Isaías 49

Te Whakatakanga o te Pononga

1 Whakarongo, e ngā motu, ki ahau;

kia whai whakaaro, e ngā iwi o tawhiti!

Nā Ihowā ahau i karanga, nō te kōpū mai anō;

nō ngā whēkau o tōku whaea i whakahua ai ia i tōku ingoa.

2 Ā, meinga iho e ia tōku māngai hei hoari koi;

hunā ana ahau e ia ki te taumarumarunga iho o tōna ringa;

ā, meinga ana ahau e ia hei pere kua oti te oro;

kuhua ana ahau e ia ki tāna papa pere.

3 I mea anō ia ki ahau, "Ko koe tāku pononga;

ko Īharaira, māu ka whai korōria ai ahau."

4 Ko ahau ia i mea, "Maumau māuiui noa ahau, he kore noa iho,

he tekateka noa i whakapaua ai e ahau tōku kaha;

rāia, kei a Ihowā he whakawā mōku,

kei tōku Atua hoki he wāhi māku."

5 Nā ākuanei, e ai tā Ihowā,

nāna nei ahau i whakaahua i te kōpū hei tangata māna,

hei whakahoki mai i a Hākopa ki a ia,

kia kohikohia ai a Īharaira ki a ia;

ka nui hoki ahau ki te aroaro o Ihowā,

ko tōku Atua hoki hei kaha mōku –

6 āe rā, i mea ia,

"He mea nohinohi kia waiho koe hei tangata māku,

hei whakaara i ngā iwi o Hākopa,

hei whakahoki mai i ngā oranga o Īharaira;

ka hoatu anō koe e ahau hei mārama ki ngā tauiwi,

kia ai koe hei whakaoranga māku,

ā te pito rā anō o te ao."

7 Ko te kupu tēnei a Ihowā,

a te kaihoko o Īharaira, a tōna Mea Tapu hoki,

ki tā te tangata e whakahāwea nei, ki tā te iwi e whakarihariha nei,

ki te pononga a ngā ariki,

"Ka kite ngā kīngi, ka whakatika anō,

ka koropiko hoki ngā rangatira;

he mea hoki nā Ihowā, he pono hoki ia,

nā te Mea Tapu o Īharaira; nāna hoki koe i whiriwhiri."

Ngā Tamariki o Hiona e Kawea mai ki te Kāinga

8 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Nō te rā manakohanga atu i whakahoki kupu ai ahau ki a koe,

nō te rā whakaora hoki i āwhinatia ai koe e ahau;

māku anō koe e tiaki, ka hoatu anō koe e ahau

hei kawenata mō te iwi,

hei whakaara i te whenua,

hei mea kia nohoia ngā kāinga tupu kua ururuatia;

9 hei mea ki ngā herehere, ‘Haere,’

ki te hunga i te pōuri, ‘Whakaatu i a koutou.’

"Ka kai rātou ki ngā ara,

ka ai hoki he wāhi kai mā rātou ki ngā pukepuke katoa.

10 E kore rātou e matekai, e kore anō e matewai,

e kore hoki te werawera, te rā rānei,

e pakakinakina ki a rātou;

nō te mea ko tō rātou kaiatawhai hei ārahi i a rātou;

māna hoki rātou e ārahi ki ngā puna wai.

11 Ā, ka waiho e ahau ōku maunga katoa hei ara,

ka whakateiteitia hoki ōku huanui.

12 Nanā, ka haere mai ēnei i tawhiti;

nanā, ko ēnā i te raki, i te taha hoki ki te uru,

ko ēnā hoki i te whenua o Hinimi."

13 Waiata, e ngā rangi,

kia hari hoki, e te whenua;

kia pakaru mai tā koutou waiata, e ngā maunga!

Ka whakamārie hoki a Ihowā i tāna iwi,

ka aroha hoki ki āna kua tūkinotia nei.

14 Otiia i mea a Hiona, "Kua whakarērea ahau e Ihowā,

kua wareware ahau i tōku Ariki."

15 "Tērā rānei e wareware i te wahine tāna kōhungahunga,

ā, kore ake ōna aroha ki te tamaiti a tōna kōpū?

E wareware anō rātou;

ko ahau nei, e kore ahau e wareware ki a koe.

16 Nanā, kua tāia koe e ahau ki ngā kapu o ōku ringa;

kei tōku aroaro tonu ōu taiepa.

17 Ka hohoro āu tamariki;

ka haere atu i roto i a koe ōu kaiwāwāhi, ōu kaiwhakamōtī.

18 Tahuri ake ōu kanohi ā karapoi noa, titiro hoki;

ka huihui katoa ēnā, ka haere mai ki a koe.

E ora ana ahau," e ai tā Ihowā,

"inā, ka kākahu koe i a rātou, ānō he mea whakapaipai,

ka herehere hoki i a rātou ki a koe,

kei ngā mea o te wahine mārena hou te rite.

19 "Nā, ko ōu wāhi ururua,

ko ōu wāhi kua tūheatia me tōu whenua kua hunā –

he pono ka kōpiri rawa koe mō ngā kainoho,

ā, ka matara atu ōu kaiwhakamōtī.

20 Ko ngā tamariki i whakapania ai koe,

tērā anō rātou e mea ki ōu taringa,

‘E kikī ana te wāhi nei mōku;

whakawāteatia atu, kia noho ai ahau.’

21 Ā, ka mea koe i tōu ngākau,

‘Nā wai ēnei i whānau ai ki ahau,

kua whakakorea nei āku tamariki i ahau,

he moke, he pārau, he kōpikopiko nei ahau?

Nā wai rā ēnei i whakatupu ake?

Nanā, i waiho mokemoke ahau –

ko ēnei, i hea rā ēnei?’ "

22 Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā:

"Nanā, ka ara atu tōku ringa ki ngā tauiwi,

ka tū hoki tāku kara ki ngā iwi;

ā, ka maua mai e rātou āu tama, awhi rawa ki ō rātou uma,

ka kawea mai hoki āu tamāhine i runga i ō rātou pokohiwi.

23 Ā, hei mātua atawhai mōu ngā kīngi,

ko ā rātou kuīni hoki hei kaiwhakangote mōu.

Ka piko iho rātou ki a koe, tāpapa rawa ki te whenua,

ka mitimiti hoki i te puehu o ōu waewae.

Ā, ka mōhio koe ko Ihowā ahau;

e kore hoki te hunga e tatari ana ki ahau e whakamā."

24 Tērā rānei e tangohia ngā taonga pārau i te tangata kaha,

e mawhiti rānei te tangata kua tika nei tōna hereherenga?

25 Nā, ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Inā, ka tangohia mai ngā herehere a te tangata kaha,

ka whakahokia mai anō ngā taonga pārau a te nanakia;

ka ngangare anō ahau ki te tangata e ngangare ana ki a koe,

ka whakaora hoki i āu tamariki.

26 Ā, ka whāngaia atu e ahau tō rātou kikokiko ake mā ōu kaiwhakatupu kino;

ka haurangi anō rātou i ō rātou ake toto, me te mea nā te wāina reka.

Ā, ka mōhio ngā kikokiko katoa ko ahau,

ko Ihowā, e whakaora nei i a koe,

ko tōu kaihoko hoki, ko te Mea Nui o Hākopa."

Isten Szolgája a pogányoknak világossága, Izrálenek üdve

1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. 2 Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. 3 És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök. 4 És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél. 5 És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! 6 Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen! 7 Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott. 8 Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; 9 Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz: 10 Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi. 11 És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek. 12 Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről! 13 Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!

Sion az ő könyörülő Istenével vígasztalódjék

14 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! 15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. 16 Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen. 17 Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled. 18 Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony. 19 Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. 20 Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam! 21 És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak? 22 Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak. 23 És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek. 24 Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? 25 Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. 26 És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!