Isaías 22

He Kupu Tūpato o te Urupatu o Hiruhārama

1 Ko te poropititanga mō te raorao o te whakakitenga:

He aha rā nōu, i piki katoa ai koe ki ngā tuanui?

2 E koe, e kī tonu nei koe i te ngē,

he pā turituri, he pā koa.

Ko ōu tāngata i patua ehara i te mea patu nā te hoari,

ehara i te hunga i mate i te whawhai.

3 Rere ngātahi ana ōu rangatira katoa,

herea ana rātou e ngā kaikōpere.

Te hunga katoa i kitea i roto i a koe,

herea ngātahitia ana rātou,

te hunga i rere mai i tawhiti.

4 Koia ahau i mea ai: "Kāti te titiro ki ahau,

ka nui tōku tangi;

kaua e tohe ki te whakamārie i ahau

mō te pāhuatanga o te tamāhine a tōku iwi."

5 He rā hoki tēnei nō te raruraru, nō te takahanga,

nō te pōkaikaha, he mea nā te Ariki, nā Ihowā o ngā mano,

i te raorao o te whakakitenga;

he pākaruhanga i ngā taiepa,

he karangatanga ki ngā maunga.

6 Ko tā Erama, he mau i te papa pere,

me ngā hāriata tāngata me ngā kaieke hōiho;

ko tā Kiri he whakaputa mai i te whakangungu rākau ki waho.

7 Nā, kapi ana ōu raorao whakapaipai i te hāriata,

tū ana ngā rārangi o ngā kaieke hōiho ki te kūwaha.

8 Nā, mauria atu ana e ia te hīpoki o Hūrā.

Ā, ka titiro koe i taua rā

ki ngā patu i roto i te whare o te ngahere.

9 Ā, ka kite koutou i ngā pakaru o te Pā o Rāwiri,

he maha;

ka huia hoki e koutou ngā wai

o te poka o raro.

10 Ā, taua ana e koutou ngā whare o Hiruhārama;

wāwāhia ana e koutou ngā whare hei hanga mō te taiepa.

11 Ka hangā anō e koutou he awa ki waenganui i ngā taiepa e rua

mō ngā wai o te poka tawhito.

Kāhore ia ō koutou whakaaro ki te kaimahi o tēnā mea,

kāhore hoki e titiro ki tōna kaihanga ō mua noa atu.

12 Heoi, ko te karangatanga a te Ariki, a Ihowā o ngā mano,

i taua rā ki te tangi, ki te auē, ki te moremore,

ki te whītiki i te kākahu taratara.

13 Nā, ko te koa, ko te hari,

ko te patu kau, ko te patu hipi,

ko te kai kikokiko, ko te inu wāina.

"Kia kai tātou, kia inu;

āpōpō hoki tātou mate ai."

14 Nā, ka whakaatu a Ihowā o ngā mano ki ōku taringa: "He pono, e kore rawa tēnei hē o koutou e murua, ā mate noa koutou," e ai tā te Ariki, tā Ihowā o ngā mano.

He Whakatūpato ki a Hepena

15 Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā o ngā mano:

"Haere mai, haere ki tēnei kaitiaki o ngā moni,

ki a Hepena, ki te rangatira o te whare, mea atu:

16 He aha tāu i konei? Ko wai hoki tāu i konei,

i haua ai e koe he tanumanga mōu ki konei?

E hahau ana koe he tanumanga mōna i te wāhi tiketike,

e tārai ana he nohoanga mōna ki te kāmaka!

17 "Nanā, ka makā kinotia atu koe e Ihowā,

ka pērātia i tā te tangata kaha.

Āe rā, ka kōpakina rawatia koe e ia.

18 He pono ka tahuri ia, ka whiua koe,

ānō he mea porotaka ki tētahi whenua nui;

hei reira koe mate ai,

ki reira anō hoki ngā hāriata o tōu korōria,

e koe, e te whakamā o te whare o tōu ariki.

19 Ka peia atu hoki koe e ahau i tōu tūranga,

ka turakina iho anō koe e ia i tōu wāhi.

20 "I taua rā ka karangatia e ahau tāku pononga, e Eriakimi tama a Hirikia. 21 Ka whakakākahuria anō ia e ahau ki tōu kākahu, ka whakakahangia hoki ki tōu whītiki, ka hoatu anō tōu kāwanatanga ki tōna ringa, ā, hei matua ia ki ngā tāngata o Hiruhārama, ki te whare anō o Hūrā. 22 Ka waiho anō e ahau te kī o te whare o Rāwiri ki runga ki tōna pokohiwi; nā, māna e whakatuwhera, ā, kāhore he tangata hei tūtaki, māna e tūtaki, ā, kāhore he tangata hei whakatuwhera. 23 Ka titia hoki ia e ahau ānō he titi ki te wāhi mau, ā, hei torōna korōria ia ki te whare o tōna pāpā. 24 Ka whakairihia anō e rātou ki runga ki a ia te korōria katoa o te whare o tōna pāpā, ngā uri, ngā whānau, ngā oko ririki katoa, arā ngā oko hei peihana, me ngā oko katoa anō hei hāka.

25 "I taua rā, e ai tā Ihowā o ngā mano, ka taui te titi i titia nei ki te wāhi māu, ka tapahia, ka marere ki raro; ka motuhia atu anō te mea e iri ana i runga." Nā Ihowā hoki te kupu.

Jeruzsálemet megostromolják

1 Jövendölés a látás völgye ellen.

Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére? 2 Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el! 3 Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire. 4 Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett. 5 Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik. 6 És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít. 7 És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé. 8 És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére, 9 És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét. 10 És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek; 11 És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok! 12 És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre, 13 És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk! 14 És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.

Sébna elvettetik

15 Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:16 Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! 17 Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad, 18 Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! 19 És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.

Eliákim felmagasztaltatik

20 És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát, 21 S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának; 22 S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki; 23 S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; 24 S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig. 25 Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.