto!

31 He whati a Maramena;

kei te huihui ngā tāngata o Kepimi, he tahuti.

32 Hei tēnei rā anō ka tū ia ki Nopo;

kei te rūrū tōna ringa

ki te maunga o te tamāhine a Hiona,

ki te pukepuke i Hiruhārama.

33 Nanā, ka tapahia e te Ariki, e Ihowā o ngā mano,

ngā peka, nui atu hoki te wehi;

ā, ka tuaina ki raro ngā mea he tiketike nei te āhua,

ka whakaititia anō hoki ngā mea whakakake.

34 Ka tuaina anō e ia ngā rākau pūruru o te ngahere ki te rino,

ka hinga anō hoki a Repanōna i te mea nui.

Az igazságtalan bírák büntetése

1 Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek, 2 Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek. 3 S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket? 4 Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

Az assírusok kevélysége és megaláztatása

5 Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom! 6 Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát. 7 De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket. 8 Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é? 9 Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust? 10 Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának, 11 Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel? 12 Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét. 13 Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket; 14 És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is! 15 Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa! 16 Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése; 17 És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon; 18 Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó; 19 Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!

Izráel maradékjának megtérése

20 És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; 21 A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. 22 Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! 23 Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön. 24 Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron; 25 Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre lészen! 26 És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron. 27 És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta. 28 Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait; 29 Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut. 30 Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth! 31 Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;32 Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen! 33 De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak; 34 Az erdő sűrű ágait levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által.